Gr. Teleki Béla, az Erdélyi Párt vezetője Budapesten felkeresi Lakatos Géza miniszterelnököt, hogy rábírja a dél-erdélyi támadás felfüggesztésére. Lakatos ezt bár megígéri, a támadás tovább folytatódik. Az ugyanezen a napon Horthy Miklós kormányzó részvételével tartott titkos tanácskozáson figyelmezteti a kormányt, hogy a fegyverszüneti tárgyalásokat a Szovjetunióval minél hamarább meg kell kezdeni, mert különben Erdély magyarsága kénytelen önállóan cselekedni.   ? 1944. szeptember 12.

Az előző nap néhány helybeli román által Szárazajtára hívott, mintegy harminc-harmincöt fős, Olteanu-vezette Maniu-gárda kivégez tizenegy ártatlan helybéli civilt. (Két sebesült pár nappal később halt meg.) A gyilkosságokat és fosztogatásokat követő napokban a helybeli csendőrök mintegy hetven-nyolcvan férfit elhurcolnak a földvári haláltáborba, akiknek nagy többsége ott hal meg. Gyergyószentmiklós felé vonulva a gárdisták mindenütt terrorizálják a helybeli lakosságot, útközben még nyolc székelyt gyilkolnak meg. ? 1944. október 8. // A Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt álló 2. Ukrán Front alegységei, valamint a 31. román gyalogos- és az 1. lovashadosztály csapatai bevonulnak Nagyszalontára. (Korabeli szemtanúk szerint néhány szovjet katona már 25-én, hétfőn este beszivárgott a város délnyugati térségébe, de vissza is vonult harci egységéhez.) Pár napos szovjet megszállás után a német–magyar haderő ellentámadásba lendült és visszafoglalja Szalontát. Október 2-án máig sem teljesen tisztázott okok miatt 18 cigányembert kivégeznek. Egyesek szerint azért, mert zászlóval fogadták a szovjet csapatok bevonulását, vagy mert házhoz vezették az orosz katonákat nők meggyalázására. // Közzéteszik a Nemzeti Demokrata Front (Frontul Naţional Democrat din România – korabeli fordításban: Országos Demokrata Arcvonal) programtervezetét, amelyet a Román Kommunista Párt központi bizottsága dolgozott ki, és az „összes demokratikus erőknek” ajánlott. A legfontosabb célok között szerepel „egy valóban demokratikus rendszer” kialakítása, a Hitler-ellenes front támogatása minden eszközzel, a nemzetgazdaság újjáépítése, és egy demokratikus agrárreform végrehajtása stb. (A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban a 4. pontban leszögezik: „Nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül teljes egyenlőség valósuljon meg valamennyi állampolgár számára. A baráti együttélés és együttműködés rendszere létesüljön az ország összes nemzetisége között. A nemzetiségi és vallási üldözés törvényes eljárásban és büntetésben részesüljön.”) ? 1944. október 12.

Az Olteanu-vezette Maniu-gárda Gyergyószentmiklóson a téglagyárban három székelyt agyonlő. A további gyilkosságokat a szovjet városparancsnok akadályozza meg. (A félkatonai alakulat ezt követően szétszóródik, maga Olteanu pedig felmenekül a Kelemen-havasokba, ahol egyik vezetője lesz a Haiducii lui Avram Iancu nevű titkos antikommunista fegyveres szervezetnek. Hangoztatott célja „a kommunizmus, a zsidók, és a magyarok elleni harc”.) // A marosvásárhelyi Magyar Demokrata Szövetség Szervező Bizottsága felhívásban ismerteti céljait: „1) A Székelyföld minden demokratikus erejének tömörítése népi jogaink megvédése érdekében, [...] 3) Emberi jogaink biztosítása az emberi jogokat védő nagyhatalmak, a Szovjetunió, Nagybritannia és az Egyesült Államok segítségével, 4) Magyar és román együttműködés a mesterségesen szított nemzetiségi ellentétek megszüntetéséért, 5) Teljes közigazgatási, törvénykezési és kulturális szabadság minden ittélő népnek, 6) A magyarság minden rétegét egyaránt érintő kérdésekben együttműködés a Kommunista Párttal. [...]” ? 1944. november 10. // Bevonul Nagyváradra a bihari román csendőrlégió. Két nappal később Zajcev ezredes, a helyi szovjet katonai parancsnok – felettesére, Csernyikov tábornokra hivatkozva – ideiglenesen engedélyezi a román csendőrség ott tartózkodását. Október 29-én engedélyezik a hadkiegészítő parancsnokság bevonulását is. ? 1944. október 30.

