Az MNSZ Országos Végrehajtó Bizottsága nevében Kurkó Gyárfás adakozásra szólítja fel Erdély magyar társadalmát, mivel a magyar tanítók, tanárok, egyetemi professzorok hónapok óta nem kaptak fizetést. Felhívásában közli, hogy a gyűjtést már meg is kezdték, és közli, hogy Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök gyorssegély formájában három millió lejjel járult hozzá „az egyetemi és közművelődési célokat” szolgáló Petőfi Alap felállításához. // Teohari Georgescu belügyminiszter Kolozsvárra főispáni értekezletet hív össze. A rádiónak adott nyilatkozatában a csendőrségről szólva kijelenti: „Ez a csendőrség a demokratikus Románia csendőrsége lesz és magatartásában nyoma sem lesz a régi csendőrség maradványainak.” (A valóságban az 1945. március 6. után Észak-Erdélybe visszatérő román csendőrség sosem igyekezett megakadályozni a magyar kisebbség üldözését, zaklatását.) ? 1945. szeptember 9.

A Magyar Népi Szövetség vezetősége újabb feljegyzést juttat el a kormányhoz, mivel az 1944. szeptember 2-i amnesztia-rendeletet a gyakorlatban a magyar kisebbségre nem alkalmazták.

Constantin Burducea vallásügyi miniszter írásbeli felhívást intéz az erdélyi református egyházkerület vezetőségéhez, hogy az joghatóságát terjessze ki a királyhágómelléki egyházkerületre. Az „ajánlatot” a címzett visszautasítja. (A királyhágómelléki egyházkerület a trianoni békediktátum következményeként alakult meg. A második bécsi döntés után megszűnt és a terület visszakerült a tiszántúli egyházkerülethez. Mivel a Partium hovatartozása ekkor még kétséges, az egyházkerület sorsa is bizonytalan.)   ? 1947. január 17.

a magyar lapok többször is beszámolnak arról, hogy a bátosi székely telepeseket a szomszéd monorfalvi románok géppisztollyal kergették el az erdőikből, harmincöten súlyosan megsebesültek. Az Országos Demokrata Arcvonal határozata értelmében az 1944 őszén elmenekült szászok falvaiba – Bátosra, Dédrádra, Petelére, Tekére, Nagyidára, Paszmosra, Vajolára – székely telepesek érkeztek. A szomszéd román telepesek minden erővel el akarják űzni őket. Folyamatosan terrorizálják a székelyeket még 1946 tavaszán is, a hatóság pedig ezt tétlenül tűrik. Ennek következtében a székelyek egy része elmenekül, a kétszáz vajolai pedig át akar térni az ortodox vallásra, csak hogy békén hagyják őket. (Az augusztus 18-i Világosság szerint a Szilágy megyei Alsóvalkón a románok kijelentették, hogy „addig nem lesz demokrácia, míg a magyarok nem mennek Ázsiába, a zsidók meg Palesztinába.)

Megjelenik a Monitorul Oficialban a kolozsvári magyar egyetemi tanács kinevezése. Rektor: dr. Csőgör Lajos, prorektor György Lajos, a bölcsészet-, nyelv-, és történettudományi kar dékánja Molter Károly, prodékánja Bró Vencel, a matematika- és természettudományi kar dékánja Péterffy István, prodékánja Balogh Ernő, a jog- és közgazdaságtudományi kar dékánja Jordáky Lajos, prodékánja Venczel József, az orvostudományi kar dékánja dr. Feszt György, prodékánja dr. Veress Ferenc. Az egyetem tanácsának kinevezésével a Hármas Bizottság megszűnik. (Dr. Csőgör Lajos rektor a brassói Népi Egységnek adott október 28-i interjúban azt is közli, hogy a legutóbbi bukaresti tárgyalásaikon kérték Groza miniszterelnöktől és Voitec nemzetnevelési minisztertől, hogy engedélyezzék az egyetem számára a „Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem” elnevezés használatát, amihez Groza és Voitec hozzájárultak.)   ? 1945. december 18.

