Gheorghe Gheorghiu-Dej a szűkebb nyilvánosság előtt, a Nagy Nemzetgyűlésen először említi meg, hogy a közeljövőben létrehoznak egy Magyar Autonóm Tartományt.   ? 1952. június vége.

Összeül a Nagy Nemzetgyűlés XImájI. ülésszaka. Ezen felmentését kéri Constantin I. Parhon, helyette Petru Groza lesz a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke. Groza helyett Gheorghe Gheorghiu-Dej lesz a minisztertanács elnöke. (1955. október 3-ig)

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt (mely az 1936-os szovjet alkotmány román adaptációja), benne a Magyar Autonóm Tartománnyal.

A nagyváradi területi katonai törvényszék Kolozsvárott ítéletet hoz az ún. IKESZ-ügyben. A tizennyolc középiskolás diákot „a fennálló társadalmi rend elleni szervezkedés”, valamint „felforgató tevékenység” bűntettében bűnösnek találva háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést szabnak ki. Palocsay Ádám állami díjas növénynemesítő, Palocsay Zsigmond apjának közbenjárása eredményeképpen a Nagy Nemzetgyűlés megkegyelmez az elítélteknek, akik 1954. szeptember 4-én kiszabadulnak.

A Legfelső Törvényszék Katonai Kollégiuma Alexandru Voitinovici hadbíró vezérőrnagy vezetésével Bukarestben tárgyalja (a még 1952-ben letartóztatott) Luka László, Jakab Sándor, Solymos Iván és Dumitru Cernică perét. 8-án Lukát a „népgazdaság aláaknázásának bűntettéért” halálra, Jakab Sándort, Solymos Ivánt és Dumitru Cernică-t ugyanezen vád alapján húsz és tizenöt év kényszermunkára, illetve három év fogházbüntetésre ítélik. Luka az ítélet kihirdetése után a Nagy Nemzetgyűléshez folyamodik kegyelemért, amely a büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre módosítja. 1963. július 23-án hal meg a nagyenyedi börtönben. Jakab 1964 augusztusában amnesztiával szabadul.

Petru Groza, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke kegyelmi rendeletének köszönhetően szabadlábra helyezik az 1952-ben, illetve még 1949-ben letartóztatott Jordáky Lajos és Demeter János egyetemi tanárokat, valamint Balogh Edgárt, a Bolyai Tudományegyetem és dr. Csőgör Lajost, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet korábbi rektorait.   ¬ 1954. május 17.

Bukarestben a hadbíróság újratárgyalja dr. Csőgör Lajos, Balogh Edgár, Demeter János és Jordáky Lajos perét, majd felmentik őket a korábbi vádak alól. Ezt követően az RMP Központi Vezetősége javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés törli a büntetésüket és visszahelyezik őket minden jogaikba. (Ez az egyetlen eset 1968 előtt, hogy koncepciós perben elítélt személyeket hivatalosan rehabilitálnak.)

Megkezdi munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés 9. ülésszaka. 23-án Nicolae Ceauşescu előterjeszti a pártvezetés által 19-én elfogadott, a Román Népköztársaság „területi és közigazgatási beosztásának megjavítására” vonatkozó törvénytervezetet. Ebben „...a különböző rajonok és községek lakosainak kérései alapján” bizonyos módosításokat javasolnak az addigi közigazgatási beosztásokon. Többek közt javasolják, hogy Sármás rajon – néhány község kivételével, amely Kolozsvár tartománynál marad – és Ludas rajon teljes egészében kerüljön a Magyar Autonóm Tartományhoz, („e két rajon ugyanis Marosvásárhely közvetlen közelében van.” – szól az indoklás), e két rajont pedig összevonják Marosludas székhellyel. Javasolják továbbá, hogy ugyancsak kerüljön át a MAT-ba Dicső [sic!] rajon, Balázsfalva város és még négy község kivételével. Indítványozzák továbbá, hogy Sepsi és Kézdi rajonok, („amelyek közvetlenül Sztálinváros [Brassó] közelében terülnek el”) kerüljenek át Sztálin tartományba. A tervezet megszünteti továbbá Kolozsvár tartományban Kolozsvár, Bethlen, Zsibó, Sztálin tartományban Feketehalom, a Magyar Autonóm Tartományban Keresztúr és Erdőszentgyörgy, Nagyvárad tartományban Székelyhíd és Vaskóh, Hunyad tartományban Vajdahunyad, Nagybánya tartományban pedig Tasnád rajonokat. Megváltozik egyes tartományok elnevezése is. Nagybánya tartomány új neve: Máramaros tartomány, Nagyvárad tartományból Krisána [sic!], Sztálin tartományból Brassó, Temesvár tartományból Bánát tartomány, végül pedig a Magyar Autonóm Tartományból Maros–Magyar Autonóm Tartomány lesz. (Ez utóbbinak a lakossága a közigazgatási beosztás változása után nyolcszázkétezerre emelkedik.)

Parlamenti választásokat tartanak az országban. Az új öszetételű Nagy Nemzetgyűlésbe negyvenhárom magyar nemzetiségű képviselő kerül be (az előző ciklusban negyvenegyen voltak), alelnöknek választották Kovács György írót és Bisztray Mária színészt (Petru Groza lányát), az egyik titkár Fejes Gyula lesz Kolozsvár tartományból. (A Maros-Magyar Autonóm Tartományból kilenc román és tizenegy magyar képviselő kerül a nemzetgyűlésbe, Kolozsvár tartományból huszonkét román és nyolc magyar.)

