Délután I. Mihály király a palotaőrséggel letartózttatja Ion Antonescu marsallt, „nemzetvezetőt” („Conducător Statului”) és Mihai Antonescut, a minisztertanács elelnökét, külügyminisztert. Órákon belül megalakul Constantin Sănătescu tábornok első kormánya. Tagjai mások mellett: Mihail Racoviţă tábornok, nemzetvédelmi miniszter, Grigore Nicolescu-Buzeşti külügyminiszter, Aurel Aldea tábornok, belügyminiszter, Lucreţiu Pătrăşcanu (Román Kommunista Párt), igazságügyminiszter, Iuliu Maniu (Nemzeti Parasztpárt).   ? 1944. november 3.

A magyar kormány tiltakozó közleményt ad ki, mivel tudomására jut, hogy a dél-erdélyi hatóságok augusztus 24. óta több száz magyar tanítót, ügyvédet, katolikus, és református papot, apácát, valamint tisztviselőket, iparosokat, földműveseket szedtek össze és internáltak különböző regáti és dél-erdélyi táborokba, Tîrgu-Jiuba, Lugosra, Belényesre, Nagyhalmágyra és más helyekre. (Ősszel Tîrgu-Jiun huszonkét református és katolikus pap raboskodik. Belényesre internálják mások mellett Buthy Sándor magyarremetei lelkipásztort, későbbi nagyváradi református püspököt, Nagyhalmágyra pedig Olosz Lajost, a királyhágómelléki református egyházkerület főgondnokát, ismert költőt.)   ? 1944. október 26.

A temesvári Déli Hírlap közzéteszi a Romániai Magyar Dolgozók Szövetsége Országos Központi Bizottsága nevében kiadott felhívást. (A MADOSZ 1934 és 1938 közt az illegális Kommunisták Romániai Pártjának magyar fedőszerve volt.) A felhívásban elítélik a 2. bécsi döntést, tisztogatást követelnek és csatlakozásra hívnak fel „minden becsületes magyar embert, tekintet nélkül vallására, társadalmi helyzetére és politikai meggyőződésére”.   ? 1944. október 4.

Gr. Bethlen Béla, a kelet-magyarországi hadműveleti területek kormánybiztosa hatályon kívül helyezi az aznap kiadott kiürítési rendeletet. Szabadon bocsátja a rendőrség által összeszedett román értelmiségieket, feloldja a közigazgatásban dolgozókat a magyar államra tett esküjük alól, ezzel lehetővé téve, hogy tovább szolgáljanak a román közigazgatás visszatérte után is. (Részben ennek is köszönhetően Kolozsvár hatóságának jelentős része a helyén marad. Bethlen december 31-ig kifizeti az intézetek havi illetményeit.) ? 1944. szeptember 15. // A budapesti vallás- és közoktatásügyi miniszter, Rakovszky Iván elrendeli a kolozsvári Nemzeti Színháznak és javainak kitelepítését. (A rendeletnek a társulat csak egy része tesz eleget. Az elmenekült művészek, az ostrom megkezdéséig Budapesten, a Magyar Művelődési Házban lépnek föl. A helyben maradott színészek november 7-én újra kezdik az előadásokat.)

A rendőrquestor visszakíséri Nagyenyedről Gyulafehérvári székhelyére Márton Áron római katolikus püspököt, arra való hivatkozással, hogy a magyar nemzetiségű lakosok speciális belügyminiszteri engedély nélkül sem gyalog, sem közlekedési eszközökkel nem mehetnek el egyik településről a másikba.

A romániai Szövetséges Ellenörző Bizottság nevében Vinogradov tábornok, és Vasziljev vezérkari főnök átiratában közli C. Sănătescu miniszterelnökkel, hogy hogy „a Vörös Hadsereg által felszabadított Erdélyben tilos a román közigazgatás bevezetése” és az államapparátust 14-ig vissza kell vonni az 1940. augusztus 30-i, „belvederei” határ mögé. ? 1945. március 9–13. // A Kolozsvári Tízes Szervezet rendkívüli közgyűlésén – a helybeli magyar és román kommunisták nyomására – kimondják a szervezet önfeloszlatását. (A TSZ-et 1939-ben, mint a Magyar Népközösség kolozsvári szociális tagozatát Puskás Lajos piarista tanár szervezte meg. 1940–44 között a kolozsvári magyar társadalom döntő részét összefogó társadalmi szervezete volt. Az 1944. október 11. körüli napokban a városi közrend fenntartásában vett részt.) A Tízes Szervezet feloszlatása után a szervezet vezetősége megalakítja a kommunista befolyás alatt álló Népvédelmi Egyesület keretén belül működő Szomszédsági Szervezet kezdeményezőbizottságát. ? 1944. november 24. // Marosvásárhelyen a Bukarestből kinevezett városi és megyei vezetés helyére (a szovjetek utasítására) új vezetőség kerül. Stefan Pantea polgármester utóda Zsák A. József lesz, az új alpolgármesterek pedig: Soós József és Ioan Oltean. A főispán Victor Groza (Petru Groza testvére), az alispán Antalffy Endre, a rendőrfőnök Mihály József.

