A szovjet katonai parancsnokság – a kommunista párt helyi képviselőinek ajánlására – kinevezi az új közigazgatási vezetőket: Kolozsvár főpolgármestere Tudor Bugnariu egyetemi tanár, az RKP tagja, az alpolgármester Demeter János, jogász, a MADOSZ egyik alapítója, Kolozs megye főispánja id. Teofil Vescan banktisztviselő, az alispán dr. Csőgör Lajos fogász, egyetemi tanársegéd, az RKP régi szimpatizánsa. A rendőrfőkapitány id. Virgil Salvan építészmérnök, helyettese Nicolae Pojghi. A november 9-i kolozsvári Világosság ismerteti a megalakult kolozsvári ideiglenes városi tanács névsorát. Eszerint a 29 tagú tanács 17 román, 11 magyar és 1 zsidó származású tagból áll.

Kolozs megyei Kispetriben a váralmási román csendőrök letartóztatják a református lelkészt, és egy helybéli magyar földművest. A brutálisan megkínzott férfiak holttestét csak a tavaszi hóolvadás után találják meg.

Kolozsváron „Észak-Erdély ügyeinek intézése” céljából megalakul az ODA Észak-Erdélyi Központi (Legfelsőbb) Tanácsadó Testülete, melyben tizenkét személy képviseli a Román Demokrata Szövetséget, hat-hat az RKP-t, a RSZDP-t, a szakszervezeteket és az MNSZ-t, négyen az Ekésfrontot, két-két személy a Hazafiak Szövetségét, a Zsidó Demokrata Népközösséget és a Népvédelmi Egyesületet. (A Román Demokrata Szövetség politikai obstrukciót folytat, nem vesz részt az ODA munkálataiban, mivel az a véleményük, hogy „a Nemzeti Demokrata Arcvonal egyes csoportjai vagy képviselői észak-erdélyi autonómiát követelnek”.) A Tanácsadó Testület hét szakbizottságot állít fel, melynek munkaköre kiterjed Észak-Erdély minden lényeges problémájára. // Kolozsváron helyi népességösszeírást tartanak. (A népszámlálás megrendezését még november közepén rendelte el id. Teofil Vescan Kolozs megyei főispán. Elszórt adatok szerint november–december folyamán Csík, és Udvarhely vármegyékben is voltak népszámlálások, ezek eredményei azonban még nem ismeretesek.) Az összeírás szerint Kolozsvár összlakossága hetvenháromezer fő. Nyolcvanhárom és fél százaléka, (hatvanegyezer) magyar, tizenegy százaléka román. (1941-ben: az összlakosság száztízezer kilencszázötvenhat, amiből magyar kilencvenhétezer hatszázkilencvennyolc, román tízezerhuszonkilenc). // Marosvásárhelyen is népességösszeírást tartanak. Az összlakosság huszonkilencezer hatszázkilencvenkettő (1941-ben negyvennégyezer kilencszázharminckettő) fő. A város huszonhétezer hétszázhetvennyolc személy magyar nemzetiségű (kilencvennégy és fél százalék), (1941-ben még negyvenkétezer négyszázharmincöt magyar nemzetiségű személyt tartottak nyílván). A román nemzetiségűek száma ezernyolcszázkettő, hat százalék. (1941-ben még csak ezerhétszázhuszonhatan voltak.). Mintegy nyolc és félezer főre tehető azok száma, akik még a frontokon, vagy hadifogságban vannak, vagy a román adminisztráció után internálótáborba hurcolták. A deportált zsidók száma öt és félezer.). // A harmincas években alapított „Munkás Athenaeum” régi vezetősége ujjászervezi az egyesületet, fölvéve a „Józsa Béla Athenaeum” nevet. A kolozsvári magyar kommunisták egyik kulturális szervezetévé válik, amely könyvkiadással is foglalkozik. (Az év végén itt jelenik meg többek közt a „Vallás és egyház a Szovjetunióban”, és „A nő és a gyermek a Szovjetunióban” c. propagandakiadványok.) A kiadói alosztályt 1945 őszéig Szabédi László vezeti. // A Nemzeti Parasztpárt néhány markáns személyisége Dél-Erdélyben megalakítja a „Haiducii lui Avram Iancu” elnevezésű, antikommunista, szélsőnacionalista, magyarellenes fegyveres ellenállási csoportot. A Maniu-gárda feloszatása után a voluntárok egy része ebbe lép be.

