Moszkvában a román delegáció aláírja a Szovjetunióval a román–szovjet fegyverszüneti szerződést. A szerződésben Románia elismeri katonai vereségét és vállalja a közös harcot (legkevesebb 12 hadosztállyal) Németország és szövetségesei ellen. A 2. pont szerint internálja a területén található német és magyar állampolgárokat. (Ezt a román hatóságok úgy értelmezik, hogy a német ill. magyar nemzetiségű lakosokat is internálhatják. A későbbiek során a tömeges deportálások alapja a fegyverszüneti szerződés lesz.) A 19. pontban: „A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik s egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak legnagyobb része) adassék vissza Romániának...” // A szovjet és román csapatok bevonulnak Gyergyószentmiklósra. // Aurel Aldea belügyminiszter elrendeli, hogy el kell bocsájtani az összes magyar és német nemzetiségű tisztviselőt az államapparátusból. (Egy héttel később a csendőrség országos felügyelője rendeli el, hogy a magyar és német állampolgárok mellett a magyar és német nemzetiségű román állampolgárok rádióit is el kell kobozni.) // Vitéz Szurmay Lajos kiürítésítési kormánybiztos elrendeli Erdély, a Tiszántúl és az észak-keleti országrész hadműveleti kiürítését. Rendeletében azonban leszögezi, hogy az „elnéptelenítésre”, vagyis a polgári lakosság evakuálására, csak abban az esetben kerülhet sor, ha azt a hadműveleti helyzet szükségessé tette, és „ennek elrendelését a VKF az 1., illetve a 2. hadsereg-parancsnokság hatáskörébe utalta.”

A bukaresti Rador hírügynökség közli, hogy „A Romániának megszabott fegyverszüneti feltételek végrehajtását ellenörző szövetséges bizottság vezetősége részletesen kidolgozott emlékiratot nyújtott át Sănătescu tábornok miniszterelnöknek, amelyben megállapítja, hogy a fegyverszünet aláírása óta eltelt elég hosszú időszakban a román kormány nem teljesítette kötelességét a fegyverszünet záradékainak végrehajtását illetőleg.”

Bukarestbe érkezik Andrej J. Visinszkij szovjet külügyi népbiztoshelyettes, aki este találkozik Constantin Vişoianu külügyminiszterrel. ? 1944. november 12.

A Monitorul Oficialban megjelenik az 575. sz. törvényrendelet, mellyel felállítják a Kisebbségügyi Minisztériumot (Ministrul Nationalităţiilor Minoritare), egyelőre még konkrét hatáskör nélkül. (Felépítését az 1945. január 5-i, 7. sz. törvény szabályozza.) A minisztériumot Gheorghe Vlădescu-Răcoasa szociológus vezeti miniszteri rangban. (A jogszabályt a király csak egy hónappal később hajlandó aláírni.) ? 1945. március 24. // A brassói Népi Egységnek adott interjújában Gheorghe Vlădescu-Răcoasa többek közt kijelenti, hogy „a Romániában velünk együttélő, kisebbségben élő nemzetiségek minisztériumának létesítése egyidejűleg bel- és külpolitikai kérdés.” // A kolozsvári Világosság tudósítása szerint a Kolozs megyei magyar földművesek 12-én összegyűlt kiküldöttei „örömmel üdvözlik a Vörös Hadsereget abból az alkalomból, hogy Észak-Erdélyben katonai közigazgatást vezetett be...”

A december 4-i bukaresti România Liberă nyomán a kolozsvári Világosság (négy nappal később pedig a temesvári Szabad Szó) közli a kisebbségi/nemzetiségi statútum törvénytervezetének szövegét. A későbbi kritikák ellenére a jogszabály változatlan szöveggel fog megjelenni. (A jogszabálytervezetet a kisebbségügyi miniszter december 25-én terjeszti a király elé.)   ? 1944. december 20.

A kultuszminisztérium határozata értelmében „demokrácia ellenes magatartásuk miatt” törlik a költségvetésből Márton Áron gyulafehérvári és Anton Durcovici iaşi-i (jászvásári) római katolikus püspököket, Maczalik Alfréd gyulafehérvári kanonokot, Adorján Károly gyulafehérvári osztályfőnököt, és még 150 katolikus papot, tisztviselőt. (Csak Csíkból 12 paptól vonják meg az állami segélyt.) Egy február 4-i törvényrendelet értelmében egyházi személyek kinevezéséhez a kultuszminisztérium előzetes jóváhagyása szükséges.   ? 1951. szeptember 10–17.

a kolozsvári magyar és román tagozatos Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet (főiskola) magyar tagozatát áthelyezik Marosvásárhelyre. (Egykorú híresztelések szerint a Bolyai Tudományegyetem átköltöztetését is előkészítették az illetékesek, erre azonban nem kerül sor.)   ? 1976 szeptembere // nem hirdetnek felvételit a Mezőgazdaságtudományi Intézet (Agronómia) magyar tagozatának első évfolyamára, ami annak biztos jele, hogy az illetékesek elhatározták a magyar nyelvű agrármérnök-képzés fokozatos felszámolását. ? 1956. szeptember 29.