Soó Tamás, Gyüjtő Sándor, Imreh István és Derzsi Ernő (60 taggal) megalapítják a Munkások Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezetét, melybe három hónap alatt tízezer tag lép be. Tényleges működését csak 1945. január 1-én kezdi meg. (1946-ban több kisszövetkezetet magába olvaszt, majd augusztusban felveszi a „Victoria” nevet.)   ? 1947. december 16.

Bukarestben kongresszust tartanak az Egyesült Szakszervezetek. Megalapítják a Általános Szakszervezeti Szövetséget. Az Országos Szaktanács tagja (többek közt): Szenkovits Sándor, Gheorghe Apostol, Lakatos István. A kommunisták és a szociáldemokraták egyforma arányban vannak a vezetőségben. A kongresszuson felszólaló kolozsvári küldött, Jordáky Lajos kijelenti, hogy a Szovjetunió kétszer szabadította fel Erdélyt: először a német és magyar fasiszta uralom, másodszor a román megszállás alól.

A Monitorul Oficialban közzéteszik a közalkalmazottak sorainak megtisztításáról rendelkező 217. sz. törvényt. (A „fasiszta magatartású” papság között végrehajtott „purifikáció” [tisztogatás] következményeképpen százkilencvenhat magyar és hét román papot véglegesen „eltávolítanak” az állásukból. A július 1-i Világosság harminc lelkész, hitoktató stb. elbocsájtásáról tudósít. Köztük van Argay György evangélikus szuperintendens is.) ? 1948. május 11. // Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi államtitkár felavatja a bukaresti rádió „Erdélyi Óra” elnevezésű műsorának magyar nyelvű adását. (Más adat szerint csak május 2-án hangzik el az első magyar nyelvű rádióadás.)

Brassóban a Magyar Népi Szövetség megkezdi országos kongresszusának, valamint az észak- és dél-erdélyi szervezetek tényleges egyesítésének előkészítését. A gyűlésen felszólaló Kurkó Gyárfás szerint: „...a legkíméletlenebb tisztogatást kell végrehajtani sorainkban.” // A kolozsvári Erdély közli a Tisztogató Bizottság határozatait. A „kipurifikáltak”, elbocsátottak között van Hantos Gyula földrajz- és Martonyi János jogász professzorok, valamint Cseke Vilmos matematikus tanársegéd is, akik 1944-ig a Ferenc József Tudományegyetemen oktattak. (Cseke később a Bolyai egyetem professzora lesz.)

Kolozsváron tartják az MNSZ első kongresszusát. A szövetségnek ekkor mintegy háromszáznyolcvannyolcezer tagja van. 10-én megjelenik a kongresszuson a székely származású kommunista vezető, Luka László/Vasile Luca, az ODA országos főtitkára is, és beszédet tart. 11-én a kongresszuson elfogadják a Szervezeti Szabályzatot. Kurkó Gyárfást elnökké, Csákány Bélát főtitkárrá választják. Az MNSZ-kongresszus zárónapján, 13-án nagygyűlést tartanak a kolozsvári sportpályán, melyen meghívott vendégként jelen van Petru Groza (aki magyar nyelvű beszédében köszönti a kongresszus részt vevőit), Luka László/Vasile Luca, Gheorghe Vlădescu-Răcoasa, ifj. Teofil Vescan és mások. Groza dagályos beszédében többek között kijelenti: „Eljöttem, hogy a román–magyar együttélés erdélyi zászlaját itt, ünnepélyesen meglobogtassam. [...] Ha mi megszüntetjük a vámhatárt, hogy áruink, munkánk termékei szabadon cserélődjenek a két ország között, ha mi beszüntetjük az útlevélkényszert, csupánbizonyos határátkelési igazolvánnyal könnyítve meg a közlekedést, ha testvér a testvért, szülő a gyermekét látni akarván szabadon utazhatik, akkor Testvéreim nincs okunk rá, hogy lelkünk mélyén valahol még [irredenta? – V. G.] vágyakat is támasszunk.” (Groza még néhány nappal korábban, 7-én Déván, az MNSz Hunyad megyei tagozatának székházában kijelentette: „Én kész vagyok arra, hogy a politikai és vámhatárt is eltöröljem.”)   ? 1945. november 15.

