A Monitorul Oficialban megjelenik az 487. sz. törvény, amellyel létrehozzák a Felszabadított Erdélyi Területek Közigazgatását Irányító Kormánybiztosságot (Comisariatul pentru Administrarea Regiunilor Eliberate din Transilvania). A kormánybiztosságot ideiglenesen Bukarestben állítják fel (állandó székhelye Kolozsváron lenne). A kormánybiztosság – a kormány utólagos jóváhagyásával – jogosult határozatokat és rendeleteket is hozni. Vezetőjévé Ionel Pop-ot, Iuliu Maniu unokaöccsét nevezik ki.   ? 1944. november 12. // Megjelenik a kolozsvári polgári napilap, a Keleti Magyar Újság utolsó száma. A szovjet–román csapatok bevonulása után Észak-Erdélyben csak a román középosztály rendelkezik saját napilappal, a magyar polgárság már nem indíthat napilapot. // A Gavril Olteanu-vezette Maniu-gárda Csíkmadarason kivégez két elfogott székely földművest.

A brassói katonai törvényszék ítéletet hirdet a Maniu-gárda tagjainak perében. A szárazajtai, csíkszentdomokosi és más gyilkosságokat elkövető „voluntárok” két hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetést kapnak. (A gárda vezetőjét, Gavrilă Olteanut távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik.) Az ítélet kihirdetése után letartóztatnak négy szárazajtai székelyt, akik – a vád szerint – román katonákat kínoztak és öltek meg.)   ? 1946. augusztus 31.

A Román Kommunista Párt kolozsvári napilapja, az Igazság hírül adja, hogy „fasiszta magatartás és fajellenes izgatás miatt” Bözödi Györgyöt elbocsájtották az Egyetemi Könyvtárból. Bözödit bírósági ítélet nélkül hónapokig börtönben tartják fogva.   ? 1947. augusztus 22.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület közgyűlésén döntenek, hogy „egyesülnek” a Józsa Béla Athenaeummal, megalakítva a Petőfi Közművelődési Egyesületet. A PKE gyakorlati munkát nem végez.   ? 1949 vége

Letartóztatják Bogdánffy Szilárdot, Scheffler János szatmári püspök titkárát, akit Bukarestben Gerald Patrick O’ Hara, a nunciatúra régense még 1949. február 14-én titokban felszentelt Scheffler utódává. Bíróság elé nem állítják, a nagyenyedi börtönben hal meg 1953. október 1-én.   ¬ 1948. december 12.

harmadszor is lefogják Vasvári Aladár brassói római katolikus plébánost. (Már 1944-ben és 1946-ban is volt internálva – mindenféle bírósági ítélet nélkül – kisebb-nagyobb időre.) A bukaresti belügyminisztériumban hallgatják ki, de tárgyalásra megint nem kerül sor. Jilaván, majd Máramarosszigeten és Feketahalmon raboskodik. Innen bocsájtják szabadon 1955. augusztusában.

Megpróbálják elhurcolni Ambrus József gyergyószárhegyi plébánost, azonban amikor ennek híre elterjed a faluban, helyi zendülés tör ki. A hatóság képviselői erre távoznak, majd aznap éjszaka „a hatóság elleni lázadás” címén tömeges letartóztatások kezdődnek. Ambrus Józsefet, P. Nyisztor János káplánt, a szárhegyi ferences rendház tagját, valamint a huszonnyolc letartóztatott szárhegyi földművest Kolozsvárra, majd Brassóba viszik. A brassói katonai törvényszék „lázításért” Ambrus Józsefet nyolc évi, P. Nyisztor Jánost pedig három évi börtönbüntetésre ítélik. Előbbi Nagyenyeden raboskodik, majd a felsőbányai ólombányákban dolgoztatják. Hét év múltán (1956 tavaszán) amnesztiával szabadul. Utóbbi három évig a Duna-csatornánál dolgozik.

Letartóztatják Pál Elek gyergyóremetei római katolikus plébánost és a káplánját, Kovács Jakabot. Mintegy száz helybeli földművessel együtt Gyergyószentmiklósra hurcolják és ott két hétig kínozzák, vallatják őket. (Azzal vádolják mindkettejüket, hogy ők vitték el a községháza faláról azt a faliújságot, amelyen számos, a vallást, az egyházat gúnyoló cikket helyeztek el a helybéli kommunisták.) Fél évi vizsgálati fogság után a brassói hadbíróság Pál Eleket – „a rendszer elleni lázítás” vádjával – hét, Kovács Jakabot öt évre ítéli.   ¬ 1946. április 14.

