Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi miniszter a kolozsvári Tribuna Poporului-nak adott interjújában egyebek közt kijelenti: „Az új és tényleg demokratikus Romániában nemzeti és nemzetiségi politikai pártok létezésének nincs értelme, kivéve, ha csak nem a sovinizmust, irredentizmust és a többi hitlerista–fasiszta eltévelyedést akarjuk táplálni.” Hozzáteszi még: „Remélem, hogy a nemzetiségi statútum s a nemzetiségi minisztérium működése [...] egészen más feltételeket teremt Románia számára a béketárgyalásokra, mint amilyen a régi stílusú »kisebbségi« politika teremthetett volna.”   ? 1944. december 10.

Vasile Pogăceanu Kolozs megyei főispán 100/1945. sz. átiratával 29 „antidemokratikus, sovén, fasiszta magatartású” magyar egyetemi tanárt (többek közt Bónis Györgyöt, dr. Móritz Dénest, dr. Gyergyai Árpádot) állásvesztésre ítél, többek között olyanokat is, akik el sem menekültek, vagy már időközben visszatértek az egyetemre és a későbbiekben is taníthatnak majd. A rendeletet nem hajtják végre.

A szovjet katonák a Szatmár megyei Beréből 16 református magyar férfit, mint „partizánt” elhurcolnak a Szovjetunióba. Ugyaninnen 59 helybéli református vallású személyt, mint „svábokat” Ukrajnába deportálnak. Ugyanez történik Krasznabélteken és Sándorfalván is.

A kolozsvári Világosság interjút közöl Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi miniszterrel. Ebben a miniszter a magyar egyetemmel kapcsolatban (svájci tapasztalataira hivatkozva!) kijelenti: „Véleményem szerint [Kolozsvárt] nem helyes a kettős, párhuzamos egyetem, hanem ott kétnyelvű egyetemre van szükség. Az egyetemi tanárok kinevezésében két szempont fog bennünket vezérelni: a tudományos felkészültség és a demokratikus múlt, a demokratikus gondolkodás. A harmadik kritérium: a nemzetiségi hovatartozás természetszerűleg fog adódni. Praktikusan képtelenség lenne öt román, vagy öt magyar diák miatt párhuzamos román, vagy magyar előadásokat tartani. A diákoknak azonban mindig minden karon joguk lesz saját anyanyelvükön vizsgázna.” Végezetül a kisebbségi minisztériummal kapcsolatban megjegyzi: „Erre a minisztériumra csak addig van szükség, amíg az államéletből a sovinizmus egészen el nem tűnik.” (Azt is kijelenti, hogy nincs tudomása arról, miszerint Észak-Erdélyben bírálták volna a nemzetiségi statútum tervezetet...)

Kolozsváron ifj. Teofil Vescan, a Román Kommunista Párt észak-erdélyi megbízottja kezdeményezésére értekezleten vitatják meg a magyar és román egyetem problémáját. Az egyetem, az EME, az MNSz, a szakszervezetek, a magyar egyházak és más intézmények képviseletében jelen lévő magyar felszólalók a kolozsvári magyar egyetem szükségessége mellett szállnak síkra. (A vita során Jordáky Lajos még azt is felveti, hogy ha már választani kell, inkább a román egyetem költözzön a román művelődés fontosabb központjába, Balázsfalvára vagy Nagyszebenbe.) A román felszólalók, (Victor Pop és Iulian Chitta) továbbra is a kolozsvári román nyelvű oktatás megindítását sürgetik. Végül Vescan ismételten kijelenti, hogy szerinte „az egyetem jelenlegi alakjában nem demokratikus”, és az a véleménye, hogy Kolozsváron egyelőre közös, magyar–román egyetemet kell létrehozni. ? 1945. február 12–13. // A kolozsvári Világosság hírül adja, hogy leváltották „a szegényekkel gőgösen bánó” nagyváradi polgármestert és alpolgármestert, Csiky Gyulát és dr. Pelle Jánost, akik „nem voltak hajlandók együttműködni a demokratikus szervezetekkel.” A helyi ODA javaslatára Ványai Károly vasmunkást nevezik ki polgármesterré, az alpolgármesteri tisztséget pedig „a demokratikus román szervezetek képviselőjének” számára tartják fenn. (Fenti személyek leváltásának feltételezhetően pártpolitikai okai vannak.)