”Saját kérésére” fölmentik tisztségéből Tudor Bugnariut, Kolozsvár 1944. október 11. után kinevezett polgármesterét. Utóda Gheorghe Chiciudean lesz. A két alpolgármester Demeter János és Dán István. // Lezajlik a Hármas Bizottság és a szebeni egyetem küldöttsége között az egyetem jogi átadása és átvétele. A jegyzőkönyvet magyar részről dr. Csőgör Lajos, Demeter János és Jancsó Elemér írják alá. (Az átadási jegyzőkönyv rendelkezési része valószínűleg idő előtt kiszivároghatott, mivel nem merték nyilvánosságra hozni. Ehelyett egy, a 405/1945. sz. rendelettörvény 5. pontjára hivatkozó halvány „Egyezményt” készítettek el, amellyel sikerült a magyar közvélemény figyelmét elterelni arról, hogy „mellesleg” olyan átadási jegyzőkönyv készült el, mely nemcsak az április 16–18-i határozatoknál, hanem magánál az idézett rendelettörvénynél is súlyosabb, amikor minden feltétel nélküli átadásról szól, anélkül, hogy az 1940 után szerzett épületekre és felszerelésekre bár egyetlen kikötést tartalmazna.)

A Magyar Népi Szövetség Bányai László-vezette delegációja ismét Bukarestben tárgyal. A tárgyalások (melyeken szakértőként Venczel József is részt vesz) „eredménye” csupán az, hogy a román hatóságok ígéretet tesznek arra, hogy Dél-Erdélyben háromszáz magyar tanítói állást létesítenek, elrendelik, hogy az ún. „nemzeti tantárgyakat” (földrajz, történelem, alkotmánytan) magyarul taníthatják a magyar tanítási nyelvű iskolákban is, a román nyelvet csak az elemi harmadik osztályától kell majd tanítani, kiutaltatják az észak-erdélyi tanítók novemberi fizetését, és a dél-erdélyiek április óta elmaradt fizetését is rendezik.   ? 1946. március 18–20.

Nékám Sándor, a bukaresti Magyar Misszió (az ideiglenes diplomáciai képviselet) vezetője felkeresi Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspököt, és tájékoztatja arról, hogy a Nagy Ferenc-vezette magyar delegáció milyen határmódosító elképzelésekkel utazott ki a moszkvai tárgyalásokra. Márton Áron megígéri, hogy azonnal érintkezésbe lép az erdélyi magyarság valódi vezetőivel és megbeszélésük eredményéről rövidesen tájékoztatni fogja a magyar diplomatát. Néhány nappal későb a püspök kezdeményezésére Kolozsvárott, Venczel József lakásán megbeszélést tartanak, amelyen Szász Pál, (akkor az EMGE elnöke), Korparich Ede, (a Kaláka, korábban Hangya Szövetkezeti Központ vezetője), Lakatos István, (a Romániai Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának elnöke, a „Szövetség” Szövetkezeti Központ vezetője), Buza László, (a Bolyai Tudományegyetemen a nemzetközi jog magyar állampolgárságú professzora), Juhász István, (az Erdélyi Tudományos Intézet vezetője), Nagy Géza (az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára) és Venczel József, (a Bolyai Tudományegyetem statisztika tanszékének vezetője) vesznek részt. A tanácskozás végén megbízzák Buza Lászlót, hogy a vitában elhangzott vélemények alapján szerkesszen egy memorandumot, amelyben „bizonyítsa be, hogy a Magyar Népi Szövetség csak a magyar nyelvű kommunisták nevében nyilatkozhat, és az erdélyi magyarságot nem képviseli. Másodszor indokolja meg, hogy közel kétmillió magyar sorsát nem lehet ígéretekkel megoldani.” Ezen kívül megbízzák Venczel Józsefet, hogy készítsen el a memorandum mellékleteként egy olyan térképet, amelyen oly módon húzza meg a határokat, hogy mennél kevesebb magyar maradjon román fennhatóság alatt, és ugyanakkor mennél kevesebb román kerüljön Magyarországhoz. (Lakatos István emlékezete szerint a fenti elvek alapján megrajzolt államhatárok következtében mintegy 1,35 millió magyar és közel 850 ezer román került volna magyar fennhatóság alá.) Végezetül pedig – mivel nem bíznak Gyöngyösi János külügyminiszter tudásában – a tanácskozás résztvevői elhatározzák, hogy megbízzák gr. Teleki Gézát, (gr. Teleki Pál fiát, volt egyetemi tanárt), hogy ő képviselje Párizsban az erdélyi magyarság érdekeit.

