A Monitorul Oficialban megjelenik a 312. törvényrendelet, a háborús bűnösök és az ország katasztrófájáért felelősök megbüntetéséről. Eszerint 1945. szeptember 1. után már nem indíthatnak eljárást a felsorolt bűncselekményekért. (Mivel a király augusztus 23. után nem hajlandó a törvényeket, rendeleteket ellenjegyezni, a határidőt egy későbbi rendelettel meghosszabbítják 1946. június 10-ig.)   ? 1945. július 11.

Megalakul a Magyar Népi Szövetség gazdasági ügyosztálya. A központi iroda titkára Endre Károly közgazdász. Ezt követően az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület szakosztályai folyamatosan beolvadnak a Magyar Népi Szövetség gazdasági ügyosztályaiba.   ? 1946. január 28.

Marosvásárhelyen közgyűlést tart a Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja. (Januárban háromszázkilencvenhárom tagszövetkezete van, amikor az országban összesen ötezer szövetkezet található). Elnökké Lakatos Istvánt, igazgatóvá György Endrét választják. 1945. elején Lakatos szerint összesen ezerkettőszáz magyar hitel-, fogyasztási-, és gazdasági szövetkezet található Erdélyben.   ? 1945. szeptember 18.

Kurkó Gyárfás vezetésével harminc tagú delegáció tárgyal Bukarestben. Kulturális téren tizennégy javaslatot terjesztenek elő. Szeptember 6-án a tárgyalásokról Kolozsváron beszámoló az MNSZ elnöke, Kurkó azt állítja, hogy javaslataik nyolcvan százalékát a kormány jóvá hagyta. Elismerik a felekezeti és állami magyar tannyelvű iskolák ún. nyilvánossági jogát. Brassó is magyar tankerületi főigazgatóságot kap, azok a katonaszökevények, akik 1940. augusztus 30. és 1944. augusztus 23. közt Dél-Erdélyből északra szöktek, közkegyelmet kapnak. A tárgyalások eredményeképpen kibővül a magyar tanügyi hálózat. Ígéret szerint hamarosan rendezik az állampolgárságokat is, visszaadják a Csíki Magánjavakat. Ugyancsak megígérik, hogy felállítják az önálló (Erdélyi) Magyar Művészeti Vezérfelügyelőséget (Inspectoratul General al Artelor din Ardeal, pentru problemele maghiare), melynek élére Szentimrei Jenőt fogják kinevezni. (A vezérfelügyelőt jogilag csak 1946 októberében erősítik meg tisztségében.) Azt is megígérik, hogy orvosolni fogják a földreform során felmerült nemzetiségi panaszokat, mentesülnek a CASBI-leltározás alól azok, akiket erőszakkal hurcoltak el a csapatok, vagy munkaszolgálatra vittek el, vagy kötelezően soroztak be, de visszajöttek, visszaveszik az elbocsájtott orvosokat és azokat a volt MÁV-alkalmazottakat, akik nem önként mentek el a hadsereggel, a Székelyföldön az állomásokon a helységneveket magyarul is kiírják és hogy a magyar szövetkezetek egyenlő elbánásban részesülnek a románokkal. A gyakorlatban az ígéreteknek csak egy része teljesül.   ? 1945. december 3–19.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 384. sz. törvényrendelet, amely visszaszolgáltatja Csík megye egész lakosságának a Csíki Magánjavakat. (Az 1921-es jogtalan nacionalizálás előtt csak a volt Székely Határőrség tagjainak leszármazottai voltak a közösségi vagyon tulajdonosai.) A megalakuló Csíki Közjavak Igazgatóságát (Administraţia Bunurilor Comune Ciuc) a csíki községek által létrehozott közgyűlés összehívásáig a Földművelésügyi Minisztérium által kinevezett 3 fős vezetőség igazgatja. (A május 1-én megjelent törvény szerint a Csíki Magánjavak és a Gyergyói Fakitermelő Erdőtulajdonosok Szövetkezete a SOVROMLEMN [szovjet–román fakitermelő vegyesvállalat] alapító tagjai lesznek.)   ? 1946. október 1.

