Gr. Bethlen Béla, a kelet-magyarországi hadműveleti területek kormánybiztosa hatályon kívül helyezi az aznap kiadott kiürítési rendeletet. Szabadon bocsátja a rendőrség által összeszedett román értelmiségieket, feloldja a közigazgatásban dolgozókat a magyar államra tett esküjük alól, ezzel lehetővé téve, hogy tovább szolgáljanak a román közigazgatás visszatérte után is. (Részben ennek is köszönhetően Kolozsvár hatóságának jelentős része a helyén marad. Bethlen december 31-ig kifizeti az intézetek havi illetményeit.) ? 1944. szeptember 15. // A budapesti vallás- és közoktatásügyi miniszter, Rakovszky Iván elrendeli a kolozsvári Nemzeti Színháznak és javainak kitelepítését. (A rendeletnek a társulat csak egy része tesz eleget. Az elmenekült művészek, az ostrom megkezdéséig Budapesten, a Magyar Művelődési Házban lépnek föl. A helyben maradott színészek november 7-én újra kezdik az előadásokat.)

Bánffyhunyadon tizenegy helybeli magyar lakost gyilkolnak le a voluntárok (román önkéntesek).   ? 1944. november 16.

Megjelenik a kolozsvári Erdély, a Romániai Szociáldemokrata Párt Magyar Bizottságának hetilapja. (1945. április 3-tól napilap.) Felelős szerkesztő: Raffay István. A lap névválasztását Lakatos István beköszöntő vezércikkében ekképpen indokolja meg: „Lapunk részére az »Erdély« címet választottuk. Ezzel is bizonyítani akarjuk, hogy az általános világpolitikai, vagy országos jelentőségű kérdések mellett Erdély különleges kérdéseivel akarunk főképpen foglalkozni.” (Lakatos szerint az Erdély-t 15–18 ezer példányban nyomták, ekkor Kolozsvárott tizenhétezer szociáldemokrata párttagot tartanak nyilván.) Az első számban beszámolnak arról is, hogy Kolozs megyében 180 népiskolában megkezdődött a tanítás. A magyar és román középiskolákban heti két órában kötelező a román illetve magyar nyelv tanítása.

Majláthfalván (Temes megye) több mint ötven helybéli MNSz-tagot tartóztat le a román csendőrség. (Az akciónak egy halálos áldozata is van.) A szovjet katonai parancsnokság szabadítja ki őket.

A bukaresti Maniu-párti Dreptatea követeli az észak-erdélyi „háborús bűnösök” megbüntetését. (Az egyik cikk szerint 1940–44 közt a magyar hatóságok 3 ezer románt öltek meg, 14.374-et megkínoztak, 8.749-et bebörtönöztek, 250 ezret pedig kiutasítottak Észak-Erdélyből. // A kolozsvári alispáni hivatalban felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Gyaluban – bár a román közigazgatás visszavonult – a magyar lakosságot tovább terrorizálják a helybeli románok.

Lemond Nicolae Rădescu tábornok, majd az angol misszióra menekül. (1946. június 15-én titokban egy angol katonai repülőgépen kiszökik az országból, és a nyugati román emigráció egyik vezetője lesz, 1953. május 16-án hal meg New Yorkban.) ? 1944. december 6. // A kolozsvári postások szakszervezete közli, hogy megindult a postaforgalom Magyarország felé. (Távirat csak francia, vagy orosz szöveggel adható fel.)

Bukarestben tartják Teohari Georgescu belügyminiszter résztvételével az „észak-erdélyi megyefőnökök [prefektusok] értekezletét”. Észak-Erdély közigazgatási vezetői: Vasile Pogăceanu Kolozs, Virgil Ceaclan Bihar, Ştefan Andruţa (Anderco?) Szatmár, Victor Groza Maros-Torda (Maros), Virgil Câmpianu Szilágy, Valentin Buda (Romulus Moldovan?) Szolnok-Doboka (Szamos), Ştefan Pop Beszterce-Naszód, Bálint Mihály Csík, Demeter András Háromszék, és Szilágyi Ignác Udvarhely megye, Ion Chitta, Máramaros megye. (Az utóbbi megye nagy része április elejéig szovjet-ukrán megszállás alatt áll.) A Sănătescu-kormány alatt kinevezett – de 1944. november 14. után távozni kényszerült – észak-erdélyi prefektusokat két héttel korábban felmentették tisztségükből.)