Kolozsváron négy turistaegyesület: a Munkás Testedző Egyesület turista szakosztálya, a Gyopár Turista Egyesület, az Aurora Turista Egyesület és az Erdélyi Kárpát Egyesület kimondják egyesülésüket, megalakítva az Erdélyi Népi Kárpát Egyesületet, és felszólítják vidéki szakosztályaikat, hogy helyi szinten is hajtsák végre a fúziót. (Az ENKE hivatalosan március 14-én alakul meg, és az új nevéről is a Magyar Népi Szövetség vezetősége dönt.) Az ENKE meghirdetett célja: „...az értelmiség, munkásság, parasztság összebarátkozása” Elnöke: Vámszer Géza.   ? 1948. április 1.

Mihály király Visinszkij követelésére kinevezi Petru Grozát miniszterelnöknek. (Mihály először visszautasítja a kormánylistát, mert azon nem szerepel Iuliu Maniu és Constantin (Dinu) Brătianu). A harminckét miniszter és államtitkár közül tizenhét ODA-tag. A kormány tagjai mások mellett: Gheorghe Tătărescu (miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter), Constantin Vasiliu-Răşcanu tábornok (hadügyminiszter), Teohari Georgescu (belügyminiszter), Gheorghe Vlădescu-Răcoasa (kisebbségügyi miniszter).

Vasile Pogăceanu Kolozs megyei főispán – a „hatos bizottság” javaslatára hivatkozva – rendeletet ad ki, melyben „véglegesen” rögzíti a „Kolozsvári Egyetemi Tömb” felépítését. A rendelet szerint az három autonóm intézményből állna: a román és magyar tudományegyetemből és egy kétnyelvű – több magyar és román karral és több székhellyel működő – műszaki egyetemből. Pogăceanu emellett a tanszemélyzetet is ki akarjta egészíteni több olyan személlyel, akik esetében már egyértelműen látszik, hogy a „politikai megbízhatóság” a kiválasztás fő szempontja. Ilyen alapon nevezi ki Balogh Edgárt „sajtótudományi előadónak”, Demeter Jánost pedig a „közigazgatás, esetleg alkotmánytan” nyilvános rendkívüli tanárának. Pogăceanunak ez a rendelete is papíron marad. (Március elején a magyar egyetemnek már 856 beiratkozott hallgatója van. A tavasz folyamán visszatér Kolozsvárra Gunda Béla, dr. Klimkó Dezső, dr. Ludány György, László Gyula, Szász István, dr. Obál Ferenc professzorok és megjelenik Benedek István és Benedek Marcell is)   ? 1945. április 16–17.

A román közigazgatást fokozatosan kiterjesztik Észak-Erdély területére. (A közigazgatás románosítása következtében 1946-ban Észak-Erdély tizenegy megyéje közül csak Csík, Udvarhely, és Háromszék megyének van magyar főispánja. A magyar többségű Kolozsváron a harminc ítélőtáblai bíró között egy magyar sincs.)   ? 1945. június 23.

Kolozsváron tartja meg a kormány kihelyezett minisztertanácsi ülését. Az ezt követő hatvanezres nagygyűlésen jelen van Mihály király és Andrej J. Visinszkij is. // Az erdélyi szociáldemokraták egy csoportja (Wolf Sándor, Gheorghe Urzica, Solomon Sabin, Pásztai Géza, Bruder Ferenc) felkeresik a Kolozsváron tartózkodó Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi minisztert és átadnak egy elaborátumot, melyben többek közt kérik, hogy a Nemzetiségi Minisztériumba vegyenek be magyarokat is, készítsék el mihamarább a nemzetiségi statútum végrehajtási utasítását, valamint a közintézetekben tartsák be szigorúan az arányszámokat. Vlădescu-Răcoasa megígéri a kérések teljesítését. // Az ODA Észak-Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan memorandumot ad át Petru Grozának, melyben egyebek mellett azt kérik, hogy az ODA VB konzultációja nélkül a kormány és az ODA-tanács ne hozzon semmi lényegi döntést Erdély kérdésében. Kolozsvár székhellyel állítsanak fel egy, a miniszterelnökség mellé rendelt államtitkárságot, amelynek a személyzetét az észak-erdélyi ODA VB biztosítaná. Ismerjék el a jelenleg működő közigazgatást, és csak „demokratikus elemekkel” egészítsék ki azt, a korábbi határozatait pedig hagyják jóvá. A székely megyéket lehetőleg magyar vezetéssel kell ellátni. Érvényesítsék a proporcionalitás elvét. // Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a „magyar dolgozók még megoldatlan problémáit” tartalmazó MNSZ-emlékiratot, amiben többek között azt kérik, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is), azokban a községekben, városokban, ahol több mint ötven százalék magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki, szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat, a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelően részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar–román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgősebben elrendezendő kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.

