Kivonul a kormányból a Romániai Szociáldemokrata Pártot és a Román Kommunista Pártot képviselő 2 miniszter: Lucreţiu Pătrăşcanu és Teohari Georgescu. // Megjelenik Kolozsváron a Világosság. (1945 augusztusától a lap a Magyar Népi Szövetség tulajdonába megy át és az MNSz hivatalos szócsöve lesz.) Főszerkesztő: Balogh Edgár. // A román katonák a Szolnok-Doboka vármegyei Páncélcsehből elhurcolnak három magyar férfit és a volt községi bírót, akiket brutálisan megkínoznak, majd meggyilkolnak. ? 1944. november 12

Megjelennek az 50. és 51. sz. törvényrendeletek, a háborús bűnösök és a hadivagyonok felkutatásáról. (1945. tavaszáig nem indulnak eljárások a háborús bűnösök ellen, bár a fegyverszüneti egyezmény 14. pontja kötelezi a bukaresti kormányt, hogy állítsa bíróság elé a háborús bűncselekményekkel vádolt személyeket, ám azt nem írja elő, hogy a román háborús bűnösöket ki kell adni az érdekelt kormányoknak.)   ? 1945. április 24.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület választmányi ülésén az addigi elnök (az EMKE alapító tagja), Sándor József helyett Balogh Edgárt választják az egyesület élére.

A kolozsvári Városházán ülésezik „Észak-Erdély parlamentje”, az ODA észak-erdélyi konferenciája, melyen három fő kérdést vitatnak meg: Észak-Erdély státusának kérdését, a kolozsvári egyetem jövőjét, és a földreform problémáját. Az egyetem kérdésébe vita keletkezik a magyar és román küldöttek közt, míg az agrárreform-bizottság elfogadja Venczel József tervezetét, amely igazságosan igyekszik szétosztani a magyarok és románok közt a kiosztható földbirtokot. A konferencián megalakítják az ODA Észak-Erdélyi Központi Végrehajtó Bizottságát. (Gyakorlatilag egy regionális kormány csíráját hozzák létre.) A Központi Végrehajtó Bizottság vezetőségét ifj. Teofil Vescan (elnök), Jordáky Lajos (társelnök), Lakatos István, és Nicolae Moldoveanu (alelnökök) alkotják. A VB-nek kilenc román, nyolc magyar, négy zsidó és egy német származású tagja van. (Többek között: Balogh Edgár, Bruder Ferenc, Demeter János, Tudor Bugnariu, Vasile Pogăceanu, Neumann Jenő, Goldberger Miklós.) Az agrárreform szakbizottság (Venczel József tervezete alapján) kidolgoz egy demokratikus földreform-tervezetet (végrehajtására nem kerül sor). A VB ülésén javasolják az azonnali földosztás megkezdését, amit először februárban, a háromszéki Uzonban kezdenek el. A jogügyi bizottság jelentése alapján vita folyik arról, hogy Észak-Erdélyben a főhatalmat gyakorolja a Vörös Hadsereg, vagy csupán a közigazgatás ellenőrzését gyakorolja.

Temesváron 35 ezer, Marosvásárhelyen 10 ezer, Brassóban 35 ezer ember tüntet az Országos Demokrata Arcvonal-vezette kormány kinevezése, és Petru Groza mellett. // Bukarestben a belügyminisztérium épülete előtti nagygyűlésen lövöldözés tör ki. (Bár a kommunisták a kormányt, illetve a jobboldali pártokat vádolták a fegyverhasználattal, számos forrás szerint kommunista provokációról van szó.) Ezután az egész országban összetűzésekre kerül sor, és polgárháborús helyzet alakul ki.

Kolozsváron többezres tüntetés zajlik az Országos Demokrata Arcvonal-vezette kormány és Petru Groza mellett.

A Monitorul Oficialban közzéteszik a 187. sz. „földbirtokrendezési” törvényt. A földreform értelmében kisajátítnak minden ötven hektárnál nagyobb terjedelmű földbirtokot, összesen egymillió-ötvenhétezer hatszázhetvennégy hektárt, melyet hétszázkilencvenhatezer százhuszonkilenc fő között osztanak szét. (A törvény II. § c) pontja szerint teljes egészében elkobzandók a földbirtokai mindazoknak, akik Romániával hadiállapotban álló országokba, ill. 1944. augusztus 23. után külföldre menekültek. A d) pont szerint el kell kobozni a „távollevők” (abszentisták) mezőgazdasági ingatlanait és ingóságait. (Ezzel a törvénnyel a német kisebbséget teljesen megfosztják földbirtokaitól, akárcsak azokat a magyar nemzetiségű lakosokat, akik nem rendelkeznek román állampolgársággal.)