Bukarestben tovább folytatódtak a tárgyalások a kolozsvári magyar egyetem kérdésében. Az Észak-Erdélyi ODA nevében Jordáky és Vescan terjedelmes memorandumot nyújt át Voitec nemzetnevelési miniszternek, amelyben részletesen kidolgozzák a magyar egyetem szerkezeti felépítését és személyi javaslatokat is tesznek. (A magyar fél törekvései arra irányulnak, hogy a magyar egyetem jogi helyzetét tisztázva az előző hetinél méltányosabb feltételeket érjenek el.) Három nappal később, április 28-án Demeter János, Venczel József és Nagy Géza újabb feljegyzést állít össze. Ebben javasolják egy miniszteri bizottság létesítését, amely az épületek és a személyi kérdések megoldásával lenne megbízva. Ezen kívül az ideiglenes Egyetemi Tanács összetételére is javaslatot tesznek: Miskolczy Dezső (rektor), Jordáky Lajos (prorektor), György Lajos (a bölcsészettudományi kar dékánja), Jancsó Elemér (prodékán), Buza László (a jog- és közgazdaságtudományi kar dékánja), Demeter János (prodékán), Balogh Ernő (a természettudományi kar dékánja), Dezső Lóránd (prodékán), Veress Ferenc (az orvostudományi kar dékánja) és Csőgör Lajos (prodékán). A tárgyalások 28-án érdemi eredmények nélkül érnek véget. // A Kolozsvári Erdély-ben Lakatos István vezércikkben foglalkozik az április 16–18-i tárgyalások eredményeivel: „Nem csinálunk titkot belőle, hogy a megállapodást nem tartjuk a legideálisabbnak. Lehetett volna olyan megoldást találni, amely minden szempontból dokumentálta volna a nemzetek közötti megértést, egyenlőséget és testvériséget.”

Újabb delegáció (Kurkó Gyárfás, az MNSz elnöke, Czikó Nándor, a nemzetiségügyi minisztérium tanácsosa, az MNSz alelnöke, Demeter János kolozsvári alpolgármester és az egyetem részéről Nagy Géza és Venczel József) tárgyal Bukarestben Ştefan Voitec nemzetnevelési miniszterrel és Aurel Potop államtitkárral. A tárgyalásoknak csupán az az egyetlen „eredménye”, hogy – Groza határozott kívánságára – a román tárgyalófél fölajánlja: a klinikák épületeit a magyar és román orvostudományi karok közösen használhatják. (Dr. Csőgör Lajos szerint a tárgyaláson éppen a kommunista Potop volt a merevebb, míg a szociáldemokrata Voitec miniszter rugalmasabb partnernek bizonyult a későbbiekben is. Egyes adatok szerint Groza a tárgyalásokon valószínűleg megígéri, hogy a 6-án kezdődő MNSz-kongresszusra kihozzák a magyar egyetem helyzetét rendező törvényt, a román fél azonban feltehetőleg jobbnak látta a törvény későbbi időzítését.)  ? 1945. május 29.

Mihály király – az angolszász nagyhatalmak támogatásában bízva – felszólítja Petru Grozát, hogy mondjon le, mert kormányát Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányai nem ismerik el, ezért ő nem képviselheti Romániát megfelelően a béketárgyalásokon. A király 20-án megismétli a követelését, amit Groza visszautasít. Ezután Mihály öt hónapig „sztrájkol”, vagyis nem hajlandó a miniszteri rendeleteket, törvényeket ellenjegyezni.   ? 1945. december 31.

Nékám Sándor ismét fölkeresi Márton Áront, aki egy hat pontos memorandumot nyújt át neki. Ebben az aláírók (Vásárhelyi János református és Márton Áron katolikus püspökök, valamint Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatója, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetője és Lakatos István szociáldemokrata politikus) többek közt kijelentik, hogy „a magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. [...] Az erdélyi magyarság felfogása szerint, sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja, az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. [...] Az erdélyi magyarság számára a román uralom alatt töltött évek bebizonyították, hogy Romániában alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy azok tiszteletben tartására Románia ismételten ünepélyes ígéreteket tett és nemzetközi kötelezettségeket vállalt. A magyarság most már minden román politikai rendszert megismert, de tűrhető életviszonyokat számára egyik sem hozott. [...] Az erdélyi magyarság pedig éppen ezért elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről is mindent el fog követni annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre.” A nyilatkozatot Kertész István, a budapesti Békeelőkészítő Osztály vezetője magával viszi a párizsi béketárgyalásokra, gr. Teleki Géza pedig eljuttatja az angol és amerikai külügyminiszterekhez, de semmiféle reagálás nem történik.   ? 1951. július 30.