Bukarestben tartják Teohari Georgescu belügyminiszter résztvételével az „észak-erdélyi megyefőnökök [prefektusok] értekezletét”. Észak-Erdély közigazgatási vezetői: Vasile Pogăceanu Kolozs, Virgil Ceaclan Bihar, Ştefan Andruţa (Anderco?) Szatmár, Victor Groza Maros-Torda (Maros), Virgil Câmpianu Szilágy, Valentin Buda (Romulus Moldovan?) Szolnok-Doboka (Szamos), Ştefan Pop Beszterce-Naszód, Bálint Mihály Csík, Demeter András Háromszék, és Szilágyi Ignác Udvarhely megye, Ion Chitta, Máramaros megye. (Az utóbbi megye nagy része április elejéig szovjet-ukrán megszállás alatt áll.) A Sănătescu-kormány alatt kinevezett – de 1944. november 14. után távozni kényszerült – észak-erdélyi prefektusokat két héttel korábban felmentették tisztségükből.)

Megalakul a Romániai Magyar Írószövetség, más néven Romániai Magyar Írók Szövetsége (Asociaţia Scriitorilor Maghiar din România). Az elnök Nagy István kommunista „munkásíró”, alelnök Szabédi László.   ? 1946. március 28.

Bukarestben a magyar és román egyetemek vezetői megbeszéléseket tartanak a vitás kérdésekről. A magyar orvosi kar számára a román delegációt vezető Emil Petrovici és társai az oktatásra és gyógyításra teljesen alkalmatlan épületeket ajánlanak fel. Megegyeznek a könyvtár és a botanikus kert közös használatáról, valamint arról, hogy a diákotthonokat számarány alapján osztják meg a két egyetem közt. Mivel az orvostudományi kar épületeinek a kérdése nem oldódik meg a tárgyalásokon, június 20. körül fölmerül az az elképzelés is, hogy az orvosi kar Marosvásárhelyre költözne, a volt Csaba Királyfi Hadapródiskola (1920–1940 között Mihai Viteazul Kadétiskola) épületeibe.

A nemzetnevelésügyi miniszérium államtitkára, Aurel Potop 169.049. sz. határozatával elrendeli, hogy a volt Ferenc József Tudományegyetem 1940–44 közt beszerzett felszerelései a Bolyai egyetem tulajdonát képezik. (A 2. bécsi döntés után Kolozsvárra kerülő különböző felszerelések – a korszerű röntgenkészülékektől az ágyakig – értéke 1945-ben mintegy 25 millió aranypengő volt.) Néhány tanszék és klinika esetében a felszerelést a román professzorok csak hóapokig tartó herce-hurca után, az év végén hajlandók kiadni a magyar kollégáiknak. Az ugyanezen a napon megjelent 171.110. sz. határozatával Potop elrendeli, hogy a kolozsvári egyetemi könyvtár a magyar és a román egyetem közös irányítása alá kerüljön. (Az egyetemi könyvtár csak papíron „közös intézmény”, ugyanis a december 18-i Monitorul Oficialban megjelent 347.106. sz. miniszteri rendelet gyakorlatilag a románok kezébe adta legfontosabb jogköröket. Például az adminisztratív vezetést a román egyetem végezte, és a könyvtár vezető tanácsának elnöke is mindenkor a Ferdinánd egyetem rektora volt, aki korlátlan aláírási jogkörrel rendelkezett.) A 169.411. sz. rendeletével azt is elrendeli Potop, hogy az 1940-ben Brassóba menekült Kolozsvári Felsőfokú Kereskedelmi és Ipari Iskola Bástya utcai iskola épületét az 1945/46-os tanévre a Bolyai Tudományegyetem jog- és közgazdaságtudománya kara rendelkezésére bocsátják. (A Bástya utcai épület egészen 1951-ig, a Kolozsvári Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskola létrehozásáig a Bolyai kezelésében van.)