Kolozsvárról a Romániai Szociáldemokrata Párt Magyar Bizottsága levelet ír az RSzDP Központi Végrehajtó Bizottságának, melyben az alábbi indokokkal bírálja a Nemzetiségi Statútum tervezetét: 1) több megszorítást tartalmaz mint az 1868-as magyar nemzetiségi törvény, vagy akár az észt, finn, litván nemzetiségi törvények, 2) antidemokratikus, mivel a nemzetiségek nyelvhasználatát a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban a 30 %-os helyi nemzetiségi arányszámhoz kötik, 3) ha minimum 20% nemzeti kisebbség él az adott helységben, a jegyzőknek kétnyelvűeknek kell lenniük, 4) az alsóbbfokú közigazgatási és igazságszolgáltatási területeken az legyen az ügykezelés hivatalos nyelve, amelyet a hatáskörük alá tartozó terület lakosságának 80%-a beszél, 5) közhivatalok betöltésénél a lehető legszigorúbban be kell tartani a nemzetiségi számarányt, 6) az anyanyelvi oktatás költségeihez a költségvetésnek a nemzetiségek arányaihoz mérten kell hozzájárulnia, 7) a Nemzetiségi Statútum tervezetében foglaltakkal ellentétben ne 40 gyerek, hanem már 20 fő összegyűltekor szervezzenek állami iskolát a nemzetiségeknek, 8) a nemzetiségi törvénynek a nemzetiségeknek belső önkormányzatot kell adni, önálló nemzetiségi közigazgatási területeket kell szervezni, „kantonokat”. (Az RSzDP Magyar Bizottsága még a két világháború közt alakult meg, 1940 szeptemberi megszünte után – amikor az erdélyi szociáldemokraták betagolódtak az MSZDP-be –, 1944. október 11-én alakult újjá. A Bizottság elnöke: Lakatos István.)   ? 1945. február 7.

Kolozsváron négy turistaegyesület: a Munkás Testedző Egyesület turista szakosztálya, a Gyopár Turista Egyesület, az Aurora Turista Egyesület és az Erdélyi Kárpát Egyesület kimondják egyesülésüket, megalakítva az Erdélyi Népi Kárpát Egyesületet, és felszólítják vidéki szakosztályaikat, hogy helyi szinten is hajtsák végre a fúziót. (Az ENKE hivatalosan március 14-én alakul meg, és az új nevéről is a Magyar Népi Szövetség vezetősége dönt.) Az ENKE meghirdetett célja: „...az értelmiség, munkásság, parasztság összebarátkozása” Elnöke: Vámszer Géza.   ? 1948. április 1.

a Bolyai Tudományegyetemen nyugdíjazzák Bíró Vencel és Balanyi György történészprofesszorokat. (A nyugdíjaztatásuk valódi oka az, hogy mindketten a piarista rend tagjai, előbbi korábban rendfőnök is volt.) // A Bolyai Tudományegyetemről – mivel a román hatóságok nem hosszabítják meg a szerződését – visszatér Magyarországra Zolnai Béla, a francia irodalom professzora, Kispál Magdolna nyelvész, Buza László jogászprofesszor, Sövényházy Ferenc jogászprofesszor, Kislégi Nagy Dénes közgazdászprofesszor, Rajty Tivadar közgazdászprofesszor, Borbély Sámuel matematikaprofesszor, Fényes Imre fizikaprofesszor, Dezső Lóránd fizikaprofesszor, Vargha László kémiaprofesszor, Csík Lajos biológiaprofesszor.

Marosvásárhelyen meghal dr. Feszt György az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet professzora, aki dr. Csőgör Lajos 1949-es letartóztatása után lett az intézet vezetője.

A Máriaradnára internált erdélyi ferenceseket a Securitate Désre, Esztelnekre és Kőrösbányára hurcolja, ezeket a helyeket jelölve ki számukra további kényszer-tartózkodási helyül. A ferences nővérek a szászvárosi ferences kolostorba kerülnek.   ¬ 1951. augusztus 20.