Vaslábon a csíksomlyói búcsúra vonuló gyergyócsomafalviakra karókkal, bicskákkal támadnak a helybeli románok.   ¬ 1945. szeptember 9.

A nemzetnevelésügyi minisztérium értekezletet hív össze a magyar nyelvű műszaki oktatás jövőjéről Kolozsvárra. Ezen megállapodnak abban, hogy az elkövetkező években önálló Magyar Villamos- és Gépipari Intézetet állítanak fel Kolozsváron.   ? 1946. november 25.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 649/1945. sz. törvény 10. sz. végrehajtási utasítása az anyanyelv szabad megválasztásáról. Tiltja a két világháború közötti „névelemzést”.   ¬ 1945. szeptember 30.

Megjelenik az erdélyi magyar sajtóban a Magyar Népi Szövetség kormányhoz intézett távirata, mivel a szebeni, brassói, kolozsvári hadbíróságok megint tömegesen ítélnek el ártatlan magyarokat, miközben az 1944–45-ös gyantai, tenkei, szászfenesi magyarellenes terror elkövetői büntetlenül maradnak.   ? 1946. december 5.

Az Országos Magyar Tanügyi Bizottság közzéteszi választási felhívását. Ebben közlik, hogy jelenleg kettőszáznyolcvankilenc óvodával, ezerhétszáznyolcvanegy elemivel (ebből hétszázkilencvennyolc felekezeti), és kettőszázhatvankettő középiskolával rendelkezik a romániai magyarság.   ? 1947. október 3.

Parlamenti választásokat tartanak Romániában, melyen durva csalások, atrocitások fordulnak elő. (Nem csak a polgári pártok szavazatait „lopták” el, hanem a szövetséges MNSZ szavazatainak egy részét is.) A parlament hivatalos kiadványa szerint a Demokratikus Pártok Blokkja (négymillió-hétszázhatvanhatezer hatszázharminc szavazatot), háromszáznegyvenhat mandátumot kapott. (A DPB-n belül a Romániai Szociáldemokrata Párt nyolcvankettő, az RKP hatvanhét, az Ekésfront hetven, Gheorghe Tătărescu szakadár liberális pártja hetvenhárom, Alexandrescu szakadár parasztpártja huszonegy, és a Nemzeti Néppárt huszonhat mandátumot kapott.) Az MNSZ (ötszázhatvankilencezer-hatszázötvenegy szavazat), huszonkilenc mandátumot kapott, a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt (nyolcszázhetvennyolcezer kilenszázhuszonhét szavazatot), harmincegy mandátumot, a Brătianu-féle Nemzeti Liberális Párt (kétszázharminckilencezer nyolcszázhat szavazatot), három mandátumot, a Lupu-féle Demokratikus Parasztpárt pedig két mandátumot kapott. (A két háború között meglévő ún. „prémiumos” választási rendszer helyett arányos, listás rendszert használtak. A négyszáztizennégy fős parlamentbe az MNSZ képviselőin kívül az RSZDP és az RKP listáin még öt-öt magyar jutott be.) A helyhatósági választásokat az 1945-ös ígéretek ellenére nem tartják meg, hanem elhalasztják 1947 nyarára, majd végül csak a tanács-rendszer bevezetése után tartanak választásokat.)

A Királyhágómelléki (nagyváradi) Református Egyházkerület közgyűlésén lemond Csernák Béla püspök, mert a kormány korára való tekintettel (72 éves) nem hagyta jóvá a megválasztását. (Valódi ok inkább az lehetett, hogy Csernák közismert volt nyugat-barátságáról.)   ? 1948. május 23.