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt. (A 20. században ez a hatodik érvényben lévő alaptörvény.) Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai „nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és kulturális élet minden terén. Az állam szavatolja az állampolgárok jogegyenlőségét. Tilos ezen jogok bármilyen korlátozása és a gyakorlásuk során bármilyen megkülönböztetés nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási alapon. Minden olyan megnyilvánulást, amelynek célja ilyen korlátozások bevezetése, a nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölet szítását törvény bünteti.” A nemzeti kisebbségekről a 22. szakasz szól: „...az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.” // Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.

A Nagy Nemzetgyűlés megszavazza a 2/1968. sz. törvényt az ország közigazgatási-területi átszervezéséről. Erdélyben az 1950 előtt létezett huszonkettő helyett tizenhat megyét hoznak létre. (Nem alakul újjá Kis-, és Nagy-küküllő, valamint Torda-Aranyos és Szörény megyék.) A történelmi Székelyföld három megye: Maros, Hargita, Kovászna közt oszlik meg. Maros megye első titkára (egyben tanácselnök) Nicolae Vereş, Hargitáé Branis László, Kovásznáé pedig Király Károly.

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új oktatásügyi törvényt. Ez három és hat éves kor között fakultatívvá teszi az óvodalátogatást. (1979-től kötelezővé válik minden öt éves gyermek számára.) Az addigi hetedikről a hatodik évre szállítják le a tankötelezettség korhatárát, valamint általánossá teszik a VIII. osztály utáni tanulást. A törvény szerint a líceumok hálózatát és az éves beiskolázási tervet az oktatási minisztérium, a megyei néptanácsok végrehajtó bizottságainak javaslatai alapján, míg a szaklíceumok hálózatát, profilját, és a beiskolázási tervét egyenesen a minisztertanács hagyja jóvá. (Mindez azt jelenti, hogy például a szaklíceumok profiljának kialakításánál a helyi érdekek sokszor nem számítanak és egy új líceum, vagy tagozat létesítéséről sem városi, vagy megyei szinten döntenek, hanem „a központban”.) Ugyancsak ez a törvény szervezi át a szaklíceumok rendszerét (Ez hasonlít a magyarországi gyakorlathoz: a magyarországi szakközépiskolának megfelelő szaklíceum érettségi oklevelet és szakmunkás bizonyítványt ad. A szakiskolák egy, másfél éves szakképzést nyújtó oktatási intézmények.) Amint a törvény szövegéből kiderül, a szakoktatás ismét csak román nyelven történhet. A nemzetiségi nyelvű oktatással közvetlenül csak a törvény 52. szakasza foglalkozik: „A nem román nemzetiségű tanulók választhatnak, hogy román nyelvű általános iskolába iratkozzanak be abban az iskolai körzetben, amelyben laknak, vagy olyan iskolába, amelyben a tanítás nemzetiségük nyelvén folyik.”   ? 1973. május 13.

Nicolae Ceauşescu a sebtiben összehívott Központi Bizottság tagjai és a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, majd a KB székháza elé „spontán” összegyűlt tömeg előtt élesen elítéli a Varsói Szerződés csapatainak előző napi bevonulását Csehszlovákiába, amely – mint mondja – „szembeszökő megsértése egy testvéri, szabad és független szocialista állam nemzeti szuverenitásának”. Másnap a Nagy Nemzetgyűlés a rendkívüli ülése után nyilatkozatot ad ki, melyben aggodalmát fejezi ki, „nagy és tragikus hibának” minősíti a Varsói Szerződés öt tagállamának két nappal korábbi csehszlovákiai bevonulást, amelyre „nincs és nem is lehet indoklás”.

Ünnepi ülést tart Erdély és Románia „egyesülésének” 50. évfordulója alkalmából a Nagy Nemzetgyűlés. (Eredetileg Gyulafehérvárra nagy tömeggyűlést terveztek, de ezt lefújták.) Ezen Ceauşescu két és félórás beszédet tart, melyben – többek közt – hangsúlyozza, hogy az országban „a nemzetiségi kérdés örökre megoldódott az állampolgárok teljes jogegyenlősége alapján”.

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új oktatási törvényt, mely tíz évre emeli a kötelező oktatás idejét. (Ezzel az 1973-as – diszkriminatív intézkedéseket is tartalmazó – törvény hatályon kívül kerül, de a gyakorlatban továbbra is érvényes marad.) A 26-án megjelenő jogszabály a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatással foglalkozó részei a már megszokott „megengedő” stílusban fogalmaznak: „a didaktikai tevékenységek az együttélő nemzetiségek nyelvén is lebonyolíthatók”, a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató elemi és középfokú iskolákban „az oktatási tervben előírt egyes tantárgyak pedig előadhatók román nyelven”, a nemzeti kisebbségek által lakott „területi-közigazgatási egységekben” az azok nyelvén működő „oktatási egységeket, tagozatokat, osztályokat vagy csoportokat szerveznek.”

Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága ülésén ismételten heves vita tör ki Fazekas János és Nicolae Ceauşescu között, aki azzal vádolja, hogy pártszakadást akar előidézni. Dăscălescu, a főtitkár bizalmasa pártellenesnek minősíti Fazekas magatartását, aki visszautasítja a vádat és felszólalásában fasisztoid jelenségnek minősíti Ion Lăncrănjan hírhedett könyvét (Cuvînt despre Transilvania), de Ceauşescu közbekiabál és a könyvet példamutatónak minősíti. A vita végén Fazekas kéri, hogy rossz egészségi állapota miatt helyezzék betegnyugdíjba. Másnap a Nagy Nemzetgyűlés hivatalosan is fölmenti az állami tisztségeiből. (A magyar nagykövetség értesülése szerint eltávolítását a legkeményebben Elena Ceauşescu szorgalmazta, akinek a befolyása jelentősen megnőtt a férjére és a szűkebb pártvezetésre.)