és június 2-a között a Magyar Népi Szövetség Kolozsváron tartja jogi és közigazgatási tanácskozását. (Az MNSz Központi Jogügyi Bizottsága csak 1946. szeptember 6-án alakul meg.) A három megye (Szilágy, Udvarhely, Temes-Torontál) jelentése alapján készült összesítésből kiderül, hogy egész Erdélyben hasonló problémák fordulnak elő. Így például a vegyes lakosságú területeken szinte állandóak a magyarellenes soviniszta támadások, Észak-Erdély „bekapcsolása” óta pedig a magyar kisebbség még mindig nem tudott számaránya szerint résztvenni az államigazgatásban. A tanácskozáson összeállítanak egy nemzetiségi törvénytervezetet, amelynek a végső megszövegezését Demeter János végzi el. Egyes források szerint a tanácskozás során az MNSz jelen lévő vezetői elutasítják a burkolt székelyföldi autonómia gondolatát, mivel ez szerintük az összmagyarság jogainak csorbítását vonná maga után. ? 1946. június 28–30.

Parlamenti választásokat tartanak Romániában, melyen durva csalások, atrocitások fordulnak elő. (Nem csak a polgári pártok szavazatait „lopták” el, hanem a szövetséges MNSZ szavazatainak egy részét is.) A parlament hivatalos kiadványa szerint a Demokratikus Pártok Blokkja (négymillió-hétszázhatvanhatezer hatszázharminc szavazatot), háromszáznegyvenhat mandátumot kapott. (A DPB-n belül a Romániai Szociáldemokrata Párt nyolcvankettő, az RKP hatvanhét, az Ekésfront hetven, Gheorghe Tătărescu szakadár liberális pártja hetvenhárom, Alexandrescu szakadár parasztpártja huszonegy, és a Nemzeti Néppárt huszonhat mandátumot kapott.) Az MNSZ (ötszázhatvankilencezer-hatszázötvenegy szavazat), huszonkilenc mandátumot kapott, a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt (nyolcszázhetvennyolcezer kilenszázhuszonhét szavazatot), harmincegy mandátumot, a Brătianu-féle Nemzeti Liberális Párt (kétszázharminckilencezer nyolcszázhat szavazatot), három mandátumot, a Lupu-féle Demokratikus Parasztpárt pedig két mandátumot kapott. (A két háború között meglévő ún. „prémiumos” választási rendszer helyett arányos, listás rendszert használtak. A négyszáztizennégy fős parlamentbe az MNSZ képviselőin kívül az RSZDP és az RKP listáin még öt-öt magyar jutott be.) A helyhatósági választásokat az 1945-ös ígéretek ellenére nem tartják meg, hanem elhalasztják 1947 nyarára, majd végül csak a tanács-rendszer bevezetése után tartanak választásokat.)

Az Agerpress román hírügynökség szerint február 15-re engedélyezték a nagyváradi magyar – román árucsere – mintavásár megtartását. (Az 1946 novemberi lapok még úgy tudják, hogy december 15-én nyílik, majd hogy 1946. december 21 – január 31. közt fogják megtartani, magyarországi rendezője a Balkán Bizottság.) A közlemény szerint a vásár egy hónapig tart, és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárult, hogy külön SZEB-igazolvány nélkül, „vásárigazolvánnyal” lehessen átjönni Romániába. A nagyváradi Új Élet információja szerint a bukaresti kormány októberben már kiadta az engedélyt a vásár megtartására, elnöke pedig I. Xenopol lett. (A budapesti Szabad Nép már úgy tudja, hogy március 20-án kezdik a vásárt.)   ? 1947. március 13.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 333. sz. CASBI-törvény, mely hatályon kívül helyezi a korábbi CASBI-törvényt. A jogszabály kidolgozói figyelmen kívül hagyják a Magyarország és Románia képviselői által 1947. május 16-án aláírt diplomáciai jegyzőkönyvben foglaltakat, ezért ez az ott rögzítetteknél jóval hátrányosabb intézkedéseket tartalmaz. Bár a törvény lehetővé teszi végre, hogy a magyar állampolgárok zárolt javait felszabadítsák, az ingó vagyonaikat pedig kiszállíthassák Magyarországra, a vagyonok jó részének felszabadítása elhúzódik az államosításokig, míg az ingóságok kiszállítása csak az ötvenes évek közepén fejeződik be.