Székelyudvarhelyen tartják az MNSZ második kongresszusát. A kongresszuson részt vesz Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi „alminiszter” és Ana Pauker, a kommunista párt politikai bizottságának tagja is. A kongresszus idején a hivatalos nyilvántartások szerint az MNSZ-nek négyszáznegyvenkilenc ezer tagja van. A felszólalók egy része támogatja a székelyföldi autonómia tervét, és bírálja a vezetőséget, hogy nem képviselik a tömbmagyarság (Székelyföld) érdekeit, mások attól félnek, hogy az autonóm székely terület csak „magyar gettó” lenne. Van aki kifogásolja a statútum-tervezettel kapcsolatban, hogy nem eléggé világos a vallásszabadsággal és az egyházi iskolákkal kapcsolatban, és azt javasolja, hogy dolgozzák át a tervezetet. A bírálatok ellenére a kongresszus elfogadja az MNSZ nemzetiségi statútum-tervezetét. Kurkó Gyárfás beszédében elutasítja a magyar szociáldemokraták által szorgalmazott magyar választási blokk tervezetét. A zárónapon az MNSZ kommunista vezetőségének munkáját, és eddigi politikáját ellenző helybeli polgárok, kisiparosok és a városkörnyéki földművesek tüntetésükkel megzavarják a sporttelepen tartott nagygyűlést. A kongresszusi küldöttek egy része csatlakozik az ellenzékhez, és Erdély önállóságát követeli. A vezetőség hívei kiverik a stadionból a tiltakozókat.   ¬ 1946. január 28.

Székelykeresztúron unitárius püspökké választják Kiss Elek teológiai tanárt, egyházi főjegyzőt. (Ő a 27. unitárius püspök.)   ? 1948. augusztus 8.

Csíkszeredában tartják a négy székely vármegye közbirtokosságainak kongresszusát, melyet az Magyar Népi Szövetség Központi „százas” Intézőbizottsága hív össze. A közbirtokosság tulajdonában van ekkor Románia erdeinek tizenegy százaléka, hatszázötvenegyezer hektár, és csak Csík vármegyében ötvenkilenc közbirtokosság létezik. Elhatározzák, hogy Csíkszeredában felállítanak egy közös érdekvédelmi bizottságot. A közbirtokosságok jogvédő irodájának tevékenysége (a szélesebb jogkör, és anyagi megalapozottságának hiánya miatt) mindössze néhány körlevél kibocsájtásában merül ki.   ? 1948. október 14.

Temesváron tartják az MNSZ harmadik kongresszusát, melyen a harmadik napon megjelenik a Romániába érkező, Dinnyés Lajos-vezette magyarországi kormányküldöttség is. A kongresszuson Petru Groza bejelenti, hogy Takács Lajost kinevezi nemzetiségügyi „alminiszter”-ré – valójában a minisztertanács alá rendelt nemzetiségi államtitkárság vezetőjévé. (A határozat a december 3-i Monitorul Oficiálban jelenik meg.) Megválasztják az MNSZ új vezetőségét: Kurkó Gyárfás helyett Kacsó Sándor lesz az új elnök. Kacsó mellett Vass Márton, Juhász Lajos és Bányai László lesznek az alelnökök. A politikai titkárság tagjai: Kurkó Gyárfás, Csákány Béla, Takács Lajos, Czikó Nándor, Révy Ilona. Az 1945-ben megválasztott száz intézőbizottsági tagból ekkor már csak tizennégyet választanak újjá.   ? 1948. december 10–12.

Összevonják a marosvásárhelyi Szabad Szót a brassói Népújsággal. (Ezzel Brassó magyar lap nélkül marad.) Az MNSZ hivatalos székelyföldi napilapja a marosvásárhelyi Népújság lesz.

Kolozsvárra összehívják az 1.800 fős görögkatolikus papság kongresszusát, melyen csak 430-an jelennek meg, akik 38 küldöttet választanak.