Kós Károly memorandumot nyújt be a Magyar Népi Szövetség mezőgazdasági és iskolai bizottságához, a magyar nyelvű mezőgazdasági oktatás ügyében. (Miután a románoknak át kellett adni a mezőgazdasági főiskolát, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület keretében belül folyik a magyar nyelvű gazdász-képzés.)   ? 1945. november 11.

A bukaresti rádió ismerteti azt a belügyminiszteri rendeletet, miszerint a közintézményekre csak a román nemzeti zászlót, vagy az ENSZ-lobogót rakhatják ki, de a magánüzletekre, magánházakra bármilyet ki lehet tűzni. (Teohari Georgescu pár nappal korábban a Sepsiszentgyörgyön tartott beszédében – miután ismertette a fenti rendeletét –, a „zászlókérdéssel” kapcsolatban kijelentette: „Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nyelvű polgárok el fognak jutni odáig, hogy a román zászlóban sajátjukat tiszteljék”, mivel „a román zászlóban olyan zászlót fognak látni, amely nekik szabadságot biztosít”. Azok a „soviniszta” magyarok, akik „azt mondják, hogy a magyar zászlót Romániában is ki kell tűzni”, „a tagadó nacionalizmus útján” haladnak.)    ? 1945. október 6–21.

Marosvásárhelyen közgyűlést tart a Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja. (Januárban háromszázkilencvenhárom tagszövetkezete van, amikor az országban összesen ötezer szövetkezet található). Elnökké Lakatos Istvánt, igazgatóvá György Endrét választják. 1945. elején Lakatos szerint összesen ezerkettőszáz magyar hitel-, fogyasztási-, és gazdasági szövetkezet található Erdélyben.   ? 1945. szeptember 18.

A Magyar Népi Szövetség emlékiratban fordul Traian Săvulescu földművelésügyi miniszterhez a földosztással kapcsolatos szabálytalanságok miatt. (Az 1945-ös romániai földreformot – az MNSz ismételt felhívásai, követelései ellenére – jórészt a magyar kisebbség kisemmizésével hajtják végre.)   ? 1948. február 13.

Mihály király – az angolszász nagyhatalmak támogatásában bízva – felszólítja Petru Grozát, hogy mondjon le, mert kormányát Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányai nem ismerik el, ezért ő nem képviselheti Romániát megfelelően a béketárgyalásokon. A király 20-án megismétli a követelését, amit Groza visszautasít. Ezután Mihály öt hónapig „sztrájkol”, vagyis nem hajlandó a miniszteri rendeleteket, törvényeket ellenjegyezni.   ? 1945. december 31.

Kolozsvárról visszatér Budapestre Várkonyi Hildbrand Dezső, a neveléstudomány és lélektan professzora, aki 1940 őszétől volt a Ferenc József Tudományegyetem professzora.

az amerikai hadifogságából hazaérkezik Gaál Gábor, az 1927–40 között Kolozsváron megjelent polgári radikális, majd kommunista irányultságú havi szemle, a Korunk főszerkesztője.

Kolozsváron (egyelőre kétheti lapként) újraindul a két háború között már megjelent Falvak Népe. Főszerkesztő: Kacsó Sándor. (1948. szeptember 10-től hetilap lesz, majd a szerkesztőséget 1951. júniusában Bukarestbe költöztetik.)   ? 1952. július 1.

