Kolozsváron „Észak-Erdély ügyeinek intézése” céljából megalakul az ODA Észak-Erdélyi Központi (Legfelsőbb) Tanácsadó Testülete, melyben tizenkét személy képviseli a Román Demokrata Szövetséget, hat-hat az RKP-t, a RSZDP-t, a szakszervezeteket és az MNSZ-t, négyen az Ekésfrontot, két-két személy a Hazafiak Szövetségét, a Zsidó Demokrata Népközösséget és a Népvédelmi Egyesületet. (A Román Demokrata Szövetség politikai obstrukciót folytat, nem vesz részt az ODA munkálataiban, mivel az a véleményük, hogy „a Nemzeti Demokrata Arcvonal egyes csoportjai vagy képviselői észak-erdélyi autonómiát követelnek”.) A Tanácsadó Testület hét szakbizottságot állít fel, melynek munkaköre kiterjed Észak-Erdély minden lényeges problémájára. // Kolozsváron helyi népességösszeírást tartanak. (A népszámlálás megrendezését még november közepén rendelte el id. Teofil Vescan Kolozs megyei főispán. Elszórt adatok szerint november–december folyamán Csík, és Udvarhely vármegyékben is voltak népszámlálások, ezek eredményei azonban még nem ismeretesek.) Az összeírás szerint Kolozsvár összlakossága hetvenháromezer fő. Nyolcvanhárom és fél százaléka, (hatvanegyezer) magyar, tizenegy százaléka román. (1941-ben: az összlakosság száztízezer kilencszázötvenhat, amiből magyar kilencvenhétezer hatszázkilencvennyolc, román tízezerhuszonkilenc). // Marosvásárhelyen is népességösszeírást tartanak. Az összlakosság huszonkilencezer hatszázkilencvenkettő (1941-ben negyvennégyezer kilencszázharminckettő) fő. A város huszonhétezer hétszázhetvennyolc személy magyar nemzetiségű (kilencvennégy és fél százalék), (1941-ben még negyvenkétezer négyszázharmincöt magyar nemzetiségű személyt tartottak nyílván). A román nemzetiségűek száma ezernyolcszázkettő, hat százalék. (1941-ben még csak ezerhétszázhuszonhatan voltak.). Mintegy nyolc és félezer főre tehető azok száma, akik még a frontokon, vagy hadifogságban vannak, vagy a román adminisztráció után internálótáborba hurcolták. A deportált zsidók száma öt és félezer.). // A harmincas években alapított „Munkás Athenaeum” régi vezetősége ujjászervezi az egyesületet, fölvéve a „Józsa Béla Athenaeum” nevet. A kolozsvári magyar kommunisták egyik kulturális szervezetévé válik, amely könyvkiadással is foglalkozik. (Az év végén itt jelenik meg többek közt a „Vallás és egyház a Szovjetunióban”, és „A nő és a gyermek a Szovjetunióban” c. propagandakiadványok.) A kiadói alosztályt 1945 őszéig Szabédi László vezeti. // A Nemzeti Parasztpárt néhány markáns személyisége Dél-Erdélyben megalakítja a „Haiducii lui Avram Iancu” elnevezésű, antikommunista, szélsőnacionalista, magyarellenes fegyveres ellenállási csoportot. A Maniu-gárda feloszatása után a voluntárok egy része ebbe lép be.

A szovjet katonák a Szatmár megyei Beréből 16 református magyar férfit, mint „partizánt” elhurcolnak a Szovjetunióba. Ugyaninnen 59 helybéli református vallású személyt, mint „svábokat” Ukrajnába deportálnak. Ugyanez történik Krasznabélteken és Sándorfalván is.

Az RMP Politikai Bizottsága létrehoz egy, a KB alárendeltségébe tartozó „nemzetiségi bizottság”-ot. A tizenegy fős grémium titkára Vécsei Károly, a MAT egyik osztályvezetője, Fazekas János bizalmasa lesz, öt tagja magyar (mások mellett Bányai László, Robotos Imre, Kovács György). Feladatkörébe tartozik „a román nép és az együtt élő nemzetiségek közötti barátság megszilárdításáról szóló pártirányelvek alkalmazásának”, illetve „különösen a nemzetiségi értelmiségiek körében a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásainak, illetve legyőzésére szolgáló módszereknek” a vizsgálata. A bizottság tényleges tevékenysége fennállásának három évében meglehetősen csekélynek mondható.