A brassói katonai törvényszék ítéletet hirdet a Maniu-gárda tagjainak perében. A szárazajtai, csíkszentdomokosi és más gyilkosságokat elkövető „voluntárok” két hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetést kapnak. (A gárda vezetőjét, Gavrilă Olteanut távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik.) Az ítélet kihirdetése után letartóztatnak négy szárazajtai székelyt, akik – a vád szerint – román katonákat kínoztak és öltek meg.)   ? 1946. augusztus 31.

Kolozsváron az Országos Demokrata Arcvonal Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága gyűlést tart az Országos Demokrata Arcvonal főtitkára, Luka László/Vasile Luca jelenlétében, aki kijelenti: „...tekintettel arra, hogy a bizottság által kitűzött különleges célokat elérték...”, ezért a bizottság tagjai kimondják a szervezet önfeloszlatását. (A határozatot csak 18-án hozzák nyilvánosságra.)   ¬ 1945. február 11–13.

Soviniszta románok letépik Dicsőszentmártonban az összes, a Petőfi Hét alkalmából kifüggesztett Petőfi-képet. (Előző nap Kolozsváron ismeretlen tettesek összetörték a Redout falán elhelyezett 48-as emléktáblát.)

Kurkó Gyárfás vezetésével harminc tagú delegáció tárgyal Bukarestben. Kulturális téren tizennégy javaslatot terjesztenek elő. Szeptember 6-án a tárgyalásokról Kolozsváron beszámoló az MNSZ elnöke, Kurkó azt állítja, hogy javaslataik nyolcvan százalékát a kormány jóvá hagyta. Elismerik a felekezeti és állami magyar tannyelvű iskolák ún. nyilvánossági jogát. Brassó is magyar tankerületi főigazgatóságot kap, azok a katonaszökevények, akik 1940. augusztus 30. és 1944. augusztus 23. közt Dél-Erdélyből északra szöktek, közkegyelmet kapnak. A tárgyalások eredményeképpen kibővül a magyar tanügyi hálózat. Ígéret szerint hamarosan rendezik az állampolgárságokat is, visszaadják a Csíki Magánjavakat. Ugyancsak megígérik, hogy felállítják az önálló (Erdélyi) Magyar Művészeti Vezérfelügyelőséget (Inspectoratul General al Artelor din Ardeal, pentru problemele maghiare), melynek élére Szentimrei Jenőt fogják kinevezni. (A vezérfelügyelőt jogilag csak 1946 októberében erősítik meg tisztségében.) Azt is megígérik, hogy orvosolni fogják a földreform során felmerült nemzetiségi panaszokat, mentesülnek a CASBI-leltározás alól azok, akiket erőszakkal hurcoltak el a csapatok, vagy munkaszolgálatra vittek el, vagy kötelezően soroztak be, de visszajöttek, visszaveszik az elbocsájtott orvosokat és azokat a volt MÁV-alkalmazottakat, akik nem önként mentek el a hadsereggel, a Székelyföldön az állomásokon a helységneveket magyarul is kiírják és hogy a magyar szövetkezetek egyenlő elbánásban részesülnek a románokkal. A gyakorlatban az ígéreteknek csak egy része teljesül.   ? 1945. december 3–19.

A Monitorul Oficialban közzéteszik az egészségügyi miniszter 266. sz. törvényrendeletét, mely nem csak azokat az adásvételi szerződéseket nyilvánítja semmisnek, melyeket 1940. augusztus 1. és 1944. augusztus 23. között kötöttek az Észak-Erdélyből elüldözött román gyógyszerészekkel, hanem azokat is, amelyeket bármely más személlyel, tehát az el nem üldözött románokkal, vagy zsidókkal kötöttek. (A Magyar Népi Szövetség jogi és közigazgatási ügyosztálya szerint ez a törvényrendelet súlyosabb a 645. sz. ún. „visszaperlési” törvénynél is, mert a vevő szerzett jogait semmilyen formában nem biztosítja.) ? 1946. január 1. // A brassói Népi Egység-ben megjelenik Kurkó Gyárfás MNSz-elnök nagy feltűnést keltő cikke: „Megalkuvással nem győzhet a demokrácia”. Az MNSz országos elnöke kijelenti, hogy „nemzetiségünket három-négy főkérdés sorvasztja” (a CASBI-kérdés, a földreform körüli igazságtalanságok, a „visszaperlési” törvény, a magyar szövetkezetek helyzete, a fizetetlen magyar pedagógusok problémája stb.), ezért pedig „a reakciónak sikerült szervezeti helyiségeinket panaszirodákká sűlyesztenie”. A kisebbségi sérelmek megoldatlanságának oka pedig Kurkó szerint az, hogy „egyes miniszterek egyre halogatják az elavult világ nép- és nemzetiségellenes törvényeinek [meg]reformálását.” (Kurkó elsősorban a kommunista igazságügyminiszterre, Lucreţiu Pătrăşcanura céloz.)

