Megjelenik a bukaresti Romániai Magyar Szó első száma, mint „országos demokratikus napilap”. Felelős szerkesztő: Robotos Imre.

Kolozsváron meghal Mikó Imre (Bánffyhunyad, 1911.), kisebbségjogász, kisebbségpolitikus, szerkesztő, műfordító. Az Erdélyi Fiatalok egyik alapítója, 1938 előtt az Országos Magyar Párt bukaresti irodavezetője, 1939-40-ben a Magyar Népközösség bukaresti jogvédő irodájának főtitkára. 1941-ben a budapesti parlamentbe behívott képviselők egyike, az általuk létrehozott Erdélyi Párt egyik vezetője. 1944 szeptemberében részt vesz az Erdélyi Magyar Tanács megalakításában. Miután október 11-én Kolozsvárra bevonulnak a szovjet csapatok, egyike annak a mintegy ötezer embernek, akiket elhurcolnak az oroszok Kolozsvárról. A szovjet fogságból 1948-ban tér haza, középiskolai orosz tanár lesz, 1956-ban koholt vádakkal eltávolítják a tanügyből, évekig segédmunkás. 1970 és 1976 között a Kriterion Könyvkiadó lektora, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon egyik szerkesztője. // Kolozsváron meghal Nagy István (Kolozsvár 1904.), elbeszélő, drámaíró, publicista. Munkás származású, a harmincas évektől az illegális Kommunisták Romániai Pártja tagja. 1944 októberétől a kolozsvári Világosság, majd az Erdélyi Szikra, ill. Igazság szerkesztője. Türelmetlen, szélsőbalos publicista, az ötvenes években a zsdanovi „proletkult” egyik képviselője. 1950 és 1952 között a Bolyai Tudományegyetem rektora (bár csak négy elemi iskolai végzettsége van). A Ceauşescu-korszak kezdetén még – mozgalmi múltja miatt – megbecsült tagja a rendszernek, majd fokozatosan háttérbe szorítják, halálhíréről – bár veterán kommunista – egy sort sem ír a központi pártlap, a Scînteia. A három nappal később tartott temetésén képviselteti magát a Magyar Írószövetség is. „Kolozsvári és bukaresti írókapcsolataink szerint Nagy István temetése, ill. búcsúztatása bizonyos gondot és idegességet váltott ki a bukaresti és kolozsvári pártvezetők körében. Attól tartottak, hogy fórummá változik a temetés, ahol közvetve vagy közvetlenül a romániai nemzetiségi politikát is bírálják. Csak hosszú huza-vona után, a család és a magyar írók kitartásának eredményeként járultak hozzá ahhoz, hogy az elhunyt végakaratának megfelelően Sütő András és Balogh Edgár mondjon búcsúbeszédet. [...] ...több magyar író szerint feszültség volt tapasztalható a jelenlévők körében.” – jelenti Biczó György nagykövet Budapestre.

Kolozsváron meghal Takács Lajos (Arad, 1908.) jogász, egyetemi tanár, politikus. 1948-ban nemzetiségügyi államtitkár, 1956 és 1959 között a Bolyai Tudományegyetem rektora, az egyesítés után Bukarestbe kerül, 1965-től az Államelnökség tagja, 1968-tól a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa egyik alelnöke. 20-án nagy tömeg kíséri utolsó útjára Kolozsváron. A cenzúra (Koppándi Sándor) nem engedik, hogy A Hét leközölje Balogh Edgárnak búcsúbeszédét.