Az RKP Központi Bizottsága rendkívüli plenáris ülését követő nagygyűléseken – a magyar nagykövetség értesülése szerint – felolvassák a KB egy bizalmas körlevelét, amelyben a párt a külföldiekkel való kapcsolattartással szemben óvatosságra int és előírja, hogy mindazok esetében, akiknél ez elkerülhetetlen, a külföldiekkel folytatott beszélgetésről kötelesek írásban haladéktalanul tájékoztatni feletteseiket. (Hasonló eljárás korábban is érvényen volt, csak nem vették olyan szigorúan.) // Életbe lép a „megyésítéshez” igazodó új református egyházi közigazgatási beosztás. A nagyváradi egyházkerületben öt, a kolozsváriban nyolc egyházmegyét alakítanak ki.

Hivatalos látogatáson Budapesten tárgyal Puja Frigyessel George Macovescu külügyminiszter. (Találkozik meg Losonczi Pállal, Lázár Györggyel és Biszku Bélával is.) A „többször feszült, de korrekt légkörű” tárgyalásokon a közös közlemény megfogalmazásakor a román fél mereven elzárkózik attól, hogy a nemzetiségek egyáltalán említve legyenek. Puja Frigyes felveti a „szállástörvény” kérdését, de Macovescu elzárkózik a megvitatása elől és azt is visszautasítja, hogy a kishatárforgalomba vonják be Szatmárnémetit, Nagyváradot és Aradot. A magyar főkonzulátus megnyitását a debreceni hasonló diplomáciai kirendeltség megnyitásához köti. A könyvkiállításokkal kapcsolatos sorozatos anomáliákat megvédi és azt kéri, hogy a magyar fél „ne sértse a román érzékenységet”.

Puja Frigyes külügyminiszter hivatalos, baráti látogatásra Bukarestbe látogat. A tárgyalások során felveti a „szállástörvénnyel”, a kishatárforgalommal (Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti ebből való kizárása), a kultúrális munkatervvel, a sajtótermékek kölcsönös forgalmazásával, a nemzetiségi kérdéssel, közös hagyományaink ápolásával, a vízügyekkel, főkonzulátusokkal, kishatárforgalmi átkelőhelyekkel, kultúrális intézetek kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos problémákat. Puja a Minisztertanácsnak készített jelentésébenn közli: „Kifejeztem értetlenségünket az egyes megállapodások végrehajtásában tapasztalható halogató román magatartás felett”, amire Ştefan Andrei azzal válaszol, hogy: „A magyar megítélésnél pozitívabban értékelik kapcsolatainkat”. Kijelenti, hogy a „szállástörvényt” „nem tudják megváltoztatni, és a magyarok esetében sem tudna kivételt tenni.” és arra sem lát lehetőségét, hogy a három várost is bevonják a kishatárforgalomba. A többi kérdésben is semmitmondó válaszokat kap a magyar külügyminiszter.

Kovács Zoltán festőművész, Kacsó Sándor ny. szerkesztő, az MNSZ 1947-49 közti elnöke, Takács Lajos és Nagy Géza ny. egyetemi tanárok, valamint Jenei Dezső elektromérnök táviratot küld Nicolae Ceauşescu államelnöknek címezve. Ebben kérik, hogy a megyei tanfelügyelőség által novemberben megszüntetésre javasolt magyar tannyelvű 3. sz. Matematika-Fizika Líceum fennmaradhasson. Arra hivatkoznak, hogy 1948-ban még kilenc kolozsvári magyar középiskola volt, melyből már csak kettő maradt (a 3. sz. Matematika-Fizika és a Brassai Líceum). Az érdekelt szülők ezreinek kívánságát tolmácsolják – írják a távirat aláírói. Azt is kérik, hogy szervezzenek országos tanácskozást „az RSZK magyar nemzetiségi fiataljainak iskolai perspektívájával kapcsolatban”.