Kolozsváron tartják az MNSZ negyedik (egyben utolsó) kongresszusát, melyen vendégként jelen van Luka László/Vasile Luca, Petru Groza, és Széll Jenő magyar követ. (Kacsó Sándor, az MNSZ elnöke javaslatára díszelnökké választják Sztálint, Molotovot, Visinszkijt, és Ana Paukert.) A kongresszus végén az MNSZ Politikai Bizottságának tagja lesz Juhász Lajos, Bányai László, Révy Ilona, Czikó Nándor, Takács Lajos, és Rácz György. A „százas” intézőbizottságból kimarad több népszerű személyiség, egyebek mellett Kós Károly író.   ? 1949. november 3.

Letartóztatják Lakatos Istvánt, Venczel Józsefet, gr. Teleki Ádámot, Bodor Bertalant, és Pásztai Gézát. (Pásztait nem állítják bíróság elé, ítélet nélkül öt évet tölt börtönben.).   ? 1951. augusztus 7.

A Romániai Magyar Szó szerint a moldvai csángó-magyaroknak harmincöt négyosztályos és négy hétosztályos iskolájuk működik.

A bukaresti katonai törvényszék Paul Finichi hadbíró őrnagy vezette tanácsa előtt megkezdődik Márton Áron és társainak pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári r. kat. püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő, Teleki Ádám földbirtokos, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. Egyebek mellett az a vád ellenük, hogy Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a „nyugati imperialistákkal”) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról. Ítéletet augusztus 7-én hirdetnek: Márton Áront életfogytiglani kényszermunkára és tíz év nehéz (szigorított) börtönre ítélik (1955-ben elnöki kegyelemmel szabadul), Korparich Ede: öt év szigorított börtönbüntetés (letöltése után az NSZK-ba emigrál), Szász Pál: tíz év szigorított börtönbüntetés (Ocnele Mare-n 1954. január 4-én éhen hal), Lakatos István: tíz év szigorított börtönbüntetés, huszonöt év kényszermunka (1964. augusztus 5-én szabadul), Kurkó Gyárfás: tíz év szigorított börtönbüntetés, huszonöt év kényszermunka (1964. augusztus 4-én szabadul), Teleki Ádám: tíz év szigorított börtönbüntetés, tizetnöt év kényszermunka. (Hét év múlva egyéni kegyelemmel szabadul), Venczel József: öt év szigorított börtönbüntetés, tizenkét év kényszermunka. (1961. január 11-én szabadul), Bodor Bertalan: öt év szigorított börtönbüntetés, tizenkét év kényszermunka (1955-ben szabadul).

A megjelent 207. sz. rendelet megtiltja az állami vállalatok, szövetkezetek alkalmazottainak, hogy előzetes engedély nélkül elhagyják munkahelyüket, ugyanakkor büntetendő a rendszeres hiányzás és a sztrájk is.

Eltávolítják a Bolyai Tudományegyetemről Jakó Zsigmond történelem- és Szabó T. Attila nyelvész professzorokat. (1954-ben visszaveszik őket.) Öt nap múlva menesztik Benkő Samut, B. Nagy Margitot, Hajós Józsefet, Csehi Gyulát és Tordai Zádort. Leváltják Nagy István rektort, akinek Bányai László lesz az utóda. // A marosvásárhelyi Vörös Zászló szerint: „A M.A.T. [Magyar Autonóm Tartomány] megteremtése fokozza és még élesebbé teszi a nacionalizmus elleni harcot. Az ellenség [...] az együttlakó nemzetiségek soraiban [...] elszigetelődési törekvéseket, kultúrális elkülönülésre irányuló hajlamokat táplál...”

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt (mely az 1936-os szovjet alkotmány román adaptációja), benne a Magyar Autonóm Tartománnyal.

Az RMP Központi Vezetésének rendelete a néptanácsokra ruházza át mindazokat a feladatokat, amelyeket korábban az úgynevezett nemzetiségi bizottságok (köztük az MNSZ) láttak el művelődési és ideológiai téren. Ezzel egy időben államosítják a nemzetiségi bizottságok ingó és ingatlan javait.   ? 1953. február 19.

A bukaresti kultuszminisztériumba hivatják Jakab László székelyudvarhelyi és Antal József csíkszeredai plébánosokat. Mivel nem hajlandók elismerni a Bukaresthez hű, törvénytelenül kinevezett Adorján Károly gyulafehérvári püspökhelyettest, szeptember 10-i hatállyal Kajántóra, illetve Szentágotára száműzik őket. (Ezekben az években bevett módszer volt, hogy az állammal szembeszegülő – a börtönben ülő Márton Áron püspökhöz hű – katolikus papokat törvénytelenül különböző vidéki plébániákra száműzik.)