Kolozsváron a Kommunisták Észak-Erdélyi Pártja, a kolozsvári szociáldemokraták, a Magyar Dolgozók Szövetsége, az Ekésfront, a Demokrata Zsidó Népközösség (Comitetul Democratic Evreesc) és az Egységes Szakszervezetek (Sindicatelor Unic) helyi képviselői ifj. Teofil Vescan javaslatára (akit az RKP bukaresti központja azért küldött Kolozsvárra, hogy ott szervezze meg a pártot) megalakítják az Észak-Erdélyi Demokratikus Bizottságot (Comitetul Democratic din Nordul Transilvaniei). A tanácskozás során Vescan kijelenti: „Észak-Erdély román többségének bizonyságot kell tennie, hogy a visszaállított Románia demokratikus elrendezésébe be akarja illeszteni a magyar és zsidó kisebbségek demokratikus erőit is, amelyeknek hasonlóképpen ki kell nyilvánítaniuk, hogy akarnak-e együttélni és együttműködni a román néppel a demokrata román állam keretében?” ? 1944. október 28. // A Kolozs vármegyei Magyarzsomborból Vintilă csendőrőrmester elhurcoltat, és kivégeztet három helybeli magyart. ? 1944. november 12. // Herta csendőrőrmester Egeresről, majd másnap hajnalban a szomszédos Ferencbányáról elhurcoltat tizenöt helybeli magyart. A voluntárok, néhány helybeli soviniszta román közreműködésével Egeres határában 22-én brutálisan megkínozzák, és kivégzik őket. ? 1944. november 12.

Bukarestbe érkezik Andrej J. Visinszkij szovjet külügyi népbiztoshelyettes. Este kihallgatáson vesz részt Mihály királynál, ahol azt követeli tőle, hogy menessze Rădescu tábornokott és nevezze ki Petru Grozát miniszterelnökké. A király visszautasítja a szovjet népbiztoshelyettes követelését. (Mihály először Barbu Ştirbeyt akarja kinevezni, aki azonban a szovjet ellenzést látva nem vállalja a tisztséget.) 5-én aztán Visinszkij kijelenti, hogy ha másnap nem nevezi ki Grozát, miniszterelnöknek, „a Szovjetunió nem vállal felelősséget azért, hogy Románia mint független állam fennmarad”. (Amikor a király a jaltai Felszabadított Európa-nyilatkozatra hivatkozik, Visinszkij durván félbeszakítja: „Jalta én vagyok.”)   ? 1945. március 6.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök levelet ír Petru Groza miniszterelnökhöz, amelyben nyíltan és kritikusan feltárja a magyar rokonszenvvel fogadta a Groza-kormány kinevezését, reményeiben súlyosan csalódnia kellett, mert a kormány egyes tagjainak, valamint a közigazgatás embereinek magyarellenes törvényei és rendeletei éles ellentétben állnak Groza többször hangoztatott magyar–barát kijelentéseivel. Azt is megemlíti, hogy a marosvásárhelyi kiáltvány óta „a magyar tömegek a Magyar Népi Szövetséggel mind élesebben szembefordultak, és annak vezetőit a legsúlyosabb vádakkal illetik.” Márton Áron az MNSz vezetőségének is megküldi a levél egy példányát. ? 1946. június 28–30. // A Magyar Népi Szövetség kolozsvári szervezete a Magyar Színházban „kiszélesített” gyűlést tart. Ezen Nagy Géza, Decsy István, Pásztai Géza, valamint dr. Huhn Nándor megtámadják Kurkó Gyárfás országos elnököt, mert az szerintük túlságosan függ a kommunista párttól. Követelik az országos vezetőség lemondását és új választást, valamint egy új kongresszus szervezését. (Súlyos hibának tartják az MNSz marosvásárhelyi kiáltványát. Kijelentik, hogy az MNSz válsága a marosvásárhelyi gyűlésen kezdődött.) Az ugyancsak felszólaló Asztalos Sándor, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület jogtanácsosa erélytelenséggel vádolja meg Kurkó Gyárfást, valamint azzal, hogy az MNSz tönkretette az EMGE-t. Ekkor Kurkó kijelenti, hogy az EMGE-t az MNSz egyik szakosztályává nyilvánították. (Ekkor az EMGE-nek százezer tagja van.) Kiss András szerint a támadás igazi célpontjai Juhász Lajos és Mezei Lajos, valamint a Czikó-testvérek és Bányai László, vagyis a szélsőbal szárny. A Mezei által az Igazságban „a reakció szolgálatában álló kis csoport”-nak titulált ellenzéket a Kurkó-hoz hű munkások, és a kolozsvár-hóstáti „földészek” kizavarják a gyűlésről. Decsyt pár nappal később kizárják az MNSz-ből. ? 1946. február 8.

