A kolozsvári Erdély írja: „Feltűnően enyhe népbírósági ítéletek Bukarestben a deportálások és tömegmészárlások bűnöseivel szemben.”   ¬ 1945. március 1.

A pápa „Nominatio substitutorum” kezdetű szentszéki rendelkezésével arra utasítja a megszállt kommunista országokban lévő, joghatóságuk gyakorlásában akadályozott püspökeit, hogy minél hamarább nevezzenek ki két helyettest (ordinarius substitus) maguk helyett. A megyéspüspök felfüggesztése, letartóztatása, száműzetése stb. esetén ezeknek a helyetteseknek kell átvenniük az egyházmegye kormányzását, mégpedig úgy, hogy a főpásztor akadályoztatása esetén az első helyettes lép a helyébe, de ő is rögtön megnevezi az utódát. Ha az első ordináriust is letartóztatják, következik a második helyettes, majd az elődje első helyettese és így tovább. (A helyettesek kinevezéséről minden esetben értesíteni kell a Vatikánt.) Gerald Patrik O’Hara, a bukaresti nunciatúra régense október végén értesíti erről a katolikus egyházfőket. Azok közös egyetértéssel az utasításnál több utódot jelölnek meg. Scheffler János szatmár-nagyváradi püspök dr. Czumbel Lajos kanonok-vikáriust, Szvoboda Ferenc kanonokot és dr. Dobos János zárda-templomi lelkészt, hittanárt, Márton Áron az általános helynökét, dr. Boga Alajost, és Sándor Imrét valamint Gajdátsy Bélát nevezi ki ordináriussá.   ? 1949. június 21.

Megnyitja első tanévét a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet. (Az OGYI 1948-ig a Bolyai Tudományegyetem egyik kara, melyet a tanügyi „reform-törvénnyel” leválasztottak az anyaintézményről.) ? 1945. június 12. // Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök körlevélben tiltakozik a szerzetesrendeket ért sérelmek miatt. (1949 áprilisig harminckilenc zárda- és kolostorépületet koboznak el a hatóságok.)

A kultuszminisztérium határozata értelmében „demokrácia ellenes magatartásuk miatt” törlik a költségvetésből Márton Áron gyulafehérvári és Anton Durcovici iaşi-i (jászvásári) római katolikus püspököket, Maczalik Alfréd gyulafehérvári kanonokot, Adorján Károly gyulafehérvári osztályfőnököt, és még 150 katolikus papot, tisztviselőt. (Csak Csíkból 12 paptól vonják meg az állami segélyt.) Egy február 4-i törvényrendelet értelmében egyházi személyek kinevezéséhez a kultuszminisztérium előzetes jóváhagyása szükséges.   ? 1951. szeptember 10–17.

Csíksomlyón tartják a korszak utolsó olyan búcsúját, melyen megtarthatják a körmenetet is. A mintegy százezres tömegen kívül jelen van a bérmakörúton résztvevő Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök is, aki összehívja a csíki papságot, hogy megbeszélje velük az állam által követelt új Statútum kérdését. Kijelenti, hogy ha a hatóságok olyat követelnek tőle, ami hitével és az egyház érdekeivel ellenkezik, abba soha bele nem egyezik.

A kőrösbányai ferences kolostorba internálják dr. Scheffler János szatmár-nagyváradi megyéspüspököt.   ? 1952. március 11.

A nagyváradi, temesvári, brassói, bukaresti regionális gyűlések után Kolozsváron tartják az újabb országos „békepapi” gyűlést, melyen mintegy kétszáz (a sajtó hatszáz résztvevőről ír) lelkész és egyháztanácsos vesz részt – jó részük ismét csak az erőszaknak engedve. A gyűlés elnöke Fodor Gergely szerzetes. Ez alkalommal összeül a – Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök által már 1948-ban felfüggesztett – Egyházmegyei Tanács „utóda”, az Erdélyi Római Katolikus Státus rendkívüli közgyűlése, melyen jóváhagyják a működési szabályzatot. Az ideiglenes igazgatótanácsba huszonhét tagot választanak, akik közül tizennégy egyházi személy, mind a kommunista párt kiszolgálói. (A Státus létrehozásával Bukarest azt szeretné elérni, hogy a vezetőség vegye át Márton Áron helyett a katolikus egyház vezetését.) Április 13-án a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatot. Jakab Antal gyulafehérvári titkos ordinárius valamennyi résztvevőt kiközösíti.   ¬ 1950. április 27.