A Babeş és a Bolyai egyetemek közös tudományos ülésszakot tartanak a Bolyai fennállásának tíz éves évfordulója alkalmából.

Marosvásárhelyen létrehozzák az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó helyi fiókját. Az első kiadványok július-augusztus (?) folyamán jelennek meg, többek közt Papp Ferenc „Lelkiismeret” c. novelláskötete és Kovács György „A bokréta” c. regénye.

Kolozsváron este letartóztatják Várhegyi Istvánt, a Bolyai Tudományegyetem hallgatóját, a nyelv- és történettudományi kar diákszövetségének egyik vezetőjét, a diákszövetségi programtervezet fő kidolgozóját, másnap pedig Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket, akik részt vettek a programtervezet kidolgozásában.   ? 1957. április 22.

Romániába hurcolják az előző napon a budapesti jugoszláv nagykövetség elől elrabolt Nagy Imrét és társait. A Nagy Imre-csoport tagjait az elkövetkező egy-másfél évben a Bukarest melletti Snagovban tartják fogva.

Gyergyószentmiklóson a nagyközönség előtt megnyílik a rajoni múzeum. Igazgatója: Tarisznyás Márton.

ténylegesen is megalakul Brassóban az illegális Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség (EMISZ), tagjai leteszik az esküt. (A szervezet vezetői között vannak: Orbán László, Sándor Balázs, Lay Imre, Lay György.) Az alapítók célja: „egy olyan egész Erdélyre kiterjedő magyar ifjúsági szervezetet létrehozni amely alkalmas a kisebbségi panaszok összegyűjtésére.”

Az RMP Politikai Bizottság ülésén elfogadják a két „egyesítendő” egyetem új struktúráját (ezen belül pedig azt, hogymely tantárgyakat fognak magyar nyelven is leadni), melyet egy 11-i „referat”-ban, feljegyzésben rögzítettek. Eszerint például a matematika–fizika szakon az előadások 16 százalékát lehet magyar nyelven is hallgatni, a fizika–kémián és a biológia–földrajzon a húsz százalékát, a magyar nyelv és irodalom szakon az előadások kétharmadát, míg a filozófia szakon csak román nyelvű előadások hallgathatók – csakúgy, mint a jog és közgazdaságtudományi kar összes szakján. Gheorghiu-Dej javaslatára elfogadják, hogy a régi-új intézmény neve Babeş-Bolyai Tudományegyetem legyen.

Megkezdi munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés 9. ülésszaka. 23-án Nicolae Ceauşescu előterjeszti a pártvezetés által 19-én elfogadott, a Román Népköztársaság „területi és közigazgatási beosztásának megjavítására” vonatkozó törvénytervezetet. Ebben „...a különböző rajonok és községek lakosainak kérései alapján” bizonyos módosításokat javasolnak az addigi közigazgatási beosztásokon. Többek közt javasolják, hogy Sármás rajon – néhány község kivételével, amely Kolozsvár tartománynál marad – és Ludas rajon teljes egészében kerüljön a Magyar Autonóm Tartományhoz, („e két rajon ugyanis Marosvásárhely közvetlen közelében van.” – szól az indoklás), e két rajont pedig összevonják Marosludas székhellyel. Javasolják továbbá, hogy ugyancsak kerüljön át a MAT-ba Dicső [sic!] rajon, Balázsfalva város és még négy község kivételével. Indítványozzák továbbá, hogy Sepsi és Kézdi rajonok, („amelyek közvetlenül Sztálinváros [Brassó] közelében terülnek el”) kerüljenek át Sztálin tartományba. A tervezet megszünteti továbbá Kolozsvár tartományban Kolozsvár, Bethlen, Zsibó, Sztálin tartományban Feketehalom, a Magyar Autonóm Tartományban Keresztúr és Erdőszentgyörgy, Nagyvárad tartományban Székelyhíd és Vaskóh, Hunyad tartományban Vajdahunyad, Nagybánya tartományban pedig Tasnád rajonokat. Megváltozik egyes tartományok elnevezése is. Nagybánya tartomány új neve: Máramaros tartomány, Nagyvárad tartományból Krisána [sic!], Sztálin tartományból Brassó, Temesvár tartományból Bánát tartomány, végül pedig a Magyar Autonóm Tartományból Maros–Magyar Autonóm Tartomány lesz. (Ez utóbbinak a lakossága a közigazgatási beosztás változása után nyolcszázkétezerre emelkedik.)

