A kolozsvári Igazságban, az RKP magyar nyelvű napilapjában fulminás kirohanás jelenik meg Bónis György jogtörténész professzor ellen. („A Haladó Ifjúság leleplezi dr. Bónis kolozsvári egyetemi tanárt”). A Haladó Ifjúság kolozsvári titkársága által aláírt, közönséges hazugságoktól hemzsegő kirohanásban követelik „Hóman Bálint bizalmi emberének”, „a német fasizmus szószólójának” a Bolyai Tudományegyetemről történő kizárását, és mint magyar állampolgárnak Erdélyből történő kiutasítását. (Ez az első eset, hogy nyílt levélben támadják meg a Bolyai egyik professzorát.)   ? 1947. június 16.

A Román Kommunista Párt kolozsvári napilapja, az Igazság hírül adja, hogy „fasiszta magatartás és fajellenes izgatás miatt” Bözödi Györgyöt elbocsájtották az Egyetemi Könyvtárból. Bözödit bírósági ítélet nélkül hónapokig börtönben tartják fogva.   ? 1947. augusztus 22.

A kolozsvári Igazságban megjelenik Luka László/Vasile Luca, az RKP Központi Bizottsága tagjának a cikke, „A romániai magyarság útja”. Ebben Luka szembe fordul az MNSZ kommunista vezetői által eddig követett népfrontpolitikával, és meghirdeti az „elvtelen magyar egység” elleni harcot, a tisztogatások megkezdését a különböző magyar intézményekben.   ? 1948. december 12.

A kolozsvári Igazságban durva sajtótámadás jelenik meg Bónis György, a Bolyai Tudományegyetem jogtörténész professzora ellen. A kirohanás névtelenségbe burkolózó szerzője (Jakab Antal) azzal vádolja többek közt Bónist, hogy jegyzetében „meghamisította a marxizmust”, a világháború alatt pedig a „nemzeti szocialista jog csodálója” volt. Befejezésül kijelenti a cikk szerzője: „Reméljük, hogy a nem soká működésbe lépő új egyetemi purifikációs bizottság nem fog megfeledkezni ez alkalommal Bónis professzorról sem.” (Részben emiatt a sajtótámadás miatt, Bónis nyáron visszatér Magyarországra.)   ¬ 1945. december 2.

Az Igazságban megjelenik Gheorghe Gheorghiu-Dej írása: „A népi demokratikus rendszer további erősödése a RNK-ban”. A cikkben kijelenti, hogy Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést.

Közlemény jelenik meg az Előrében (másnap pedig a kolozsvári Igazságban): „Az illetékes szakminisztériumok bürokratikus intézkedései miatt tavaly és tavalyelőtt a kolozsvári Mezőgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatán megszüntették az első- és másodévet. Pártunk Központi Vezetősége felülvizsgálta a szakminisztériumok intézkedéseit, és megállapította, hogy azok nem felelnek meg a párt nemzeti [sic!] politikája szellemének... A Központi Vezetőség elhatározta a bürokratikus intézkedés azonnali megszüntetését...” A párthatározat következtében sebtében – a tanév megkezdése után több héttel – felvételi vizsgákat tartanak az első évre, míg a másodévre a Bolyai rokon szakjairól irányítanak át hallgatókat.

Az Igazságban megjelenik a Diákszövetség Kolozsvár Városi Szervező Bizottsága közleménye, amelyben elítélélik a két nappal korábbi diákgyűlésen történteket. „A Képzőművészeti Intézetben... néhány zavart keltő és zavaros fejű elem társai jóhiszeműségével visszaélve gyűlést kezdeményezett azzal az ürüggyel, hogy itt a dikáságot érintő kérdéseket tárgyalják meg. [...] Egyeseknek az a próbálkozása, hogy a diákság szervezetének megkerülésével demagogikus szónoklatokkal és fegyelmezetlen magatartással oldják meg a tanulmányi munka kérdéseit, csakis a nép ellenségeit, a nacionalista és soviniszta elemek mesterkedéseit szolgálja.”

A kolozsvári magyar pártlapnak vasárnapi különkiadása jelenik meg, melyet teljes terjedelmében a magyarországi „ellenforradalom” leverésének, valamint az ezzel kapcsolatos helyi eseményeknek szentelnek. Az Igazság többek között beszámol a délelőtti órákban a Bolyai Tudományegyetem aulájában tartott nagygyűlésről, amelyen az egyetem tanárai és dolgozói „ragaszkodásukat fejezik ki a Román Népköztársaság demokratikus és szocialista vívmányai iránt. Ezek az eredmények népünk közös harcának gyümölcsei,éppen ezért megvédésük és továbbfejlesztésük legfőbb biztosítéka a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók egysége és testvérisége... a párt vezetésével.” A gyűlés után a résztvevők táviratot küldenek a pártvezetésnek. Közli továbbá a lap, hogy miután Kolozsvár lakossága a rádióból értesült a legújabb magyarországi fejleményekről, „az összegyűlt dolgozók” röpgyűlést tartottak a Herbák János Bőrgyárban (ahol a munkások nagy része magyar) és a Carbochim üzemben. Az első helyszínen Tompa István, a tartomány pártbizottságának titkára, a másikon pedig Barátosi Jenő, a városi pártbizottság bürójának tagja beszél a dolgozókhoz. // A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet Tudományos Tanácsa a „magyarországi eseményekkel kapcsolatban” ülést tart és nyilatkozatot ad ki, amelyben elítélik a magyarországi „ellenforradalmat”. A nyilatkozatot aláírja az intézet vezetősége és tanári karának nagy része, mások mellett Andrásofszky Tibor, az intézet igazgatója (rektora), Csőgör Lajos, a fogászati klinika vezetője, Dóczy Pál, az 1. sz. belklinika vezetője, Puskás György tanulmányi igazgató, Miskolczy Dezső akadémikus, az ideg-elmegyógyászati klinika vezetője.

Az Előre és az Igazság közli a kolozsvári magyar írók 5-i gyűlésének nyilatkozatát (Felzárkózunk az RMP oldalán). Ebben többek között kijelentik: „A reakció bűnös kísérletet tett arra, hogy kiszakítsa Magyarországot a szocialista népek testvéri, nagy családjából... Úgy érezzük, hogy Magyarország népének érdekében is cselekszünk, amikor a számunkra egyetlen járható utat követjük: felzárkózunk az RMP oldalán...” A nyilatkozat aláírói: Asztalos István, Balogh Edgár, Csehi Gyula, Bartalis János, Földes László, Horváth István, Horváth Imre, Kacsó Sándor, Kiss Jenő, Létay Lajos, Marosi Péter, Salamon László, Szabó Gyula, Szabó István, Szabédi László, Szentimrei Jenő, Tamás Gáspár.

Az Igazság beszámol róla, hogy a kolozsvári Babeş és Bolyai egyetemek diákotthonai „egyesítési ünnepségeinek” esti „fénypontjaként” elfogyasztják a magyar és román diákok első közös vacsorájukat. (Az egyetemi diákegyesületek, IMSZ- és pártszervezetek egyesítése is megtörténik a hónap elején.)

Kolozsváron leváltják a helyi pártlap, az Igazság éléről Keszthelyi Gyulát. Az egyik indok az, hogy a főszerkesztő fia, Keszthelyi András is belekeveredett az „Ellenpontok-ügybe” (részben egyik szerzője volt az illegális folyóiratnak), a másik oka pedig az, hogy rendszeres kapcsolatot tart fenn külföldi kapcsolataival. Keszthelyi szerint az igazi ok az, hogy nem volt eléggé lojális. Utóda Gocella István lesz.