A sepsiszentgyörgyi Népi Egység, (a Magyar Népi Szövetség egyik félhivatalos lapja) éléről lekerül Kurkó Gyárfás neve, helyette Szabédi László lesz a felelős szerkesztő. (Március 1-én jelenik meg az utolsó száma, 2-án a nevét „Népújság”-ra változtatják. Főszerkesztő: Paál János.)   ? 1948. augusztus 10.

Parlamenti választásokat tartanak Romániában. Az MNSZ listáján harminc, az RMP listáján pedig kilenc magyar származású képviselő jut be a nagy nemzetgyűléssé keresztelt parlamentbe. Az MNSZ-csoportot Czikó Nándor vezeti. // A választások után megalakult kormány tagjai: Petru Groza miniszterelnök, Teohari Georgescu belügyminiszter, Ana Pauker külügyminiszter, Emil Bodnăraş hadügyminiszter, Luka László/Vasile Luca pénzügyminiszter, Gheorghe Gheorghiu-Dej miniszterelnökhelyettes, Vincze János erdészeti miniszter, Takács Lajos nemzetiségügyi „alminiszter”, (hivatalosan csak az április 21-i minisztertanácsi ülésen nevezik ki az „együttélő nemzetiségek alminiszterévé”).

Megjelenik a felsőoktatás átszervezéséről döntő 263.327. sz. közoktatásügyi miniszteri rendelet. A jogszabály az addigi orvosi karokból létrehozza az önálló orvostudományi egyetemeket, amelyek doktori címeket is adhatnak. (Ezt csak három év tanulással és tudományos munkával lehet megadni.) A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet azonban a doktori adási jogot nem kapja meg. A törvény megszünteti Marosvásárhelyen a szervezés alatt álló gyógyszerészeti kart. (A magyar nyelvű gyógyszerészképzést végül 1949-ben mégis engedélyezik.) // A közoktatásügyi miniszter 263.327. sz. határozata a Bolyai Tudományegyetemen felállítja a matematika és fizikai, a természettudományi, kémiai, történelem és földrajzi, filozófiai, pedagógia és pszichológiai, filológiai, közgazdasági, jogi és közigazgatási tanszékeket. Marosvásárhelyen általános orvosi, gyermekgyógyászati, közegészségügyi, fogorvosi, gyógyszerészeti. // A közoktatásügyi miniszter 249. sz. rendelete elrendeli az önálló Magyar Művészeti Intézet (Institutul de Arta cu limba de predare maghiare din Cluj) felállítását (ugyanekkor hozzák létre a párhuzamos román intézetet is). A Magyar Művészeti Intézet három fakultással indul: zenei (a dékán: Márkos Albert), képzőművészeti (román tagozata is van, a dékán: Aurel Ciupe), színművészeti (a dékán: Poór Lili). (A koreográfiai kar a román intézetnél van, magyar tagozattal.) Az intézet rektora Kovács Zoltán képzőművész. ? 1949. február 6. // A Közoktatásügyi Minisztérium 263.318 sz. rendelete alapján elrendelik az Agrártudományi Intézet (Institutul Agronomic) Növénytermesztési Fakultása magyar tagozatának létesítését Kolozsváron. A képzés négy éves. (1951 őszétől öt évre emelik az oktatás időtartamát.) ? 1948. november 15.

A magyar–román határügyi egyezmény értelmében megszűnik a kishatárforgalom, az addig működö határátlépőket bezárják.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület intézőbizottsági ülésén bejelentik az egyesület megszűnését.