Letartóztatják Birtók Ferenc brassó–bolonyai plébánost. 4 hónapi brassói raboskodás után átviszik a feketehalmi börtönbe. Eleinte hazaárulással vádolják (valójában arra akarják rávenni, hogy fogadja el az általa is törvénytelennek, illegitimnek tartott Adorján Károly-féle gyulafehérvári egyházvezetést).   ? 1954. november 9.

a tanév elején megszüntetik a kolozsvári Mechanikai Intézet magyar tagozatát. A magyar nyelvű mérnökképzés ezzel megszűnik.   ¬ 1947. március 20.

Az Előre információi szerint a közeljövőben megkezdődik a vajdahunyadi vár, a temesvári Hunyadi-kastély, a brassói Fekete Templom és számos román műemlék restaurálása.

Megjelenik az Előrében az „Elferdített filmszövegek” c. olvasói levél, amelynek szerzője a filmek feliratozásánál tapasztalható igen rossz fordításra hívja fel a figyelmet. Például a magyar filmhét keretében bemutatott „Fel a fejjel” c. filmvígjáték – románból „visszafordítva” – „A rettenetes ember” címet kapta...

Nagyváradon a háború előtt „Müllerei” néven ismert cukrászda épületében – a 27-i Előre szerint – több éves huza-vona után megnyílik az Ady Endre Emlékmúzeum, amely a zilahi Wesselényi Kollégium megmaradt gyűjteményéből és a nagyváradi Rozsnyai Kálmán-féle Ady ereklye-gyűjteményből állt össze. A múzeum megszervezője és – 1958-ban bekövetkezett haláláig – igazgatója Tabéry Géza író.

Többszöri halasztás után megtartják a Román Munkáspárt második kongresszusát. Ismét Gheorghe Gheorghiu-Dej-t választják a párt első titkárává. A Politikai Bizottság korábbi tagjai mellé beválasztják Nicolae Ceauşescut, Petre Borilă-t és Alexandru Drăghici-et. (A kongresszuson a Magyar Autonóm Tartományt agyonhallgatják.)

Bukarestben tartják az Ifjúmunkás Szövetség II. kongresszusát. A pártvezetés részéről a záróülésen részt vesz többek között Gheorghe Gheorghiu-Dej, Gheorghe Apostol, Emil Bodnăraş, Petre Borilă, Nicolae Ceauşescu, Miron Constantinescu, Mogyorós Sándor. A Központi Bizottság most megválasztott 85 tagja közül kilenc magyar (a KB-tagja lett Domokos Géza, Koppándi Sándor és Hajdú Győző).

Az Előre beszámol arról, hogy Farczády Elek, a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtár (Teleki Téka) vezetője egy ottani kódexben XV. századi magyar nyelvű, ötvenhárom szóból álló töredéket fedezett fel. A nyelvemléket megvizsgálta Szabó T. Attila nyelvész, valamint Jakó Zsigmond, Kelemen Lajos és Pataki József levéltáros-történészek. A felfedezett szövegtöredék jelentőségére való tekintettel (ez az időrendben ötödik magyar nyelvemlék) úgy döntenek, hogy a Bolyai egyetem fog gondoskodni annak feldolgozásáról és kiadásáról.

Kolozsváron este letartóztatják Várhegyi Istvánt, a Bolyai Tudományegyetem hallgatóját, a nyelv- és történettudományi kar diákszövetségének egyik vezetőjét, a diákszövetségi programtervezet fő kidolgozóját, másnap pedig Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket, akik részt vettek a programtervezet kidolgozásában.   ? 1957. április 22.

Romániába hurcolják az előző napon a budapesti jugoszláv nagykövetség elől elrabolt Nagy Imrét és társait. A Nagy Imre-csoport tagjait az elkövetkező egy-másfél évben a Bukarest melletti Snagovban tartják fogva.

Megjelenik az újságárusoknál a Korunk című „világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle” új folyamának első száma. Főszerkesztője Gáll Ernő, a szerkesztőbizottság tagja mások mellett: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A háromezer példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetőzik az írók sztrájkja.