Nagy Nemzetgyűlés elfogadja a bankok, ipari-, szállítási- és bányavállalatok államosítását. (Az államosított vállalatok listáját a törvény mellékletében sorolják fel. Az RMP plenáris ülésén Chivu Stoica ezerhatszázkilenc államosított vállalatot említ.) A törvény lehetővé teszi, hogy a külföldi károsultak kártérítést kérhessenek, de a kártérítési összegből le kell vonni az esetleges adóeltitkolás által keletkezett kár összegét. Ezek után a román pénzügyi hatóságok visszamenőleg akkora „adóeltitkolást” „fedeznek fel” egy-egy vállalatnál, vagy pénzintézetnél, amely meghaladja annak a teljes értékét. Az államosított vállalatok élére munkásigazgatókat neveznek ki.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület igazgató-választmányi ülésén (a Román Munkáspárt ill. a Magyar Népi Szövetség nyomására) lemond gr. Bánffy Miklós, és Tavaszy Sándor. Az elnökség szerepkörét az ún. „hetes bizottság” veszi át: dr. Csőgör Lajos, Gaál Gábor, Jakó Zsigmond, László Gyula, Szabédi László, Balogh Edgár és Török Zoltán. (A bizottság Szabédit választja főtitkárrá.) Az EME megszűnéséig irányítják az egyesületet.   ? 1949. július 28.

Bukarestben Antos István budapesti pénzügyminisztériumi államtitkár és Alexandru Iacob pénzügyminiszterhelyettes aláírják a két ország közti CASBI-egyezményt. Ez az egyezmény (mely rendezte a magyarországi természetes és jogi személyek Romániában lévő ingóságainak kérdését) a legtöbb pontban – magyar szempontból – jóval hátrányosabb, mint az 1947. május 16-án aláírt diplomáciai jegyzőkönyvben rögzített feltételek. A bizalmas záradékban a magyar kormány lemondott a magyarországi természetes és jogi személyek azon ingóságainak visszaszolgáltatásáról, amelyeket a román állam, annak hatóságai, vagy a „demokratikus pártok” használnak.

harmadszor is lefogják Vasvári Aladár brassói római katolikus plébánost. (Már 1944-ben és 1946-ban is volt internálva – mindenféle bírósági ítélet nélkül – kisebb-nagyobb időre.) A bukaresti belügyminisztériumban hallgatják ki, de tárgyalásra megint nem kerül sor. Jilaván, majd Máramarosszigeten és Feketahalmon raboskodik. Innen bocsájtják szabadon 1955. augusztusában.

Kolozsváron meghal Nagy Albert (Torda, 1902.) festőművész. Tanulmányait Budapesten és Olaszországban végzi, 1941-ben kerül vissza Kolozsvárra.

Király Károly Kovászna megyei első titkár lemond a tisztségéről. Lemondását nagy nehezen elfogadják (utóda Nagy Ferdinánd lesz), de a XI. kongresszusig tagja marad az RKP KB-nak és 1976-ig a Nagy Nemzetgyűlésnek is. Királyt párthatározattal a karánsebesi Fakitermelő és Fafeldolgozó Kombinát élére nevezik ki. Egy év múlva átveszi a marosvásárhelyi fakitermelő vállalat vezetését, de mivel ennek a központját áthelyezik Szászrégenbe, lemond. Végül a megyei kisipari szövetkezet élére kerül.   ? 1977. június 2.

Nicolae Ceauşescu munkalátogatáson Hargita megyében jár. Csíkszeredában tartott beszédében bejelenti, hogy az ötéves tervben mintegy hatezer lakást építenek és „Csíkszereda az egyik traktorgyártó központ lesz”. Az elkövetkező években a település belső városmagját „eltüntetik” és „modern városközpontot” építenek. A város iparosítása együtt jár a románosítással. Míg az 1966-os népszámlálás idején nyolcszázhét román nemzetiségű lakos élt a székely városban, addig 1977-ben már négyezernyolcszáztizennyolc.) Kilátásba helyezi azt is, hogy létesítenek egy almérnöki (három éves posztliceáris képzés) szekciót a városban, ez azonban nem jön létre.

elfogadják az „illetékesek” Gáll Ernő lemondását a Korunk főszerkesztői posztjáról. Október 1-től az utóda Rácz Győző lesz, az addigi helyettese.