Brassóban megjelenik a Népi Egység első száma, az MNSZ első hivatalos napilapja. Felelős szerkesztő: Kurkó Gyárfás, szerkesztő: Csákány Béla. // Kolozsváron hivatalosan is megalakul a Magyar Dolgozók Szövetsége. A Világosság szerint a „szűkebbkörű értekezleten a dolgozó társadalom valamennyi rétege képviseltette magát”. Az értekezleten Simó Gyula a kommunista párt nevében üdvözli a résztvevőket, és többek között kijelenti: „Mi a MADOSz-ban a magyar dolgozók széles szervezetét látjuk [...]. Mi is követeljük a teljesen azonos jogokat minden téren, a szabad nyelvhasználattól a szabad iskoláztatásig és a kétnyelvű egyetemig. [...] Minden téren megköveteljük az egyenlő bánásmódot és szabadságot.” Szervező bizottságának mások mellett Szepesi Sándor munkás, Fodor-Pataky Ádám kisiparos, Kós Károly író, építészmérnök, Balogh Edgár szerkesztő, Soó Tamás egyetemi hallgató és Sáry István ügyvéd lesznek a tagjai. (November végén a kolozsvári MADOSZ is fölveszi az MNSZ nevet.) // A kolozsvári Világosság-ban közlemény jelenik meg, miszerint: „A Kommunisták Északerdélyi Pártja felvette a kapcsolatát a Kommunisták Romániai Pártjának központi bizottságával, és a mai naptól kezdődőleg a Kommunisták Romániai Pártjának része. Elnevezése: a Kommunisták Romániai Pártja, Kolozsvár vidéke. Irányvonalában és működésében a Kommunisták Romániai Pártjának központi bizottságát követi.”

Kurkó Gyárfás vezetésével harminc tagú delegáció tárgyal Bukarestben. Kulturális téren tizennégy javaslatot terjesztenek elő. Szeptember 6-án a tárgyalásokról Kolozsváron beszámoló az MNSZ elnöke, Kurkó azt állítja, hogy javaslataik nyolcvan százalékát a kormány jóvá hagyta. Elismerik a felekezeti és állami magyar tannyelvű iskolák ún. nyilvánossági jogát. Brassó is magyar tankerületi főigazgatóságot kap, azok a katonaszökevények, akik 1940. augusztus 30. és 1944. augusztus 23. közt Dél-Erdélyből északra szöktek, közkegyelmet kapnak. A tárgyalások eredményeképpen kibővül a magyar tanügyi hálózat. Ígéret szerint hamarosan rendezik az állampolgárságokat is, visszaadják a Csíki Magánjavakat. Ugyancsak megígérik, hogy felállítják az önálló (Erdélyi) Magyar Művészeti Vezérfelügyelőséget (Inspectoratul General al Artelor din Ardeal, pentru problemele maghiare), melynek élére Szentimrei Jenőt fogják kinevezni. (A vezérfelügyelőt jogilag csak 1946 októberében erősítik meg tisztségében.) Azt is megígérik, hogy orvosolni fogják a földreform során felmerült nemzetiségi panaszokat, mentesülnek a CASBI-leltározás alól azok, akiket erőszakkal hurcoltak el a csapatok, vagy munkaszolgálatra vittek el, vagy kötelezően soroztak be, de visszajöttek, visszaveszik az elbocsájtott orvosokat és azokat a volt MÁV-alkalmazottakat, akik nem önként mentek el a hadsereggel, a Székelyföldön az állomásokon a helységneveket magyarul is kiírják és hogy a magyar szövetkezetek egyenlő elbánásban részesülnek a románokkal. A gyakorlatban az ígéreteknek csak egy része teljesül.   ? 1945. december 3–19.