Nékám Sándor ismét fölkeresi Márton Áront, aki egy hat pontos memorandumot nyújt át neki. Ebben az aláírók (Vásárhelyi János református és Márton Áron katolikus püspökök, valamint Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatója, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetője és Lakatos István szociáldemokrata politikus) többek közt kijelentik, hogy „a magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. [...] Az erdélyi magyarság felfogása szerint, sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja, az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. [...] Az erdélyi magyarság számára a román uralom alatt töltött évek bebizonyították, hogy Romániában alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy azok tiszteletben tartására Románia ismételten ünepélyes ígéreteket tett és nemzetközi kötelezettségeket vállalt. A magyarság most már minden román politikai rendszert megismert, de tűrhető életviszonyokat számára egyik sem hozott. [...] Az erdélyi magyarság pedig éppen ezért elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről is mindent el fog követni annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre.” A nyilatkozatot Kertész István, a budapesti Békeelőkészítő Osztály vezetője magával viszi a párizsi béketárgyalásokra, gr. Teleki Géza pedig eljuttatja az angol és amerikai külügyminiszterekhez, de semmiféle reagálás nem történik.   ? 1951. július 30.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 384. sz. törvényrendelet, amely visszaszolgáltatja Csík megye egész lakosságának a Csíki Magánjavakat. (Az 1921-es jogtalan nacionalizálás előtt csak a volt Székely Határőrség tagjainak leszármazottai voltak a közösségi vagyon tulajdonosai.) A megalakuló Csíki Közjavak Igazgatóságát (Administraţia Bunurilor Comune Ciuc) a csíki községek által létrehozott közgyűlés összehívásáig a Földművelésügyi Minisztérium által kinevezett 3 fős vezetőség igazgatja. (A május 1-én megjelent törvény szerint a Csíki Magánjavak és a Gyergyói Fakitermelő Erdőtulajdonosok Szövetkezete a SOVROMLEMN [szovjet–román fakitermelő vegyesvállalat] alapító tagjai lesznek.)   ? 1946. október 1.

Kolozsváron tartják a Római Katolikus Egyháztanács (Státus) gyűlését, melynek tárgya az Actio Catholica megszervezése. Az AC-mozgalom végül nem bontakozhat ki a kommunista diktatúra megszilárdulása miatt.

Kolozsváron megkezdődik a tanítás az Almérnöki Intézet magyar tagozatán (A felvételi vizsgákat már február 27. és március 1. között megtartották.) Az oktatás nyelve magyar. Az 1948. október 26-i, a felsőoktatás átszervezéséről döntő 263.327. sz. közoktatásügyi miniszteri rendelet után megalakuló Mechanikai Intézetben szintén létesítenek egy magyar tagozatot, de ebben a negyvenhét tantárgyból már csak kilencet tanítanak magyarul a magyar oktatók – bár minden vizsga történhet magyar nyelven is.   ? 1953. szeptember.

Csíkszeredában tartják a négy székely vármegye közbirtokosságainak kongresszusát, melyet az Magyar Népi Szövetség Központi „százas” Intézőbizottsága hív össze. A közbirtokosság tulajdonában van ekkor Románia erdeinek tizenegy százaléka, hatszázötvenegyezer hektár, és csak Csík vármegyében ötvenkilenc közbirtokosság létezik. Elhatározzák, hogy Csíkszeredában felállítanak egy közös érdekvédelmi bizottságot. A közbirtokosságok jogvédő irodájának tevékenysége (a szélesebb jogkör, és anyagi megalapozottságának hiánya miatt) mindössze néhány körlevél kibocsájtásában merül ki.   ? 1948. október 14.

A kolozsvári Igazságban megjelenik Luka László/Vasile Luca, az RKP Központi Bizottsága tagjának a cikke, „A romániai magyarság útja”. Ebben Luka szembe fordul az MNSZ kommunista vezetői által eddig követett népfrontpolitikával, és meghirdeti az „elvtelen magyar egység” elleni harcot, a tisztogatások megkezdését a különböző magyar intézményekben.   ? 1948. december 12.

A Monitorul Oficialban megjelennek azok a nemzetnevelésügyi miniszteri rendeletek, melyek közlik az ország különböző egyetemein „komprimáltak” újabb listáját. A Bolyai Tudományegyetemről elbocsájtanak 55 tanárt, tanársegédet, gyakornokot, lektort, köztük Venczel Józsefet, Oriold Bélát, (mindkettőjüket már hónapokkal korábban lefogták és internálták), Jordáky Lajost, Turnowszky Sándort, Székelyi Gyulát, Lőrincz Ernő Andrást, Kuszálik Piroskát és Izsák Józsefet.

A Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politikai Irodája határozatot hoz a Duna–Fekete-tenger csatorna építésének megkezdéséről. Június 22-én a minisztertanács 613. sz. határozatával létrehozza a Duna–Fekete-tenger Csatorna Építésének Főigazgatóságát (Direcţia Generală a Lucrărilor Canalului Dunăre–Marea Neagră). Szeptemberben kinevezik az igazgatóság két vezetőjét: Gheorghe Hossu (Hosszú György?) és Mayer Grunberg. Az 1953-ig folyó építkezést később főleg politikai foglyokkal folytatják. (1953 nyarán a Minisztertanács határozatot hoz az építkezés felfüggesztéséről.)

Bukarestben értekezletet tart 9 egyházfő (többek között: Vásárhelyi János református, Argay György evangélikus püspökök, Moses Rosen főrabbi, Marin Iustinian ortodox pátriárka.) A résztvevők köszönetet mondanak a kormánynak, hogy az „biztosítja a vallásszabadságot”. A katolikus egyházat senki sem képviseli.   ? 1952. november 25.

Letartóztatják dr. Csőgör Lajost, Szász Pált, Korparich Edét, Kurkó Gyárfást, Méliusz Józsefet és Balogh Edgárt. (Őt 1951 júniusában átmenetileg szabadon engedik.) A Securitate eleinte igyekszik a Rajk-pert felhasználni, és Tito ügynökeinek beállítani a csoportot. A vallatások elhúzódnak 1950 nyaráig, és az ítélethozatal egyre késik.   ? 1951. augusztus 7.

Letartóztatják László Ignác gyergyószentmiklósi római katolikus esperest, majd „a szocialista társadalmi rend elleni izgatás” vádjával Marosvásárhelyen hét évre ítélik. (Valódi „bűne” az lehetett, hogy nem volt hajlandó részt venni az ún. „békepapi” mozgalomban.)

Letartóztatják Lakatos Istvánt, Venczel Józsefet, gr. Teleki Ádámot, Bodor Bertalant, és Pásztai Gézát. (Pásztait nem állítják bíróság elé, ítélet nélkül öt évet tölt börtönben.).   ? 1951. augusztus 7.

letartóztatják a gyulafehérvári egyházmegye soros ordináriusát, Márton Mózest, és a mögötte lévő három tartalékot: Kovács Béla, Szilveszter Sándor és Jakab László. Letartóztatása előtt azonban kinevezte utódjául Léstyán Ferencet, aki biztosítja a Márton Áron-féle kormányzati vonal folytonosságát.   ? 1953. augusztus 7.

Gheorghe Gheorghiu-Dej a szűkebb nyilvánosság előtt, a Nagy Nemzetgyűlésen először említi meg, hogy a közeljövőben létrehoznak egy Magyar Autonóm Tartományt.   ? 1952. június vége.

A Máriaradnára internált erdélyi ferenceseket a Securitate Désre, Esztelnekre és Kőrösbányára hurcolja, ezeket a helyeket jelölve ki számukra további kényszer-tartózkodási helyül. A ferences nővérek a szászvárosi ferences kolostorba kerülnek.   ¬ 1951. augusztus 20.

Bukarestben plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége. Ezen „megbélyegzik” Luka Lászlót/Vasile Lucát, mert visszavonta önbírálatát. Az a „bűne”, hogy ellenzi a szovjetek által megkövetelt erőltetett iparosítást, az olyan értelmetlen nagyberuházásokat, mint a Duna–Fekete-tenger csatorna vagy a békási Lenin vízierőmű építését és a „kulákosítást”, a középparasztság üldözését. Teohari Georgescu ellen az a hivatalosan megfogalmazott vád, hogy „békülékeny magatartást tanúsított Vasile Luca jobboldali elhajlásával szemben”, és „arisztokratikus életstílusával elszigetelődött a tömegektől”. Másnap felmentik a központi vezetőségi tagságából és „esete” az ellenőrző bizottság elé kerül. Georgescut felmentik politbürói tagságából, és belügyminiszteri tisztségéből. (Az új belügyminiszter Alexandru Drăghici lesz.)

letartóztatják a katonai munkaszolgálatra behívott Keszler Tibor, Szabó János és Várkuti (Weibel) Lajos római katolikus teológusokat, mivel megtagadták, hogy olyan katonai esküt tegyenek le, amelyben a pápát háborús uszítónak, háborús bűnösnek nyilvánítják, és kötelezik magukat arra, hogy – jó állampolgárként – harcolnak ellene. A bukaresti hadbíróság – parancsmegtagadás címén – négy évre ítéli őket. A román „kiugrás” tízéves évfordulója alkalmával meghirdetett amnesztiával 1954 augusztus 15-én szabadulnak. // Buzásbesenyőn letartóztatják Dukát József zernyesti, – Buzásbesenyőre kitelepített – római katolikus plébánost, mivel ő sem hajlandó elismerni a Bukarest által törvénytelenül kinevezett Adorján Károly gyulafehérvári püspökhelyettest. ? 1954. november 9.

