A Monitorul Oficialban megjelenik a 91. sz. törvény a Casa de Administrare şi Supraveghere a Bunurilor Inamice (CASBI), az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Ellenőrző Pénztár megalakításáról. A törvény a fegyerszüneti egyezmény 8. pontjára hivatkozik, mely kötelezte a kormányt, hogy a még hadban álló ellenséges országok, Németország és Magyarország alattvalóinak tulajdonában lévő javakat kezelésbe vegye. Mivel január 20-án Moszkvában aláírták a magyar – szovjet fegyverszüneti egyezményt, Magyarország ettől kezdve nem is számít ellenséges hadviselő félnek.) Ezzel mind (a német érdekeltségek, javak mellett) a magyar állampolgárságú személyek, mind a magyar érdekeltségű vállalatok, vagy az Észak-Erdélyből elmenekült, vagy kitelepített lakosok teljes ingó és ingatlan vagyona a CASBI felügyelete alá kerül. (A CASBI-hivatalokat az április 3-án megjelent 5.822. sz. rendelettel állítják fel.) ? 1945. április 25. // A Kolozs megyei Buletinul Oficialban (Hivatalos Közlöny) megjelenő 847. sz. rendelet kimondja, hogy Kolozs megyében és Kolozsváron a magyar és a román egyaránt hivatalos nyelv. Az állampolgárok etnikai eredetének vizsgálata tilos. A kilencven százalékban nemzetiségek lakta területeken kizárólag az adott nemzetiség anyanyelvén kell vezetni a hivatalos jegyzőkönyveket stb.

Kolozsváron tartja meg a kormány kihelyezett minisztertanácsi ülését. Az ezt követő hatvanezres nagygyűlésen jelen van Mihály király és Andrej J. Visinszkij is. // Az erdélyi szociáldemokraták egy csoportja (Wolf Sándor, Gheorghe Urzica, Solomon Sabin, Pásztai Géza, Bruder Ferenc) felkeresik a Kolozsváron tartózkodó Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi minisztert és átadnak egy elaborátumot, melyben többek közt kérik, hogy a Nemzetiségi Minisztériumba vegyenek be magyarokat is, készítsék el mihamarább a nemzetiségi statútum végrehajtási utasítását, valamint a közintézetekben tartsák be szigorúan az arányszámokat. Vlădescu-Răcoasa megígéri a kérések teljesítését. // Az ODA Észak-Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan memorandumot ad át Petru Grozának, melyben egyebek mellett azt kérik, hogy az ODA VB konzultációja nélkül a kormány és az ODA-tanács ne hozzon semmi lényegi döntést Erdély kérdésében. Kolozsvár székhellyel állítsanak fel egy, a miniszterelnökség mellé rendelt államtitkárságot, amelynek a személyzetét az észak-erdélyi ODA VB biztosítaná. Ismerjék el a jelenleg működő közigazgatást, és csak „demokratikus elemekkel” egészítsék ki azt, a korábbi határozatait pedig hagyják jóvá. A székely megyéket lehetőleg magyar vezetéssel kell ellátni. Érvényesítsék a proporcionalitás elvét. // Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a „magyar dolgozók még megoldatlan problémáit” tartalmazó MNSZ-emlékiratot, amiben többek között azt kérik, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is), azokban a községekben, városokban, ahol több mint ötven százalék magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki, szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat, a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelően részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar–román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgősebben elrendezendő kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.

A Monitorul Oficialban közzéteszik az egészségügyi miniszter 266. sz. törvényrendeletét, mely nem csak azokat az adásvételi szerződéseket nyilvánítja semmisnek, melyeket 1940. augusztus 1. és 1944. augusztus 23. között kötöttek az Észak-Erdélyből elüldözött román gyógyszerészekkel, hanem azokat is, amelyeket bármely más személlyel, tehát az el nem üldözött románokkal, vagy zsidókkal kötöttek. (A Magyar Népi Szövetség jogi és közigazgatási ügyosztálya szerint ez a törvényrendelet súlyosabb a 645. sz. ún. „visszaperlési” törvénynél is, mert a vevő szerzett jogait semmilyen formában nem biztosítja.) ? 1946. január 1. // A brassói Népi Egység-ben megjelenik Kurkó Gyárfás MNSz-elnök nagy feltűnést keltő cikke: „Megalkuvással nem győzhet a demokrácia”. Az MNSz országos elnöke kijelenti, hogy „nemzetiségünket három-négy főkérdés sorvasztja” (a CASBI-kérdés, a földreform körüli igazságtalanságok, a „visszaperlési” törvény, a magyar szövetkezetek helyzete, a fizetetlen magyar pedagógusok problémája stb.), ezért pedig „a reakciónak sikerült szervezeti helyiségeinket panaszirodákká sűlyesztenie”. A kisebbségi sérelmek megoldatlanságának oka pedig Kurkó szerint az, hogy „egyes miniszterek egyre halogatják az elavult világ nép- és nemzetiségellenes törvényeinek [meg]reformálását.” (Kurkó elsősorban a kommunista igazságügyminiszterre, Lucreţiu Pătrăşcanura céloz.)