Súlyos határincidens történik a magyar–román határon. A biharugrai halastavak 7 dolgozóját – azzal az indokkal, hogy „szabálytalan munkát” végeznek – román területre hurcolják a román határőrök. Az esti órákban, miután kihallgatták a munkásokat, visszakísérik közel ahhoz a ponthoz, ahol áthurcolták őket. Várakozás közben hirtelen három személy átszökik a magyar területre, mire a határőrök az ott maradt négy főt szabályszerűen kivégzik. Miután az eseményeket a magyar és román hatóságok kivizsgálták, Bukarest elismeri a felelősségét, és 2 millió lej kártérítésben részesíti a négy áldozat családját.

Bukarestben megtartja alakuló ülését a Magyar (és Német) Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. Az országos tanácsok megalakításán a politikai vezetés olyan reprezentatív alakjai vesznek részt, mint Paul Niculescu-Mizil, és Virgil Trofin, az RKP KB VB és az Állandó Elnökség tagjai, a KB titkárai, Fazekas János, az RKP KB VB tagja, a Minisztertanács alelnöke, Iosif Banc, az RKP KB VB póttagja, a Minisztertanács alelnöke, Péterfi István, az Államtanács egyik alelnöke. Ezen kívül jelen van a tanács szervező bizottságának több tagja, valamint a megyei tanácsok kiküldött képviselői is. A gyűlést Takács Lajos nyitja meg, majd többek közt felszól Demeter János, Balogh Edgár, Sütő András, Kovács György marosvásárhelyi író, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, dr. Maros Tibor marosvásárhelyi orvos-professzor, Albert Antal, a Hargita, és Szteklács László, a Szatmári Hírlap főszerkesztői. Péterfi István beszédében többek közt kijelenti: „A tanácsok biztosítani fogják a magyar dolgozók még aktívabb részvételét az egész néppel együtt, a párt és állam politikájának kidolgozásában, és megvalósításában. [...] E tanácsok fontos feladata lesz mind a központban, mind a megyék szintjén, támogatni a párt- az állami és a társadalmi szerveket a magyar lakosság sajátos kérdéseinek tanulmányozásában, hogy szocialista társadalmunk általános érdekeivel összhangban megtaláljuk a legjobb megoldásokat.” A huszonhét fős országos bürónak (bizottságnak) Péterfi István lesz az elnöke, alelnökei pedig Takács Lajos, Király Károly, Méliusz József, és dr. Maros Tibor. A titkár Koppándi Sándor, aki korábban a KISZ KB, majd az RKP KB munkatársa volt. A „dolgozói tanácsoknak” tényleges önállóságuk, tagságuk, infrastruktúrájuk, függetlenített apparátusuk, saját költségvetésük nincs. Helyi (városi, falusi) alapszervezeteik nincsenek, csak megyei. A megyei tanácsok tagságát a helyi megyei pártbizottságon állítják össze, ülést csak akkor hívhatnak össze, ha azt előzetesen engedélyezik.

Több évi halogatás után Bukarestbe látogat Kádár János, az MSZMP KB első titkára, valamint Fock Jenő, a minisztertanács elnöke. A két napos tárgyalás végén újabb húsz évre aláírják az 1968-ban lejárt „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést”. A közös emlékeztető többek közt előírja, hogy a külügyminisztériumok fejezzék be a két főkonzulátus megnyitására vonatkozó tárgyalásokat. (Az 1973. november 28-án Bukarestben aláírt konzuli egyezmény rendelkezései szerint mindkét félnek jogában áll a másik fél területén konzuli képviseletet létesíteni.) A kiadott közös nyilatkozatban – a román fél merev ellenállása miatt – a nemzetiségi kérdés semmiféle formában sem szerepelhet.    ? 1977. június 15–16.