Bukarestben a magyar–román kormánytárgyalások nyomán közös nyilatkozatot adnak ki. A magyar fél eredeti szándékához képest, (vagyis hogy érdemi tárgyalások folytassanak, a megoldandó kérdésekben történjen előrelépés és ezt tükrözze a közös nyilatkozat) a kiadott nyilatkozat szövege inkább a románok szempontjait tükrözi. Például az eredeti magyar tervezet szerint bekerült volna az a megfogalmazás, hogy: „további rendelkezéseket léptetnek életbe az utasforgalom elősegítésére az útlevél és vízumkiadás vonalán.” (A delegáció annak ellenére visszalép a korábbi elképzeléseitől, hogy a bukaresti magyar nagykövet még a tárgyalások megkezdése előtt azt javasolja a külügyminisztériumnak, hogy „A magyar kormánynak ügyelnie kell arra, hogy [...] olyan dokumentumot írjon alá, amely nem kelt ellenszenvet és elkeseredést az itt élő magyarság körében...”)

A Varsói Szerződés moszkvai tanácskozásán bejelentik a szovjet csapatok kivonását Romániából. Június 25-én az utolsó harmincötezer fős szovjet kontingens is elhagyja az országot. Ezt követően néhány év alatt megtörténik az ország kulturális „deruszifikálása“.

A csíkszeredai bíróság előtt nyilvános tárgyaláson kezdik tárgyalni az október 21-én letartóztatott Sántha Antal csíkszentdomokosi káplán ügyét. Tiltott iratok terjesztésével és kiskorú lányok megerőszakolásával vádolják. (Márton Áron az 1959. január 1-i újévi szentbeszédében megvédi papja becsületét.) A nagy sajtónyilvánosság előtt zajló kirakatper végén tizenkét év börtönbüntetésre ítélik. A káplán 1965 augusztusában amnesztiával szabadul. A perrel a pártvezetés célja a csíki katolikus papság megfélemlítése.   ? 1964. július 6. 

Letartóztatják Fejér Miklós kolozsvári középiskolai tanárt és Nagy Jenőt, a tudományos akadémia kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének kutatóját. A vád ellenük az, hogy „nacionalista, irredenta szövegeket” csempésztek be az elkészült – de terjesztési engedélyt már nem kapott –, a XIX. századi magyar irodalmi szöveggyűjteménybe. A vizsgálatot a már a Dobai-perben is elítélt Gazda Józsefre is kiterjesztik, akit újabb tizenöt évre ítélnek, míg Fejért és Nagyon október 30-án szabadon bocsátják a vizsgálati fogságból. Előbbi csak 1965-től taníthat ismét, de csupán falusi iskolákban, míg utóbbi legalább 1968-ban visszatérhet a Nyelvtudományi Intézetbe.

Bukarestben tartják az Ifjúmunkás Szövetség III. kongresszusát. A KB titkárságába ismét beválasztják Koppándi Sándort, a KB Bürójának pedig megint tagja lesz Domokos Géza és Koppándi Sándor.

Megtartják Bukarestben az RMP III. kongresszusát. A meghívott külföldi vendégek között jelen vannak a magyarországiak is (az MSZMP küldöttségét Kádár János vezeti). A Központi Vezetőség tagja lesz Csupor Lajos, Fazekas János, Kovács György, Mogyorós Sándor, Szenkovits Sándor, Vass Gizella, a KV póttagja pedig Levente Mihály. A Politbürónak ismét tagja lesz Mogyorós Sándor, a KV titkára Fazekas János.

Bukarestben tartják a kommunista párt IX. kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. (A kongresszuson vendégként jelen lévő magyar pártküldöttséget Fock Jenő, az MSZMP KB PB-tagja, az MNK Minisztertanácsa alelnöke vezeti.) A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros-Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium roman referatúrája úgy értékeli, hogy „mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar–román pártközi tárgyalások szerepelnek.” (A kongresszuson változtatják meg a Román Munkáspárt nevét Román Kommunista Pártra.) A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működő „nemzetiségi bizottságot”. A grémiumra legmagasabb szinten maga a főtitkár „ügyel”, de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különböző területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borilă, Leonte Răutu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütő András, Létay Lajos, később Koppándi Sándor) feladata „a magyar nemzetiség életét érintő – elsősorban ideológiai-kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása”. A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság előtt sohasem esik szó.   ? 1966. június 27–28.

Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök nem-hivatalos, baráti látogatáson vesz részt Budapesten. Találkozik Kállai Gyulával és – egy vadászvacsorán – Kádár Jánossal. Elsősorban a nemzetközi kérdésekről tárgyalnak, a „kényes kérdések” nem kerülnek elő.