Az RMP Központi Vezetősége és a Minisztertanács elfogadja az új pénzreformot, amelyet Luka László/Vasile Luca pénzügyminiszter vezetésével hajtanak végre.   ¬ 1947. augusztus 15.

Miron Constantinescu, Fazekas János és Pavel Ţugui, valamint a helyi pártvezetés részéről Dumitru Niţov és Vasile Vaida találkoznak a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írók, költők, irodalmi szerkesztők egy csoportjával. A két napos tanácskozás alatt fölszólal mások mellett Asztalos István, Panek Zoltán, Sütő András, Szabédi László (ő a legkritikusabb). Az irodalmi-irányítás, a cenzúra kérdései mellett a felszólalók egy része nagy hangsúlyt fektet a kisebbségi sérelmek ismertetésére: a hivatalos nyelvhasználat korlátozására, a kétnyelvű feliratok eltüntetésére, az anyanyelvű oktatás visszaszorítására. Számosan fölhánytorgatják a kolozsvári Agronómia magyar tagozata leépítésének kísérletét. Bányai László, a Bolyai egyetem rektora nyelvtörvény szükségességéről beszél. A két nap alatt ismét a felszínre kerül a kolozsvári és marosvásárhelyi írócsoport közti mély ellentét. Többen nyíltan bírálják a vásárhelyi dogmatikus Papp Ferenc és Kovács György, valamint a karrierista Hajdú Győző (aki nincs jelen) áldatlan tevékenységét. Ehhez hasonló eszmecsere a pártvezetés és a magyar értelmiség képviselői között legközelebb csak tizenkét év múlva kerül sor.   ? 1968. június 27.

Megjelenik az újságárusoknál a Korunk című „világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle” új folyamának első száma. Főszerkesztője Gáll Ernő, a szerkesztőbizottság tagja mások mellett: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A háromezer példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetőzik az írók sztrájkja.

hat önálló, csak magyar tanítási nyelvű líceum kezdi meg működését: Csíkszeredában, az 1. számú, (volt csíksomlyói római katolikus főgimnázium), Sepsiszentgyörgyön az 1. számú, (volt református Mikó Kollégium), Nagyváradon az Alexandru Moghioroş, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas (volt református kollégium), Szatmárnémetin az 5. számú, és végül Temesváron a magyar tannyelvű líceum.   ¬ 1959. szeptember.

Szóbeli jegyzékben közlik a román féllel, hogy dr. Szepes Istvánt kívánja a magyar külügyminisztérium kinevezni a kolozsvári főkonzulátus élére. Február 28-án a bukaresti külügyminisztérium közli, hogy az előzetes hozzájárulást megadják, ám a működési engedély (exequateur) megadása egyre késik. Az új nagykövet, Rajnai Sándor ezért november 2-án C. Oancea külügyminiszter-helyettesnél tett látogatásakor felveti a kérdést, de érdemi választ nem kap, a román illetékesek különböző mondvacsinált indokokkal húzzák-halasztják az engedély megadását. Végül – hosszas huza-vona után – 1979. július 12-én adják át a külügyminisztériumban Rajnai Sándor nagykövetnek a kolozsvári főkonzul működési engedélyét. // Király Károly újabb levelet ír Ilie Verdeţi miniszterelnöknek. Ebben többek között részletes statisztikai adatokkal illusztrálja, hogy mennyit romlott az utóbbi években a magyar nyelvű oktatás helyzete. (A magyar nagykövetség értesülése szerint a nemzetiségi statisztikai adatok összgyűjtésében Bodor Pál, Domokos, Géza, Fazekas János, Gere Mihály és Takács Lajos segítették.) Levelében fölveti, hogy teljesen megszűnt a magyar nyelv használata a közhivatalokban, a nyilvános fórumokon (beleértve a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa üléseit is), súlyos hibának tartja a „Romániai Kisebbségi Jogok Chartájának” hiányát, bírálja az „egységes szocialista nemzet” fogalmát. Végezetül konkrét javaslatokat fogalmaz meg a kisebbségi helyzet javítása érdekében: ismerjék el a román mellett a magyart és a németet is hivatalos nyelvként és Erdélyben mindhárom nyelv tanulása legyen kötelező, dolgozzanak ki új nemzetiségi statútumot, a kisebbségek-lakta körzetekből külön közigazgatási egységeket szervezzenek. Király ezt a levelét is – akárcsak az előzőeket kijutatja Nyugatra, ahol ezek nagy feltűnést keltenek. Ezt jelzi az is, hogy a washingtoni magyar nagykövet március 13-i rejtjeltáviratában értesíti a külügyminisztériumot, hogy Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövet is érdeklődött a magyar kisebbség helyzete felől, különösen a „Király-akcióról”. Információi szerint Király ügyével, illetve a beadványaival a Fehér Ház és a State Departament is foglalkozik.