A brassói katonai törvényszék ítéletet hirdet Birtók Ferenc brassó-bolonyai, Dukát József zernyesti és Gáll Kálmán római katolikus lelkészek perében. Mivel nem hajlandók arra, hogy aláírják az erdélyi római katolikus egyház Rómától történő elszakadását, Birtókot és Dukátot másfél évi börtönbüntetésre, Gállt pedig fel nem jelentésért 1 év börtönbüntetésre ítélik. Utóbbi akkor már több, mint egy éve vizsgálati fogságban van, ezért a tárgyalás után szabadon engedik. Birtók Ferenc 1955. január 13-án szabadul, Dukátot azonban 1954 végén, vagy 1955 elején Kolozsvárra viszik, mivel időközben kiderül róla, hogy Hieronimus Menges pápai prelátus megbízásából 1953 nyarán egy ideig a Szentszék titkos delegátusa volt. A jurisdikciós perben újból bíróság elé állítják.   ? 1956. március 18.

Az Előrében megjelenik Bányai László rektornak a „Tízéves a Bolyai egyetem” c. cikke. A szerző szerint: „Kezdetben alig pár száz hallgatója volt, azt 1949/50-es tanévben már 1184 hallgató látogatta az előadásokat, a jelen tanévben pedig a hallgatók száma 1618-ra emelkedett, ezen kívül 436 hallgató iratkozott be a levelező tagozatra.” Az egyetem zavartalan működését 32 tanszék és 314 tagból álló tanszemélyzet biztosítja. Bányai szerint: „Egyre jobban elmélyül a Victor Babeş és a Bolyai egyetemek együttműködése is.”

a tanév elején egyesítik a Bolyai Tudományegyetemen a történelem és filológia karokat, létrehozva a nyelvtudományi és történelem fakultást. A kar dékánja Márton Gyula nyelvész, prodékánja Bodor András történész-régész lesz. // nem hirdetnek felvételit a Mezőgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatára. (Jordáky Lajos 1956 nyári értesülése szerint: „A Mezőgazdasági Akadémia magyar tagozatát a leninizmusra való hivatkozással zárták be. A központi bizottság szerint a felsőiskolai szakoktatás természetszerűen csak az állam hivatalos nyelvén engedhető meg.”)

Az RMP Politikai Bizottsága létrehoz egy, a KB alárendeltségébe tartozó „nemzetiségi bizottság”-ot. A tizenegy fős grémium titkára Vécsei Károly, a MAT egyik osztályvezetője, Fazekas János bizalmasa lesz, öt tagja magyar (mások mellett Bányai László, Robotos Imre, Kovács György). Feladatkörébe tartozik „a román nép és az együtt élő nemzetiségek közötti barátság megszilárdításáról szóló pártirányelvek alkalmazásának”, illetve „különösen a nemzetiségi értelmiségiek körében a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásainak, illetve legyőzésére szolgáló módszereknek” a vizsgálata. A bizottság tényleges tevékenysége fennállásának három évében meglehetősen csekélynek mondható.

Az RMP Központi Vezetése Politikai Bizottsága számára „a helyzetről és a pártszervek által foganatosított intézkedésekről” készült általános tájékoztató szerint: „Az egyetemeken egyes elemek megpróbálták felhasználni a magyarországi eseményeket arra, hogy zavart keltsenek, és hogy a diákságot különböző megmozdulásokra ösztönözzék, lázítottak az orosz nyelv és a társadalomtudományok ellen (Kolozsvár, Bukarest, Marosvásárhely, Temesvár). Általában feszültebb helyzet tapasztalható a kolozsvári egyetemi hallgatók körében, ahol volt egy konkrét kísérlet is egy diákgyűlés megszervezésére október 24-én. A három szervezőt letartóztatták.”

Temesváron mintegy kétezerötszáz diák résztvételével nagygyűlést tartanak a Politechnikán (Műegyetemen), melyre meghívták az RMP Központi Vezetősége Temesvár tartományba küldött tagját, Petre Luput, a közoktatásügyi miniszter helyettesét, Coriolan Drăgulescut, Ilie Verdeţet, valamint az egyetem vezetőségét. Kezdetben a diákság problémáiról van szó, majd a magyarországi eseményekkel kapcsolatos kérdések merülnek fel. A diákok szolidaritásukat fejezik ki a forradalommal és elítélik a szovjet beavatkozást. Egyre inkább kommunistaellenes közbeszólások hallhatók. A Teodor Stanca által összeállított tizenkét pontos memorandumukban megfogalmazzák a követeléseiket is. (Többek között követelik a szovjet csapatok kivonását Romániából, Sztálin személyi kultuszának fölszámolását, a parasztságot sújtó beszolgáltatások eltörlését, valamint öszöndíjat minden hallgató számára és az egyetemi autonómia visszaállítását.) A gyűlés közben a Securitate csapatai körbefogják az épületet, majd megjelenik az állambiztonság tartományi vezetője és letartóztatják a szervezőket és a résztvevők nagy részét, éjszaka pedig megszállják az egyetem épületeit és a kollégiumokat. (A megmozdulásról másnap a Szabad Európa Rádió is beszámol.)