Hajnalban letartóztatják Gáll Sándor brassói káplánt. A hat hónapig tartó brassói vizsgálati fogsága idején hazaárulással és kémkedéssel vádolják. (Az a vád ellene, hogy Menges Jeromos predeáli pap révén információkat szolgáltatott ki Rómának.)   ? 1954. november 9.

Sztálin születésnapján Marosvásárhelyen a központban felavatják a monumentális szobrát, Izsák Márton és Csorvássy István alkotását. 1962 márciusában egy éjszaka alatt „eltüntetik”.

Sepsiszentgyörgyön meghal Kovásznai (Gocz) Gábor (1887–1956). 1917 és 1929 közt Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, majd polgármestere, 1942–44 közt a Székely Nép felelős kiadója. A két világháború közt a székely közbirtokossági vagyonok megmentése érdekében több perben is védő, a soviniszta román sajtó támadásai következtében háromszor is letartóztatják.

Az RMP Politikai Bizottsága határozatot hoz egyes „magyar problémák” orvoslásáról. Egyebek mellett tanulmányozzák egy állami magyar könyvkiadó létrehozásának kérdését. A KV Titkárságának javaslatokat fognak benyújtani arról, hogy a tanügyminisztériumban nemzetiségi vezérigazgatóságot hozzanak létre, és a művelődési minisztériumban magyar nemzetiségű alminiszteri posztot létesítsenek. Mintegy „hangulatjavító” intézkedésként határozatot hoznak arról, hogy Érmindszenten helyre kell hozni Ady Endre szülőházát, a falut pedig elkeresztelik a költőről, a nagyszalontai Arany-múzeumot pedig átszervezik. Azt is elhatározzák, hogy Miron Constantinescu vezetésével kiküldenek egy pártdelegációt Kolozsvárra, hogy találkozzanak egyes magyar értelmiségiekkel. // A történelem tanszékek közös ülésén (jegyzőkönyvben is megörökítendő) köszönetet mondanak Bányai László rektornak azért, hogy közbenjárásával meghiúsította azt a bukaresti szándékot, miszerint a Bolyai Tudományegyetemen megszüntessék a történelem szakot.

Az 1953-ban tagozatként létrehozott temesvári magyar színház önálló intézménnyé válik, Temesvári Magyar Állami Színház néven. Igazgató-főrendezője: Taub János.

Az RKP KB újabb plenáris ülésén (melyen Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár ismételten kijelenti, hogy a kisebbségi kérdést „a marxizmus-leninizmus szellemében” véglegesen megoldották, és ez egy lezárt kérdés) határozatot hoznak a Szocialista Egységfront megalakításáról, valamint a „nemzetiségi dolgozók” tanácsairól. Az október 26-i pártlapok az első oldalon közlik: „A szocialista demokratizmus fejlődésének időszerű követelményei […], arról tanúskodnak: meg kell alakítani az együttélő nemzetiségek reprezentatív jellegű szervezeteit, amelyek aktívan hozzájárulnak majd a párt politikájának megvalósításához, a szocialista társadalom fejlesztési programjának kidolgozásához és valóra váltásához. A Végrehajtó Bizottság e célból javasolja Románia Szocialista Köztársaság Magyar Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának, valamint Románia Szocialista Köztársaság Német Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának megalakítását.” (Az MNDT novemberben csatlakozik a Szocialista Egységfronthoz – későbbi nevén: A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja –, amely a társadalmi és tömegszervezetek ernyőszervezete.)

Király Károly Kovászna megyei első titkár lemond a tisztségéről. Lemondását nagy nehezen elfogadják (utóda Nagy Ferdinánd lesz), de a XI. kongresszusig tagja marad az RKP KB-nak és 1976-ig a Nagy Nemzetgyűlésnek is. Királyt párthatározattal a karánsebesi Fakitermelő és Fafeldolgozó Kombinát élére nevezik ki. Egy év múlva átveszi a marosvásárhelyi fakitermelő vállalat vezetését, de mivel ennek a központját áthelyezik Szászrégenbe, lemond. Végül a megyei kisipari szövetkezet élére kerül.   ? 1977. június 2.

