Marosvásárhely körzetében a román határőrség kisebb erőkkel betör magyar területre. A magyar határőrség visszaszorítja őket. (Ez az első összecsapás magyar és román katonák között.) 26-ától a román a magyar–román határszakasz több pontján is kisebb–nagyobb harcokra kerül sor, az Úz völgyében pedig átlépik a magyar határt az első szovjet egységek. // A Csendőrség Főfelügyelősége egy telefonutasítással – mindenféle jogszabályi hivatkozást nélkülözve – elrendeli a szász és sváb, valamint a magyar kisebbség vezetőinek internálását. A Gyulafehérvári Csendőrfelügyelőség 30-i összesítése szerint területén addig az időpontig összesen 210 román állampolgárságú magyart tartóztattak le és internáltak. ? 1944. november 11.

A magyar kormány tiltakozó közleményt ad ki, mivel tudomására jut, hogy a dél-erdélyi hatóságok augusztus 24. óta több száz magyar tanítót, ügyvédet, katolikus, és református papot, apácát, valamint tisztviselőket, iparosokat, földműveseket szedtek össze és internáltak különböző regáti és dél-erdélyi táborokba, Tîrgu-Jiuba, Lugosra, Belényesre, Nagyhalmágyra és más helyekre. (Ősszel Tîrgu-Jiun huszonkét református és katolikus pap raboskodik. Belényesre internálják mások mellett Buthy Sándor magyarremetei lelkipásztort, későbbi nagyváradi református püspököt, Nagyhalmágyra pedig Olosz Lajost, a királyhágómelléki református egyházkerület főgondnokát, ismert költőt.)   ? 1944. október 26.

Moszkvában a román delegáció aláírja a Szovjetunióval a román–szovjet fegyverszüneti szerződést. A szerződésben Románia elismeri katonai vereségét és vállalja a közös harcot (legkevesebb 12 hadosztállyal) Németország és szövetségesei ellen. A 2. pont szerint internálja a területén található német és magyar állampolgárokat. (Ezt a román hatóságok úgy értelmezik, hogy a német ill. magyar nemzetiségű lakosokat is internálhatják. A későbbiek során a tömeges deportálások alapja a fegyverszüneti szerződés lesz.) A 19. pontban: „A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik s egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak legnagyobb része) adassék vissza Romániának...” // A szovjet és román csapatok bevonulnak Gyergyószentmiklósra. // Aurel Aldea belügyminiszter elrendeli, hogy el kell bocsájtani az összes magyar és német nemzetiségű tisztviselőt az államapparátusból. (Egy héttel később a csendőrség országos felügyelője rendeli el, hogy a magyar és német állampolgárok mellett a magyar és német nemzetiségű román állampolgárok rádióit is el kell kobozni.) // Vitéz Szurmay Lajos kiürítésítési kormánybiztos elrendeli Erdély, a Tiszántúl és az észak-keleti országrész hadműveleti kiürítését. Rendeletében azonban leszögezi, hogy az „elnéptelenítésre”, vagyis a polgári lakosság evakuálására, csak abban az esetben kerülhet sor, ha azt a hadműveleti helyzet szükségessé tette, és „ennek elrendelését a VKF az 1., illetve a 2. hadsereg-parancsnokság hatáskörébe utalta.”

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Rektori Tanácsának ülésén elhatározzák, hogy „az erdélyi magyarságnak különböző foglalkozású és pártállású képviselői kérésére” az egyetem a 12-i kiürítési parancsot megtagadva helyén marad. (A Rektori Tanács – helyben maradt – tagjai: Miskolczy Dezső rektor, Buza László prorektor, Rajty Tivadar dékán, Haynal Imre dékán, Balogh Ernő prodékán, Kristóf György prodékán.) // A Csendőrség Főfelügyelősége – a szovjet–román fegyverszüneti egyezmény 2. pontjára hivatkozva, amely előírja, hogy a román hatóságok internálják a Románia területén található német és magyar állampolgárokat – utasítja a vidéki felügyelőségeket, hogy internálják a német és magyar állampolgárságú személyeket, családtagjaikkal együtt. (Ez a rendelet az összes észak-erdélyi magyarra vonatkozik, hiszen a második bécsi döntést követően a magyar fennhatóság alá került magyarok mindnyájan megkapták a magyar állampolgárságot.) ? 1944. november 11. // Megjelenik Sepsiszentgyörgyön a Gavril Olteanu-vezette. Maniu-gárda („voluntării pentru Ardeal »Iuliu Maniu«”). „Partizánvadászat” és az elrejtett fegyverek összeszedése ürügyével sorozatos gyilkosságokat és rablásokat követnek el október folyamán Háromszék, Csík, Maros-Torda és Kolozs megyékben. ? 1944. szeptember 26.