Az Előre és az Igazság közli a kolozsvári magyar írók 5-i gyűlésének nyilatkozatát (Felzárkózunk az RMP oldalán). Ebben többek között kijelentik: „A reakció bűnös kísérletet tett arra, hogy kiszakítsa Magyarországot a szocialista népek testvéri, nagy családjából... Úgy érezzük, hogy Magyarország népének érdekében is cselekszünk, amikor a számunkra egyetlen járható utat követjük: felzárkózunk az RMP oldalán...” A nyilatkozat aláírói: Asztalos István, Balogh Edgár, Csehi Gyula, Bartalis János, Földes László, Horváth István, Horváth Imre, Kacsó Sándor, Kiss Jenő, Létay Lajos, Marosi Péter, Salamon László, Szabó Gyula, Szabó István, Szabédi László, Szentimrei Jenő, Tamás Gáspár.

A Bolyai Tudományegyetem filológia-történelem karának diákszövetsége vezetőségi ülésén Várhegyi István felolvassa a programtervezetét. Ebben egyebek mellett követelik az általános diáksérelmek orvoslását (a kötelező orosztanulás eltörlését, az ösztöndíjrendszer megreformálását stb.), az anyaországgal – és a többi szocialista országban élő magyar kisebbséggel – történő kapcsolatok ápolását.   ? 1956. november 17.

A temesvári katonai törvényszéken zárt tárgyaláson folyik a helyi egyetemisták pere. A vád eredetileg „gyilkossági kísérlet” és az „államrend elleni terrorcselekmény” volt (ezért minimum huszonöt év fegyházbüntetés jár), de a főügyészség a tárgyalás előtt két nappal „nyílt lázítás”-ra változtatja a jogi besorolást. 16-án összesen harminc hallgatót és egy tanársegédet ítélnek el. A „főkolomposok”: Caius Muţiu, Stanca Teodor, Aurel Baghiu nyolc-nyolc évet, Valentin Rusu hét, Heinrich Drobny, Nicolae Petca, Cornel Cormoş és Valentin Radu hat-hat, Nagy László három év börtönbüntetést kapnak. (Másodfokon néhány személynek csökkentik a büntetését.)   ¬ 1956. október 30.

A kolozsvári katonai törvényszék előtt folyik Balázs Imre és Tirnován Vid Arisztid perének tárgyalása. A két vádlottat, akik az október 24-i diákgyűlés szervezői voltak, „uszítás, nyílt lázítás” vádjával hét-hét év börtönbüntetésre ítélik.   ¬ 1956. október 24.

A nyomdába adás előtt a hatóságok elkobozzák A Magyar Autonóm Tartomány a gazdasági fejlődés útján 1959–1960. című monográfia kéziratát. A monográfia a tartományi néptanács gondozásában jelent volna meg, Keszi-Harmat Sándor és Karácsonyi Ferenc szerkesztésében, Szövérfi Zoltánnak, a tartományi pártbizottság titkárának bevezető tanulmányával, Lukács Lászlónak, a tartományi néptanács végrehajtó bizottsága elnökének előszavával. A monográfia megjelenésének letiltása azzal az indokkal történt, hogy az „nacionalista szellemiségű”.

Letartóztatják Kenderessy Szabó Béla kapnikbányai római katolikus plébánost. Tizenegy hónapig felváltva hol Nagybányán, hol a Szatmárnémetin vallatják. A vád: hitoktatást tartott a gyermekeknek, ellenezte a vegyes házasságokat és nem örvendezett a magyar forradalom vérbetiprásakor. A hadbíróság tizenegy hamis tanút fölvonultatva a nagybányai perben 1960. július 22-én éjszaka hozzák meg az ítéletet: tíz év börtönbüntetés. 1964. júliusában amnesztiával szabadul.