A 371. sz. minisztertanácsi rendelet megerősíti a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy mindazokból a tantárgyakból, melyeket nem román nyelven tanultak, az anyanyelvükön vizsgázzanak. A jogszabálynak van egy – a korábbi gyakorlatot tekintve meglepő – kitétele is, ugyanis szankciókat helyez kilátásba azok ellen, akik a rendeletet nem tartják tiszteletben.   ? 1973. május 13.

hat önálló, csak magyar tanítási nyelvű líceum kezdi meg működését: Csíkszeredában, az 1. számú, (volt csíksomlyói római katolikus főgimnázium), Sepsiszentgyörgyön az 1. számú, (volt református Mikó Kollégium), Nagyváradon az Alexandru Moghioroş, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas (volt református kollégium), Szatmárnémetin az 5. számú, és végül Temesváron a magyar tannyelvű líceum.   ¬ 1959. szeptember.

Takács Lajos, az MNDT bürójának tagja levelet ír Nicolae Ceauşescunak, az RKP főtitkárának, melyben részletesen – a hivatalos statisztikai adatokra támaszkodva – ismerteti a nemzetiségi szakoktatás problémáját. Közli, hogy a magyar nyelven oktató technikumok, és szakmunkásképzők száma elenyésző (a tizenhat erdélyi megyében működő kétszázhatvankilenc technikum van, a magyar nyelvű tagozatok száma pedig csak tizenegy, a száznyolcvan szakiskolából négyben lesznek magyar tagozatok), gyakorlatilag szinte a nullára csökkent ez az oktatási forma magyar nyelven. Az a véleménye, hogy a kialakult helyzetért részben a Nevelési és Oktatásügyi Minisztérium, részben a különböző szakminisztériumok és a KB illetékes osztálya a felelősek. Hiába biztosítja azonban Ceauşescut a „legőszintébb tiszteletéről”, a felvetett problémákra nem kap választ, csupán Cornel Burtică, a KB propaganda titkára válaszol Takácsnak megjegyezvén, hogy „Ceauşescu elvtárs csodálkozik a beadvány tartalma miatt...”    ? 1974. április 4–5.

Ismét létrehozzák (az Állambiztonsági Tanács/Consiliului Securităţii Statului helyett) a Belügyminisztérium keretében az 1972-ben megszüntetett Állambiztonsági Főigazgatóságot (Departamentul Securităţii de Stat). Vezetője Tudor Postelnicu.

Az Előre leközli az előző napi Contemporanulban megjelent magyarellenes irományt: Ion Spălăţelu: Horthysta megszállás Erdély északi részén (1940–1944). Szent Bertalan hosszú éjszakája. Az RKP KB Propaganda Osztálya munkatársának írását minden bizonnyal egyfajta válasznak szánja a román pártvezetés az 1977/78 fordulóján megjelent Illyés-esszére.   ? 1980. május 21.

Kolozsváron meghal Puskás Lajos (Gyergyóalfalu, 1901.) pedagógus, pedagógiai szakíró. A két világháború közötti erdélyi magyar cserkészmozgalom egyik vezéralakja, aki 1940–44 között a kolozsvári Tízes Szervezet vezetője. 1946-ban félreállítják, 1947-ben fél évig bírói ítélet nélkül (sok száz erdélyi magyar értelmiségivel együtt) Szamosújváron raboskodik, ezt követően falusi tanító lesz.

Családjával elhagyja Erdélyt a nagyváradi Tóth Károly Antal, az Ellenpontok című szamizdat folyóirat egyik szerkesztője. (Korábban a magyar hatóságok nem akarták befogadni.) Velük együtt megy el Nagyváradról Kertész Lóránt és felesége, akik szintén az Ellenpontok köréhez tartoztak.   ? 1986. augusztus 1.

A román pártvezetés összehívatja a „magyar nemzetiségű román dolgozók” Hargita, Szatmár, és Kolozs megyei tanácsait, melyekkel utólag is elítéltetik a kiutasított kolozsvári magyar főkonzulátust.   ¬ 1988. június 28.