A Monitorul Oficialban megjelenik a 649/1945. sz. törvény 10. sz. végrehajtási utasítása az anyanyelv szabad megválasztásáról. Tiltja a két világháború közötti „névelemzést”.   ¬ 1945. szeptember 30.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök körlevelet küld szét a parókiákra, melyben fel hívja a figyelmet arra, hogy papjai ne engedjék bevinni a politikát a katolikus iskolák falai közé.

Megjelenik a 232. sz. törvény a még magánkézben lévő vasútvonalak államosításáról. Államosítják többek között a Szeben–Segesvár Rt., a Hódmezővásárhely–Makó–Nagyszentmiklós Rt., a Szamosmenti Vasúttársaság (Apahida–Dés–Zsibó–Zilah, Dés–Bethlen–Beszerceborgó) vonalait.

Imreh Istvánt, az Erdélyi Tudományos Intézet igazgatóját kinevezik a Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdasági Karára. Imreh szerint a már csak névleg létező intézet gyakorlatilag ekkor szűnik meg (formálisan nem szüntetik meg). (Míg 1947-ben tizenkilenc, 1948-ban már csak egy kiadványa jelenik meg az intézetnek: Bónis György: „Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban.”) Az ETI szerepét formálisan a Román Tudományos Akadémia 1949 tavaszán létrehozott kolozsvári fiókja veszi át.   ? 1949. május 8.

A Monitorul Oficialban megjelent rendelettel feloszlatnak több (nem csak magyar) közművelődési és egyházi jellegű egyesületet és alapítványt, mint például a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságot és Teleki Sámuel Alapítványt valamint a Történelmi, Régészeti és Néprajzi Társaságot, a Tordai Református Énekkart, a nyárádszeredai Kaszinót.   ? 1949.  február 26.

A vallásügyi miniszter 810. sz. rendelete (mely másnap jelenik meg a Monitorul Oficiálban) feloszlatja azokat a szerzetes rendeket, melyek oktatással, betegápolással foglalkoznak. A rendelet tizenöt katolikus rendet és kongregációt érint, melyeknek negyvenegy férfi és hetvenegy női házát, kolostorát elkobozzák. A szerzeteseket, apácákat egy-egy rendházba „koncentrálják”. A ferenceseket ez nem érinti, ezért egyedüliként megmaradnak.

Megjelenik a 153. sz. belügyminiszteri rendelet, mely szerint tíz napon belül be kell szolgáltatni az egyházközségek 1850–1895 közti időből származó anyakönyvi nyilvántartásait. Az ortodoxok nem adják át anyakönyveiket, arra való hivatkozással, hogy szabad betekintést engednek bárkinek az anyakönyvekbe.

21-re virradó éjszaka (más források szerint 22-én) Kolozsváron magyar értelmiségiek tucatjait tartóztatják le és „irányítják” ítélet nélkül a fundulea-i gumipitypang-ültetvényre, majd a Duna–Fekete-tenger-csatornához. Ekkor van a csatornaépítés utolsó nagy „lendülete” is. (Az elhurcoltak között van Nagy Géza, aki 1945–1946-ban többször bírálta az MNSz kommunista vezetőségét, Molnár Dezső kolozsvári református lelkész, valamint Daróczi Ferenc református egyházkerületi jogtanácsos is.) ? 1953. január 9.

Eltávolítják a Bolyai Tudományegyetemről Jakó Zsigmond történelem- és Szabó T. Attila nyelvész professzorokat. (1954-ben visszaveszik őket.) Öt nap múlva menesztik Benkő Samut, B. Nagy Margitot, Hajós Józsefet, Csehi Gyulát és Tordai Zádort. Leváltják Nagy István rektort, akinek Bányai László lesz az utóda. // A marosvásárhelyi Vörös Zászló szerint: „A M.A.T. [Magyar Autonóm Tartomány] megteremtése fokozza és még élesebbé teszi a nacionalizmus elleni harcot. Az ellenség [...] az együttlakó nemzetiségek soraiban [...] elszigetelődési törekvéseket, kultúrális elkülönülésre irányuló hajlamokat táplál...”

Letartóztatják Nagyobb Péter uzoni református lelkészt. Ugyanekkor hurcolják el a szülőfalujából, Rétyről, Kováts Pál csíkszeredai lelkészt is. Az előbbit két hónap után a marosvásárhelyi Securitate fogházából – amnesztiával – elengedik, Kovátsot pedig Marosvásárhelyen 2 évre ítélik, Piteşti-en tartják fogva. 1957 augusztusában szabadul.

Temesváron a letartóztatott diáktársaik kiszabadításának követelésével több mint ezer egyetemi hallgató tüntetni kezd, majd a város központjába vonul. A hadsereg és a Securitate csapatai az ortodox katedrális és az Opera tér közti térségben bekerítik a tüntetőket, majd mindenkit összefognak és a kisbecskereki, éppen üresen álló szovjet laktanyába internálják.   ? 1956. november 15-16.