Kétoldalú egyezmény alapján megszűnik a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a vízumkényszer a szolgálati és hivatalos ügyekben utazók polgári útleveleire. (A következő év decemberében a magánutazások esetében is megszűnik a vízumkényszer, aminek köszönhetően évről-évre emelkedik a Magyarországra utazók száma: 1962-ben például huszonhatezren, két évvel később pedig hetvenegyezren látogathatnak Magyarországra.)

Szatmárnémetin meghal Jakabffy Elemér (Lugos, 1881.) kisebbségpolitikus. A két világháború között a Lugoson megjelenő Magyar Kisebbség szerkesztője, az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának elnöke, 1940 és 1944 között a Romániai Magyar Népközösség elnöki tanácsának tagja.

Parlamenti választásokat tartanak az országban. Az új öszetételű Nagy Nemzetgyűlésbe negyvenhárom magyar nemzetiségű képviselő kerül be (az előző ciklusban negyvenegyen voltak), alelnöknek választották Kovács György írót és Bisztray Mária színészt (Petru Groza lányát), az egyik titkár Fejes Gyula lesz Kolozsvár tartományból. (A Maros-Magyar Autonóm Tartományból kilenc román és tizenegy magyar képviselő kerül a nemzetgyűlésbe, Kolozsvár tartományból huszonkét román és nyolc magyar.)

Emil Bodnăraş, az RKP KB tagja közli Márton Áronnal, hogy megszüntették a kényszerlakhelyre vonatkozó tilalmat.   ? 1969. október 11–28.

Sepsiszentgyörgyön megjelenik a frissen létrehozott Kovászna megye magyar nyelvű hetilapja a Megyei Tükör első száma. Az RKP Kovászna megyei bizottsága és a megyei néptanács által kiadott lap főszerkesztője Dali Sándor. 1970–74 között naponta jelenik meg, majd papírtakarékosságra hivatkozva 1974. május 4. és 1976. június 1. között hetente, ezt követően ismét napilap.

Plenáris ülésre hívják össze Bukarestbe a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsát. A jelentés megelégedéssel szól a párt nemzetiségi politikájáról. A lapok feltűnően hallgatnak az eseményről.   ¬ 1969. július 8.

súlyos árvíz sújtja az országot, a kiáradt folyók nyolcvanegy helyiséget teljesen elpusztítanak, a halottak száma százhatvanhat. Erdélyben a legtöbb folyó (az Olt, a Maros, a Küküllők, a Szamosok és a Kőrösök) kiönt. Aradot csak nagy erőfeszítéssel sikerül megmenteni, de Szatmárnémeti, Déva, Marosvásárhely, Dés nagy részét már elönti a víz.

Bukarestben ülést tart a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója. A jelentéséből kiderül, hogy VIII. osztály után a továbbtanuló magyar diákok ötvenhárom százaléka nem az anyanyelvén tanul. Debreczi Sándor, az oktatási minisztérium főigazgatója felszólalásában közli, hogy az előző évben még a magyar diákok hatvan százaléka tanult románul. A felszólaló Takács Lajos tiltakozik a magyar helységnevek román írásmódja ellen. (A büróülésről – mint máskor is – a lapok nem számolnak be.)

Egy tanügyminiszteri belső rendelkezés szerint a nemzetiségi tannyelvű iskolákban az ún. indifferens tárgyakat (ének, torna, rajz, számtan stb.) az adott nemzetiség nyelvét nem ismerő román anyanyelvű tanerő is oktathatja, sőt, újabban a román történelem is tanítható románul. Természetes, a fenti tanerők az osztályfőnöki órákat is románul vezetik. A magyar nyelvű iskolákban fokozatosan általánossá válik, hogy a pionír-foglalkozások és az egész iskolán-kívüli aktivitás románul történik. A tanév kezdete előtt a szakminisztérium sehol sem engedélyezi, hogy az „értékesebb” szakmák (optikus, műszerész, finom-mechanikus stb.) esetében nemzetiség osztályokat is indítsanak.