A Hivatalos Közlönyben megjelenik a minisztertanács határozata a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság felállításáról. A bizottság magyar tagjai: Bene József, Csíky András, Hajdú Győző, Horváth Imre, Kovács György színész, Létay Lajos, Sütő András, Székely Zoltán. A végrehajtó bizottság (büró) tagja Domokos Géza. A bizottság alárendeltségébe tartoznak a fővárosi és a vidéki nagyobb nyomdák.    ? 1971. szeptember 15.

Bukarestben tartják az RKP XI. kongresszusát. A Központi Bizottságból kimarad Király Károly, a KB póttagja marad Domokos Géza és Sütő András.

Megjelenik az államtanács december 6-i, 225. sz. törvényerejű rendelete, melynek értelmében – az első fokú rokonok kivételével – tilos magánszemélynek külföldit elszállásolnia. A rendelet megszegőit öt-tizenötezer lejre büntethetik. A „szállástörvény” nagy felháborodást okoz magyar körökben, de számos román is helyteleníti. (A nagykövetség értesülése szerint Ilie Verdeţi KB-titkár azzal indokolta az egyik prominens magyar nemzetiséginek az intézkedést, hogy „a sok jövés-menés rossz hatással van a »lakosságunkra«”. Ezt azzal egészíti ki Biczó György nagykövet, hogy „ez a törvény is a román ortodox belpolitikának a része. A román pártvezetést bizonyára kezdi kellemetlenül érinteni, hogy a turizmus növekedésével a romániai tömegek nagyobb összehasonlítási alapot kapnak saját helyzetüket illetően, kételyeket ébresztenek az emberekben a vezetéssel szemben.”)   ? 1976. november 5.

Bukarestben tartják az RKP XII. kongresszusát. A KB póttagja marad Domokos Géza és Sütő András, KB-tag: Létay Lajos, Szilágyi Dezső. Az Ellenőrző Bizottság tagja lesz Hajdú Győző.

A román tengerparton, Mangálián kétnapos, széles körű ideológiai tanácskozást tart a pártvezetés N. Ceauşescu vezetésével. (Jelen van az egyik fia, Nicu és a felesége, Elena is.) A tanácskozás többek közt a sztálinista szellemiségű, soviniszta, kisebbségellenes kultúrpolitikai irányzat megerősödését hozza magával, mely főként a rádió, a televízió,a film- és színházművészet területén jelentkezik.

Bukarestben tartják az RKP XIII. kongresszusát. A Központi Bizottságban marad a magyar származásúak közül Létay Lajos, Fejes Gyula és Fazekas Lajos, a Politikai Végrehajtó Bizottságnak pedig utóbbin kívül még Szász József és Gere Mihály is tagja. Kikerül a KB-ból Fazekas János, a póttagok közül pedig Sütő Andrást. Beválasztják a KB-ba Koppándi Sándor aktivistát, a Kriterion kiadó egyik cenzorát, Rab István Kovászna megyei elsőtitkárt és póttag lesz Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője valamint Páll Árpád prorektor is. Ekkor hallható először a „magyar nemzetiségű román” kifejezés, például a Ceauşescu ismételt főtitkárrá választása alkalmából gratuláló táviratokban és Fazekas Lajos felszólalásában. (Pár nappal korábban a megyei konferenciákon még az „együttélő nemzetiség” kifejezést használták.) A magyar nagykövetség értesülése szerint a kongresszus után a bukaresti rádió magyar szerkesztősége utasítást kapott az új kifejezés használatára.

nem indul újabb magyar tagozatos osztály a kolozsvári Zeneművészeti Középiskolában. A szülők tiltakozására a minisztérium azt válaszolja, hogy „a rendelet a helyi szervektől származik... és különben sem jelenti a magyar oktatás megszüntetését. A gyerekek járhatnak például bányaipari iskolába s emellett még zongorázhatnak is.” // Házkutatást tartanak Bözödi György neves író, történész (a Székely bánja című híres könyv szerzőjének) lakásán. Elviszik minden kéziratát. // Román osztályokat telepítenek a kolozsvári Brassai Sámuel Ipari Líceumba – ezzel megszűnik az utolsó kolozsvári magyar szakközépiskola is. // Román osztályokat telepítenek a bukaresti magyar líceumba is. (A következő tanév elején létszámhiányra hivatkozva megszüntetik a magyar IX. osztályt – „helyette” két újabb román tannyelvű osztályt állítanak be, melyekbe egy jelentkező sem akad, ezért a környező iskolákból kell átirányítani diákokat. A cél a bukaresti magyar iskola teljes felszámolása. Ebben a tanévben négy – csak románul tudó – tanárt neveznek ki az iskolába.