Egy tanügyminiszteri belső rendelkezés szerint a nemzetiségi tannyelvű iskolákban az ún. indifferens tárgyakat (ének, torna, rajz, számtan stb.) az adott nemzetiség nyelvét nem ismerő román anyanyelvű tanerő is oktathatja, sőt, újabban a román történelem is tanítható románul. Természetes, a fenti tanerők az osztályfőnöki órákat is románul vezetik. A magyar nyelvű iskolákban fokozatosan általánossá válik, hogy a pionír-foglalkozások és az egész iskolán-kívüli aktivitás románul történik. A tanév kezdete előtt a szakminisztérium sehol sem engedélyezi, hogy az „értékesebb” szakmák (optikus, műszerész, finom-mechanikus stb.) esetében nemzetiség osztályokat is indítsanak.

Sepsiszentgyörgyön Nagy Ferdinánd megyei elsőtitkár leváltja Sylvester Lajost, aki 1968 óta a megyei kulturális bizottság elnöke. Az a „bűne”, hogy több magyar szobor (pl. Kézdimárkosfalván Barabás Miklós, Kovásznán és Csomakőrösön Kőrösi Csoma Sándor, Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobrát), történelmi emlék építését, illetve helyreállítását kezdeményezte. A közvetlen indokot a „köpeci ügy” szolgálja. (Az 1848. december 9-i győztes csata emlékére állított – és 1934-ben lerombolt – emlékművet Sylvester visszaállíttattja, de Constantin Stanca megyei ideológiai titkár leromboltatja. Bukarestből jönnek kivizsgálni az esetet – végül új emlékművet állíttatnak a régi helyett.) Sylvestert Dukász Anna helyébe (aki a lemondott Király Károly pártfogoltjának számított) a városi színház igazgatójává nevezik ki, ahonnan 1985-ben menesztik. (A színésznő két év múlva az Egyesült Államokba „disszidál”.)

a párizsi Irodalmi Újság mellékletében leközli a Jelentés Erdélyből című tanulmányt, melyet Lázár György álnéven Tóth Sándor kolozsvári filozófia professzor és Tordai Zádor budapesti filozófus állított össze. A nyugati médiumok (például az 1978. május 5-i Le Monde) hamar fölfigyelnek a jelentésre. Jórészt e jelentés alapján készül el Schöpflin György elemzése is, mely a Minority Rights Group kiadásában 1979-ben jelenik meg. A „Lázár”-jelentést közreadják a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romania’s Minority Policies Today című kötetben is.   ? 1977. június 2.

Király Károly levélben fordul Ilie Verdeţi KB-titkárhoz, aki a „nemzetiségi dolgozói tanácsok” irányításával van megbízva. Levelében határozottan kritizálja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa működését és – mint aki kezdettől fogva alelnöke az MNDT-nek, tehát belülről ismeri a problémákat – ezzel kapcsolatban számos javaslatot fogalmaz meg, melyek lényege az, hogy létezzen egy valódi szervezet, melynek van tagsága, infrastruktúrája, szervezeti szabályzata, választható vezetősége, főként pedig saját jelöltekkel vehessen részt a nemzetgyűlési választásokon, és legyen javaslattevő joga. (Tulajdonképpen Király a levelében – nyíltan ki nem mondva – az 1953-ban „önfeloszlatott” Magyar Népi Szövetség újrafelállítását javasolja.) Egy hónappal később Fazekas Jánoshoz is levelet ír, melyben fölveti, hogy tovább csökkent a magyar nyelven való tanulás lehetősége, a káderkérdésben a harmincas évekbeli „numerus valachicus” elvét alkalmazzák, és az állambiztonsági szervek esetenként a „megfélemlítési eszközökhöz nyúlnak”. Levele hamarosan kijut nyugatra és ismerteti a Szabad Európa Rádió, valamint a nagy nyugati médiumok. 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romania’s Minority Policies Today című kötetben, amelyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania ad ki, Schöpflin György londoni politológus előszavával.   ? 1977. július.