Hivatalos látogatáson Budapesten tárgyal Puja Frigyessel George Macovescu külügyminiszter. (Találkozik meg Losonczi Pállal, Lázár Györggyel és Biszku Bélával is.) A „többször feszült, de korrekt légkörű” tárgyalásokon a közös közlemény megfogalmazásakor a román fél mereven elzárkózik attól, hogy a nemzetiségek egyáltalán említve legyenek. Puja Frigyes felveti a „szállástörvény” kérdését, de Macovescu elzárkózik a megvitatása elől és azt is visszautasítja, hogy a kishatárforgalomba vonják be Szatmárnémetit, Nagyváradot és Aradot. A magyar főkonzulátus megnyitását a debreceni hasonló diplomáciai kirendeltség megnyitásához köti. A könyvkiállításokkal kapcsolatos sorozatos anomáliákat megvédi és azt kéri, hogy a magyar fél „ne sértse a román érzékenységet”.

bevezetik a kötelező tízosztályos oktatást. Az ekkor végrehajtott átszervezések újabb lehetőséget biztosítanak a magyar nyelven történő tanulás lehetőségeinek szűkítésére, ugyanis számos helyen megszüntetik a magyar nyelvű XI-XII. osztályokat. Az első tíz tanévben magyarul tanult diákokat ezzel az elé a választás elé állítják, hogy vagy átmennek az utolsó két évre a román nyelvű osztályokba – sokan ezt nem tudják vállalni –, vagy mehetnek szakmát tanulni. Igen sokan ez utóbbi mellett döntenek, vagyis lekényszerítik őket az értelmiségivé válás útjáról. (1978/79-ben az ország összes XI-XII-es diákja közül alig három százaléka magyar nemzetiségű.) //Az addig csak magyar tannyelven oktató marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben román tagozatot létesítenek. 1980-ban még 7–7 magyar és román hallgató végez a főiskolán, míg 1990-ben 2, illetve 3.

a párizsi Irodalmi Újság mellékletében leközli a Jelentés Erdélyből című tanulmányt, melyet Lázár György álnéven Tóth Sándor kolozsvári filozófia professzor és Tordai Zádor budapesti filozófus állított össze. A nyugati médiumok (például az 1978. május 5-i Le Monde) hamar fölfigyelnek a jelentésre. Jórészt e jelentés alapján készül el Schöpflin György elemzése is, mely a Minority Rights Group kiadásában 1979-ben jelenik meg. A „Lázár”-jelentést közreadják a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romania’s Minority Policies Today című kötetben is.   ? 1977. június 2.

Magyar–román konzuli tárgyalások folynak Budapesten. Megállapodás születik arról, hogy Kolozsváron magyar, Debrecenben pedig román főkonzulátus nyílik. (A tárgyalások során „az a benyomásunk alakult ki, hogy a román fél – ha erről kifejezetten nem is szólt – legalábbis egyelőre nem tervezi a debreceni főkonzulátus felállítását.” – írja Biczó György nagykövet.) A partnerek abban egyetértenek, hogy a kishatárforgalmi sávot tizenötről húsz kilométerre szélesítsék, az évenkénti átlépés lehetőségét pedig négyről tizenkettőre emelik, és bár a magyar részről kérik Temes megyét is, a románok csak ahhoz járulnak hozzá, hogy a kolozsvári főkonzulátus konzuli kerületéhez csupán Szatmár, Bihar, Arad Szilágy és Kolozs megyék tartozzanak. A tárgyalások során a felek „hosszas, és időnként kemény hangú vitát” folytatnak, mert a román küldöttség nem járul hozzá, hogy Arad, Nagyvárad és Szatmárnémetit is a kishatárforgalom része legyen. (Azzal fenyegetőznek, hogy ha nem marad ki a három város, kénytelenek lesznek megszüntetni a kishatárforgalmat.) Végül ezek a nagyvárosok nem kerülnek be a kishatárforgalmi sávba.