és június 2-a között a Magyar Népi Szövetség Kolozsváron tartja jogi és közigazgatási tanácskozását. (Az MNSz Központi Jogügyi Bizottsága csak 1946. szeptember 6-án alakul meg.) A három megye (Szilágy, Udvarhely, Temes-Torontál) jelentése alapján készült összesítésből kiderül, hogy egész Erdélyben hasonló problémák fordulnak elő. Így például a vegyes lakosságú területeken szinte állandóak a magyarellenes soviniszta támadások, Észak-Erdély „bekapcsolása” óta pedig a magyar kisebbség még mindig nem tudott számaránya szerint résztvenni az államigazgatásban. A tanácskozáson összeállítanak egy nemzetiségi törvénytervezetet, amelynek a végső megszövegezését Demeter János végzi el. Egyes források szerint a tanácskozás során az MNSz jelen lévő vezetői elutasítják a burkolt székelyföldi autonómia gondolatát, mivel ez szerintük az összmagyarság jogainak csorbítását vonná maga után. ? 1946. június 28–30.

Észak-erdélyi körútja során a Kolozsvárra érkező Lucreţiu Pătrăşcanu igazságügyminiszter, a Román Kommunista Párt egyik országos vezetője beszédet tart a helyi román értelmiség előtt. Beszédében többek közt kijelenti hogy „a kormány és a Kommunista Párt központi vezető bizottságának nevében kijelentem, hogy visszautasítunk Erdély kérdésében mindennemű kompromisszumos fordulatot és hangoztatjuk jogainkat erre a román területre.” Ugyanekkor jelenti ki azt is, hogy három-négyszázezer magyarnak azért nem lehet megadni az állampolgárságot, mert „a régi magyar rendszer ideológiáját vallják”. („...3–400 ezer magyar állampolgár él még ma is törvényellenesen és az ország törvényein kívül Románia területén.” – állítja az igazságügyminiszeter.) Ugyanekkor mondja azt is, hogy „...először román vagyok és utána kommunista.” (Beszédének ezt a részét a sajtó nem közli.)   ? 1948. február 22.

Miron Constantinescu, Fazekas János és Pavel Ţugui, valamint a helyi pártvezetés részéről Dumitru Niţov és Vasile Vaida találkoznak a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írók, költők, irodalmi szerkesztők egy csoportjával. A két napos tanácskozás alatt fölszólal mások mellett Asztalos István, Panek Zoltán, Sütő András, Szabédi László (ő a legkritikusabb). Az irodalmi-irányítás, a cenzúra kérdései mellett a felszólalók egy része nagy hangsúlyt fektet a kisebbségi sérelmek ismertetésére: a hivatalos nyelvhasználat korlátozására, a kétnyelvű feliratok eltüntetésére, az anyanyelvű oktatás visszaszorítására. Számosan fölhánytorgatják a kolozsvári Agronómia magyar tagozata leépítésének kísérletét. Bányai László, a Bolyai egyetem rektora nyelvtörvény szükségességéről beszél. A két nap alatt ismét a felszínre kerül a kolozsvári és marosvásárhelyi írócsoport közti mély ellentét. Többen nyíltan bírálják a vásárhelyi dogmatikus Papp Ferenc és Kovács György, valamint a karrierista Hajdú Győző (aki nincs jelen) áldatlan tevékenységét. Ehhez hasonló eszmecsere a pártvezetés és a magyar értelmiség képviselői között legközelebb csak tizenkét év múlva kerül sor.   ? 1968. június 27.

A Macskási-féle katonai törvényszék Kolozsváron ítéletet hoz a csíkszeredai középiskolai tanárok ügyében: Puskás Attilát húsz, Palczer Károlyt tizenöt, Bereczk Lajost, Lőrinczi Jánost, Kovács Gyulát nyolc-nyolc, László Gizellát négy évnyi börtönbüntetésre, illetve kényszermunkára ítélik. (Rajtuk kívül még öt diákot ítélnek el háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetésre.) Az elítéltek többsége 1964-ben amnesztiával szabadul. (A tanárokat az '56-os forradalom szimpatizálásával vádoltak – valójában a székelyföldi magyar értelmiség megfélemlítése lehetett a cél.)

A román tengerparton, Mangálián kétnapos, széles körű ideológiai tanácskozást tart a pártvezetés N. Ceauşescu vezetésével. (Jelen van az egyik fia, Nicu és a felesége, Elena is.) A tanácskozás többek közt a sztálinista szellemiségű, soviniszta, kisebbségellenes kultúrpolitikai irányzat megerősödését hozza magával, mely főként a rádió, a televízió,a film- és színházművészet területén jelentkezik.