A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állapolgárságú Demeter Bélát. Az 1930-as években az Erdélyi Fiatalok mozgalmánál feltűnő Demeter 1941–44 között a Kolozsvári Estilap főszerkesztője, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-től Budapesten a Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztály Erdély-szakértője, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezője. Feltehetően ő lett volna a Csőgör Lajos és csoportja, valamint a Márton Áron és csoportja ellen kezdeményezett perekben a koronatanú, aki bizonyítani tudná, hogy 1945–46-ban Csőgör Lajos, Demeter János, Venczel József, Korparich Ede adatokat szolgáltatott ki Magyarországnak, azzal a céllal, hogy „Erdélyt elszakítsák Romániától”. Demetert 1951. december 24-én a văcăreşti-i börtönben agyonverik az őrök.

A bukaresti katonai törvényszék Paul Finichi hadbíró őrnagy vezette tanácsa előtt megkezdődik Márton Áron és társainak pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári r. kat. püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő, Teleki Ádám földbirtokos, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. Egyebek mellett az a vád ellenük, hogy Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a „nyugati imperialistákkal”) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról. Ítéletet augusztus 7-én hirdetnek: Márton Áront életfogytiglani kényszermunkára és tíz év nehéz (szigorított) börtönre ítélik (1955-ben elnöki kegyelemmel szabadul), Korparich Ede: öt év szigorított börtönbüntetés (letöltése után az NSZK-ba emigrál), Szász Pál: tíz év szigorított börtönbüntetés (Ocnele Mare-n 1954. január 4-én éhen hal), Lakatos István: tíz év szigorított börtönbüntetés, huszonöt év kényszermunka (1964. augusztus 5-én szabadul), Kurkó Gyárfás: tíz év szigorított börtönbüntetés, huszonöt év kényszermunka (1964. augusztus 4-én szabadul), Teleki Ádám: tíz év szigorított börtönbüntetés, tizetnöt év kényszermunka. (Hét év múlva egyéni kegyelemmel szabadul), Venczel József: öt év szigorított börtönbüntetés, tizenkét év kényszermunka. (1961. január 11-én szabadul), Bodor Bertalan: öt év szigorított börtönbüntetés, tizenkét év kényszermunka (1955-ben szabadul).