Több Arad megyei, románok-lakta faluban (Gurba, Kerülős, Seprős, Apáti, Barakony, Szinte stb.) és a magyar Ágyán helyi felkelésekre kerül sor az erőszakos kollektivizálás miatt. A hadsereg és a milícia csapatai 3-án megszállják a falvakat és 12 földművest kivégeznek, mintegy százat pedig bebörtönöznek.

11-re virradó éjszaka letartóztatják Boga Alajos utódját, Sándor Imre római katolikus vikáriust, titkos ordináriust, és Gajdácsy Béla gyulafehérvári szemináriumi rektort, megnevezett utódát. 1952. január 10-én Bukarestben hazaárulás és kémkedés vádjával ítélik el őket. A börtönben elszenvedett kínzások következtében halnak meg, Gajdácsy Béla 1952. szeptember 14-én, Sándor Imre pedig 1956. február 29-én.) Az egyházmegye vezetését Sándor Imre második utóda, Jakab Antal ordinárius veszi át, aki már nem fedi fel kilétét. // Ugyanekkor Szatmárnémetiben letartóztatják Czumbel Lajos kanonokot, (a Bukarest által el nem ismert) szatmár–nagyváradi egyházmegye helyettes ordináriusát és Boros Bélát, a temesvári egyházmegye ordináriusát. (Czumbelt nem állítják bíróság elé, 1956. február 28-án szabadul a Bărăgan-síkság kényszermunka-telepeiről.) Szatmáron a joghatóságot Szvoboda Ferenc veszi át. ? 1951. augusztus 24.

Bukarestben hazaárulás és kémkedés vádjával elítélik Gajdátsy Béla és Sándor Imre gyulafehérvári titkos ordináriusokat, Nischbach József temesvári kanonokot, Kreuter Ferenc volt országgyűlési képviselőt és két német szociális testvért. (A büntetések mértéke nem ismert.) Gajdátsy ismeretlen időpontban a nagyenyedi börtönben meghal.   ? 1956. február 29.

Letartóztatják Sipos Ferencet, a szatmárnémeti vincés nővérek zárdalelkészét. A vád: kémkedés, hazaárulás. 1953 elején Nagyváradon Bogdánffy Szilárd szatmári titkos ordinárius, Szemes Ferenc piarista lelkész, Vajda Imre, valamint Krafcsik Sándor máramarosszigeti egyházgondnokkal együtt hazaárulással és kémkedéssel vádolva két évre (a többieket 5–5 évre) ítélik. A börtön után még 3–4 hónapig munkatáborban dolgoztatják, ahonnan csak 1954 januárjában szabadul.

A jilavai börtönben meghal Scheffler János (Kálmánd, 1887.) szatmári római katolikus megyéspüspök.   ¬ 1952. február 22.

Ismét letartóztatják Bustya Endre könyvkiadói lektort, másnap pedig Dobri Jánost, a Protestáns Teológia tanárát. Az előbbit a hónap folyamán egyszerre hallgatják ki Balogh Edgárral, Jordáky Lajossal és Demeter Jánossal. (Az eredeti koncepció szerint egy nagyszabású Népi Szövetségi perben Bustya képviselte volna az „ifjúsági vonalat”.) Végül bírósági ítélet nélkül tartják mindkettőt börtönben, 1954 elején szabadulnak.

Letartóztatják Birtók Ferenc brassó–bolonyai plébánost. 4 hónapi brassói raboskodás után átviszik a feketehalmi börtönbe. Eleinte hazaárulással vádolják (valójában arra akarják rávenni, hogy fogadja el az általa is törvénytelennek, illegitimnek tartott Adorján Károly-féle gyulafehérvári egyházvezetést).   ? 1954. november 9.

A kolozsvári katonai törvényszék előtt folyik Balázs Imre és Tirnován Vid Arisztid perének tárgyalása. A két vádlottat, akik az október 24-i diákgyűlés szervezői voltak, „uszítás, nyílt lázítás” vádjával hét-hét év börtönbüntetésre ítélik.   ¬ 1956. október 24.

A kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál vezette tanácsa meghozza ítéletet Dobai István és társai perében. „Hazaárulásért és az RNK belső és külső biztonsága elleni cselszövés”, valamint „tiltott közlemények terjesztéséért” Dobait és Varga Lászlót életfogytiglani kényszermunkára és még tíz év szabadságvesztésre, Komáromit („cselekedetei kimerítik a társadalmi rend elleni felbújtás tényét, mivel izgató és propagandatevékenységével nagy veszélyt hozhatott volna az állam biztonságára.”) huszonöt év kényszermunkára és még nyolc év börtönre, Kertészt huszonöt év kényszermunkára és még tíz év börtönre („a vádlott nyíltan szolidarizált a magyarországi ellenforradalmárokkal”), Bereczkit tizenöt év kényszermunkára, Gazdát tíz év szigorított börtönbüntetésre (hazaárulás stb. fel nem jelentése miatt), még hét év börtönre („áskálódás” miatt) és még öt év börtönre („tiltott kiadványok tartása miatt”), Nagyot öt év szigorított börtönbüntetésre, Dobrit („a társadalom elleni áskálódás miatt”, valójában Ravasz László püspök egy beszédéért és Illyés Gyula híres, Egy mondat a zsarnokságról című verséért) hat év börtönre, Lászlót („tilos közlemények tartása” miatt) öt év börtönre ítélik. Utóbbi kivételével mindenkinél még teljes vagyonelkobzást is elrendelnek. (Gazdát a következő évben az ún. tankönyvperben még újabb tizenötévre ítélik.) Dobri 1963. január végén szabadul a Duna-deltából, Dobai, Varga, Komáromi, Bereczki és Gazda az 1964-es amnesztia-rendeletekkel kerülnek szabadlábra, Kertész Gábor és Nagy József meghalnak a börtönben.

Megszületik az ítélet a kolozsvári katonai törvényszéken a kolozsvári protestáns teológusok egy csoportjának perében. Az első rendű vádlottat, Péter Miklós református helyettes lelkészt (egyebek mellett tiltott iratok terjesztése vádjával) tizennégy évig terjedő börtönbüntetésre ítélik. Októberben egy újabb csoport (Fülöp G. Dénes lelkész és társai) perére kerül sor, majd 1959. május 15-én Mózes Árpád székelyzsombori református lelkész és társai perében születik ítélet. Összesen mintegy kéttucat teológus hallgatót, lelkészt vagy világi személyt ítélnek el a három csoportos perben.   ? 1964. július 6.

A kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa ítéletet hirdet a harmincegy fős ún. érmihályfalvi csoport perében. Sass Kálmán érmihályfalvi, és Balaskó Vilmos érolaszi református lelkipásztorokat, valamint dr. Hollós István egykori hadbírót hazaárulás vádjával halálra ítélik. (Balaskó büntetését bátyja, az ismert szobrász, Nándor közbenjárására életfogytiglanra változtatják.) Érmihályfalváról tizenhárom vádlottat (köztük Számadó Ernő költőt) huszonöt évre, kettőt ennél kevesebb börtönbüntetésre, Érolasziból négy, Biharvajdáról hat vádlott kapott huszonöt évet, hármat pedig húsz év börtönbüntetésre ítélnek. (Az elítéltek az Érmellék tekintélyes értelmiségei, iparosai, magángazdái. A perekkel a hatóság feltehetően a határ mellett lakó magyarságot akarja megfélemlíteni.) Sass Kálmánt és Hollós Istvánt december 2-án Szamosújváron kivégzik.

Megkezdődik a bolyais tanárok és diákok újabb csoportjának (Varró János és Lakó Elemér tanársegédek és Péterffy Irén, Vastag Lajos, Páll Lajos, Iamandi Emil és Szilágyi Árpád hallgatók) pere. A Macskási Pál vezete kolozsvári katonai törvényszék 19-én – nyilvános tárgyaláson – ítéletet hírdet Varró János és társai perében. A „közrend elleni szervezkedés vádjával” a két tanársegédet: Varrót tizenhat, Lakót pedig tizenöt év kényszemunkára, Péterffy Irént tíz, Vastag Lajost nyolc, Páll Lajost hat, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig öt-öt év börtönbüntetésre ítélik.

Az első – részleges – amnesztiával kiszabadul kétezerötszáznegyvenhárom politikai fogoly a börtönökből.   ? 1964. április 9.

Elhurcolják hazulról Páll Béla gyergyóditrói betegnyugdíjas középiskolai matematika tanárt. Augusztus 23-án a Kolozsvári Katonai Törvényszék titkos tárgyaláson Bukarestben hat évre ítéli (a „szocialista társadalom elleni propaganda” vádjával). Elítélésének valódi oka az volt, hogy levelet írt Ceauşescunak, melyben leírta a magyar kisebbség elnyomott helyzetét. Rádaásul az előző évben találkozott a gyergyótölgyesi szanatóriumban az ott bujkáló Szőcs Gézával. A nagyenyedi börtönben tartják fogva, rendszeresen megverik, pedig betegeskedik. Részben a nyugaton élő testvérei által megmozgatott közvélemény nyomásának hatására, részben betegsége miatt 1986. december 22-én feltételesen szabadlábra engedik.