Hatályba lép az új kishatárforgalmi megállapodás. Eszerint a kishatárforgalmi sáv húsz-húsz kilométer széles, az érintett településeken (az egyezmény mellékletében összesen kétszázhetvennyolc település van felsorolva) lakók évenként tizenkét utazásra vehetik igénybe az engedélyt, hat napig lehet a másik országban tartózkodni, amit indokolt esetben tíz nappal meg lehet hosszabbítani. A magyar erőfeszítések ellenére Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti nem kerül be a sávba.

Az aradi vértanúk emlékoszlopánál koszorúz a magyar nagykövetség delegációja. A korábbi évek gyakorlatával szemben most a megyei, vagy a városi párt- és állami vezetés részéről senki sem jelenik meg.   ? 1979. október 6.

Bukarestben meghal Bányai (Baumgarten) László (Kőrösbánya, 1907.) egyetemi tanár, kutató. Franciaországban szerez egyetemi diplomát, majd 1934-40 között a MADOSZ központi titkára, 1945-46-ban az MNSZ egyik alelnöke, 1950-52 között oktatási miniszterhelyettes, 1952-56 között a Bolyai egyetem rektora, 1956-tól 1958-ig oktatásügyi államtitkár, 1959-től a bukaresti Történeti Intézet aligazgatója. Számos állami és párttisztség betöltése mellett történelmi tárgyú cikkei, publicisztikái jelentek meg.

Marosvásárhelyen meghal Molter Károly (Óverbász, 1890.), író, kritikus, irodalomtörténész. A két világháború közt az Erdélyi Szépmíves Céh lektora, a Zord Idő társszerkesztője, 1945-51 között a Bolyai egyetem tanára, a hatvanas években újra fölfedezik munkásságát.

Rajnai Sándor nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a budapesti nagykövetséget, hogy megbízható információk alapján tudomásukra jutott: központi utasítás alapján a jövőben korlátozni fogják a Magyarországgal történő kapcsolattartás lehetőségét. A szerkesztőségek ezután semmilyen Magyarországgal kapcsolatos anyagot sem közölhetnek (csak ha direkt utasítást kapnak erre), a tömegtájékoztatásban dolgozók pedig sem hivatalos, sem magánjellegű vagy turisztikai célú látogatásra nem mehetnek a szomszéd országba. Tovább szigorítják a bukaresti nagykövetség és a kolozsvári főkonzulátus munkatársaival való kapcsolattartást, az utóbbi rendezvényeinek látogatását megtiltják. A kétoldalú kapcsolatok megromlását mutatja az is, hogy Gregor József operaénekes február 18-i vendégszereplését, és a Lokomotív GT rockegyüttes fellépését az utolsó pillanatban lemondják a román hatóságok.

Parlamenti és néptanácsi választásokat tartanak. A magyar származású nemzetgyűlési képviselők száma tizenkilencre csökken (ez öt százalékos arányt jelent).

Az Erdélyi Magyar Hírügynökség információi szerint százötven csíkszeredai diák megtagadta a Zsil völgyi bányákba való kényszerkihelyezést. Döntésüket azzal indokolták, hogy a megyében is el tudnának helyezkedni, ha nem hoznának ezen munkahelyekre Kárpátokon túli román fiatalokat. (Romániában az egyetemet végzettek három évet, a középiskolát végzettek – az 1988-ban elkezdett gyakorlat szerint – öt évig kötelesek az állam által kijelölt munkahelyen dolgozni. Ha ezt nem vállalják, akkor nem kaphatnak állást.) A Csíkszeredában kirobbant tiltakozás kivizsgálására bizottság alakult, melyben részt vesz a megyei pártbizottság, a petrozsényi bánya képviselője, valamint a megyei tanfelügyelő. Annyi máris kiszivárgott a bizottság munkájából, hogy ha másképp nem megy, akkor behívják a fiúkat katonának, és szintén a Zsil völgyi bányákba irányítják őket.

Ismét megkoszorúzza a magyar nagykövetség az aradi emlékművet (a helyi szervek külön koszorúznak), jelen vannak a Békés megyei vezetők is.