A Belényes melletti Magyarremetén, a visszavonuló magyarok csapatok nyomában megérkező román hadsereg katonái a szomszéd falubeli román lakossággal feldúlják és kifosztják a falut, és „partizán-akciók” vádjával harmincöt polgári lakost kivégeznek, (köztük tizenkét-tizennégy éves gyerekeket és hatvan éven felüli öregeket.) A közeli Kishalmágyon még további hat remeteit gyilkolnak le. Másnap a Fekete-Kőrös-menti Gyantán a 3. román hegyivadász hadosztály csapatai nyomában érkező ún. „»Someşul« batalioane fix” (helyben mozgósított, önkéntesekből álló alakulat) parancsnoka, Teodor Brîndea őrnagy negyvenhét magyart kivégeztet. ? 1947. május 17. // A bukaresti kormányhoz eljuttatott nyilatkozatukban a bukaresti magyar királyi követség alkalmazottai (Podosky István követségi első titkár, Luby Géza konzul, Tarnay István követségi titkár, Gyárfás László sajtótudósító, Forrai Zoltán kulturális attasé) közlik, hogy nem ismerik el a „budapesti bábkormányt”. „Ezzel az elhatározásunkkal kívánják bizonyítani, hogy felfogásuk hasonló a szabad országokban lévő magyar missziók vezetőinek és képviselőinek felfogásához, akik az igazi magyar érdekeket védik.” (A magyar diplomáciai képviselet alkalmazottait a román hatóságok augusztus végén internálják.)

Szétesik a Nemzeti Demokrata Blokk, mivel a Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt elutasítja az Országos Demokrata Arcvonal platformtervezetét. ? 1944. szeptember 26. // A bukaresti Nagyvezérkar október 19-i 578.832. sz. rendeletével hadifoglyoknak nyilvánítja a magyar katonaszökevényeket, vagyis azokat, akik alakulatuktól elszökve haza tértek otthonaikba. Mivel a katonaköteles székelyek egy része a Székely Határvédelmi Erők alá tartozó határvadász zászlóaljakban szolgált, sokan haza tudtak szökni a front felbomlása után. Ezeknek nagy részét a román csendőrök tömegével fogták össze, és különböző internálótáborokba (Földvár, Foksány és mások) hurcolták, ahonnan egy részüket, mint hadifoglyokat átadtak a szovjet hatóságoknak, akik a Szovjetunióba hurcolták a szerencsétleneket.

Hirsch Dezső, bukaresti magyar diplomata információi szerint a román rendőri szervek ettől a naptól fogva „rendkívül megnehezítik a határátlépés feltételeit, és szigorú ellenőrzés alá vesznek minden utast és árut. Román állapolgár a jövőben csak a Siguranţa Generale engedélyével lépheti át a határt, és minden belépőt, aki nem rendelkezik kellő hatósági igazolvánnyal, azonnal internálni fognak.”

harmadszor is lefogják Vasvári Aladár brassói római katolikus plébánost. (Már 1944-ben és 1946-ban is volt internálva – mindenféle bírósági ítélet nélkül – kisebb-nagyobb időre.) A bukaresti belügyminisztériumban hallgatják ki, de tárgyalásra megint nem kerül sor. Jilaván, majd Máramarosszigeten és Feketahalmon raboskodik. Innen bocsájtják szabadon 1955. augusztusában.

A kőrösbányai ferences kolostorba internálják dr. Scheffler János szatmár-nagyváradi megyéspüspököt.   ? 1952. március 11.

Brádon letartóztatják Tyukody Mihály szatmári római katolikus plébánost, aki futár volt a Kőrösbányára internált Scheffler János (Bukarest által el nem ismert) szatmári megyéspüspök és Szatmárnémeti között. Kémkedés és szervezkedés gyanújával tartják fogva, de bíróság elé végül még sem állítják, ún. adminisztratív büntetés következtében 1951. júniusában a Duna–Fekete-tenger csatornához kerül. Cernavodáról szabadul 1953. április 23-án.

Temesváron a letartóztatott diáktársaik kiszabadításának követelésével több mint ezer egyetemi hallgató tüntetni kezd, majd a város központjába vonul. A hadsereg és a Securitate csapatai az ortodox katedrális és az Opera tér közti térségben bekerítik a tüntetőket, majd mindenkit összefognak és a kisbecskereki, éppen üresen álló szovjet laktanyába internálják.   ? 1956. november 15-16.