A bukaresti katonai törvényszék Paul Finichi hadbíró őrnagy vezette tanácsa előtt megkezdődik Márton Áron és társainak pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári r. kat. püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő, Teleki Ádám földbirtokos, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. Egyebek mellett az a vád ellenük, hogy Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a „nyugati imperialistákkal”) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról. Ítéletet augusztus 7-én hirdetnek: Márton Áront életfogytiglani kényszermunkára és tíz év nehéz (szigorított) börtönre ítélik (1955-ben elnöki kegyelemmel szabadul), Korparich Ede: öt év szigorított börtönbüntetés (letöltése után az NSZK-ba emigrál), Szász Pál: tíz év szigorított börtönbüntetés (Ocnele Mare-n 1954. január 4-én éhen hal), Lakatos István: tíz év szigorított börtönbüntetés, huszonöt év kényszermunka (1964. augusztus 5-én szabadul), Kurkó Gyárfás: tíz év szigorított börtönbüntetés, huszonöt év kényszermunka (1964. augusztus 4-én szabadul), Teleki Ádám: tíz év szigorított börtönbüntetés, tizetnöt év kényszermunka. (Hét év múlva egyéni kegyelemmel szabadul), Venczel József: öt év szigorított börtönbüntetés, tizenkét év kényszermunka. (1961. január 11-én szabadul), Bodor Bertalan: öt év szigorított börtönbüntetés, tizenkét év kényszermunka (1955-ben szabadul).

Letartóztatják Bustya Dezsőt (későbbi református lelkész) tizenhét társával együtt. (Többek között: Bodor Ádámot, Palocsay Zsigmondot, Asztalos Lajost, Veress Zoltánt, Kozma Zsoltot, Istenes Gabriellát, Telegdi Magdát és Keresztes Annamáriát.) Az a vád ellenük, hogy 1952 tavaszán a középiskolás diákok megalakították az illegális „IKESZ”-t (Illegális Kommunistaellenes Szervezet) és kommunistaellenes röplapokat terjesztettek.   ? 1953. március 14.

A jilavai börtönben meghal Scheffler János (Kálmánd, 1887.) szatmári római katolikus megyéspüspök.   ¬ 1952. február 22.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök székelyföldi bérmakörútra indul. Június 10-ig a hatvankettedik évében járó, börtönviselt egyházfő lovon és gyalog végig látogatja Kézdi rajon huszonöt községét és a járásközpontot. A fogadásán meglepetésszerűen sok párttag vesz részt, sőt egyes községi alkalmazottak és néptanácselnökök is. Az RMP adatai szerint több mint harmincezer emberrel (a rajon teljes lakosságának hatvan százalékával) találkozik, akik közül több mint nyolcezren részesülnek a bérmálás szentségében. Június 10. körül Gyergyó rajonba és a Felső-Maros-völgyébe indulna, ám megszakítja a körútját és visszasiet Gyulafehérvárra. Feltehetően megtudja, a belügyminiszter a hónap legelején jóváhagyta, hogy három évre házifogságra vessék. (A terminus lejárta után újabb öt évre meghosszabbítják a házi őrizet idejét.)    ? 1967. november 22.

Meghal Kolozsvárott (a Román Népköztársaság Csillaga érdemrend III. fokozatával kitüntetett) Vásárhelyi János (Kolozsvár, 1888.), az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.

Ipp határában ötvennégy éves korában autóbalesetben életét veszti Búthi Sándor, a Nagyváradi (volt Királyhágómelléki) Református Egyházkerület püspöke.

Márton Áron gyulafehérvári püspök – felszentelése óta első ízben – részt vesz a vatikáni püspöki szinóduson. (Még kétszer jut el Rómába: 1971. október 25-én magánaudencián fogadja VI. Pál pápa, valamint 1974. március 1–12. között tartózkodik kinnt.)

Gyulafehérváron hosszas betegség után meghal Márton Áron római katolikus püspök (Csíkszentdomokos, 1896.) A harmincas években kolozsvári lelkészként az Erdélyi Iskola című katolikus pedagógiai folyóiratot szerkeszti György Lajossal. 1938-ban szentelik gyulafehérvári római katolikus püspökké. 1940–44 közt a dél-erdélyi magyarság szellemi vezetője. 1946-ban memorandumban tiltakozok (többekkel együtt) az erdélyi magyarság ismételt román uralom alá helyezése miatt. 1948–49-ben egyházi ellenállás fő alakja. 1949-ben lefogják majd 1951-ben hazaárulásért életfogytiglanra ítélik. 1955-ben kegyelemmel kiszabadul, de 1957 és 1967 között háziőrizetben tartják Gyulafehérvárott. Utóda a még májusban kinevezett Jakab Antal, a korábbi segédpüspök lesz. Márton Áron október 4-i búcsúztatásán (melyen a gyászmisét Lékai János esztergomi érsek celebrálja) mintegy három-négyezer ember van jelen, a romániai magyar szellemi élet nagy része (a politikusok közül Takács Lajos, Király Károly) és számos külföldi vendég (a szabadkai és eszéki püspökök), Fazekas János miniszterelnök-helyettes táviratot küld – ami egyik oka lesz az 1982-es leváltásának.