Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök levelet ír Petru Groza miniszterelnökhöz, amelyben nyíltan és kritikusan feltárja a magyar rokonszenvvel fogadta a Groza-kormány kinevezését, reményeiben súlyosan csalódnia kellett, mert a kormány egyes tagjainak, valamint a közigazgatás embereinek magyarellenes törvényei és rendeletei éles ellentétben állnak Groza többször hangoztatott magyar–barát kijelentéseivel. Azt is megemlíti, hogy a marosvásárhelyi kiáltvány óta „a magyar tömegek a Magyar Népi Szövetséggel mind élesebben szembefordultak, és annak vezetőit a legsúlyosabb vádakkal illetik.” Márton Áron az MNSz vezetőségének is megküldi a levél egy példányát. ? 1946. június 28–30. // A Magyar Népi Szövetség kolozsvári szervezete a Magyar Színházban „kiszélesített” gyűlést tart. Ezen Nagy Géza, Decsy István, Pásztai Géza, valamint dr. Huhn Nándor megtámadják Kurkó Gyárfás országos elnököt, mert az szerintük túlságosan függ a kommunista párttól. Követelik az országos vezetőség lemondását és új választást, valamint egy új kongresszus szervezését. (Súlyos hibának tartják az MNSz marosvásárhelyi kiáltványát. Kijelentik, hogy az MNSz válsága a marosvásárhelyi gyűlésen kezdődött.) Az ugyancsak felszólaló Asztalos Sándor, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület jogtanácsosa erélytelenséggel vádolja meg Kurkó Gyárfást, valamint azzal, hogy az MNSz tönkretette az EMGE-t. Ekkor Kurkó kijelenti, hogy az EMGE-t az MNSz egyik szakosztályává nyilvánították. (Ekkor az EMGE-nek százezer tagja van.) Kiss András szerint a támadás igazi célpontjai Juhász Lajos és Mezei Lajos, valamint a Czikó-testvérek és Bányai László, vagyis a szélsőbal szárny. A Mezei által az Igazságban „a reakció szolgálatában álló kis csoport”-nak titulált ellenzéket a Kurkó-hoz hű munkások, és a kolozsvár-hóstáti „földészek” kizavarják a gyűlésről. Decsyt pár nappal később kizárják az MNSz-ből. ? 1946. február 8.

Megválasztják a Népi Demokrácia Frontja (melyet az RMP, az Ekésfront, és a nemzeti kisebbségek pártjai hoztak létre) központi tanácsát. A negyvenhárom tagból hat magyar származású: Ottrok Ferenc, Juhász Lajos, Muzsik Mihály, Kopetin Géza, Horváth Imre és Mogyorós Sándor. // A Romániai Magyar Szó közzéteszi az új alkotmánytervezet szövegét, melyben szó van a Székelyföld közigazgatási-területi autonómiájáról. ? 1952. szeptember 27.

Többszöri halasztás után megtartják a Román Munkáspárt második kongresszusát. Ismét Gheorghe Gheorghiu-Dej-t választják a párt első titkárává. A Politikai Bizottság korábbi tagjai mellé beválasztják Nicolae Ceauşescut, Petre Borilă-t és Alexandru Drăghici-et. (A kongresszuson a Magyar Autonóm Tartományt agyonhallgatják.)

Megjelenik a Minisztertanács 12/1956. sz. törvényrendelete a közigazgatási határok újabb módosításáról. Tizennyolcról tizenhatra csökkentik a tartományok számát, Arad tartományt „szétosztják” Temesvár és Nagyvárad tartományok között. Erdélyben az alábbi új rajonokat hozzák létre: Tasnád (Nagybánya tartomány), Vaskóh (Nagyvárad tartomány), Székelykeresztúr (MAT), Bozovics, Gátalja, Zsombolya és Pécska rajonok Temesvár tartományban. Sztálin rajon székhelye Sztálinváros helyett Feketehalom lesz.   ? 1960. december 22.

A Bolyai Tudományegyetemen jár Miron Constantinescu. Jordáky Lajos naplófeljegyzése szerint a magyar tudományos élet háttérbe szorításáért a román nacionalizmust teszi felelőssé.

Magyar és román szakemberek részvételével közös kutatás folyik Petőfi Sándor halálának helyszínén, Fehéregyház mellett. (Magyarországról Nyilassy Vilmos, Dienes András és Bartha János irodalomtörténészek vesznek részt a kutatásban.) A szeptember 1-én megjelent sajtóközleményből kiderül, a kutatás megerősítette azt az addigi feltételezést, hogy Petőfi az Ispánkút mellett lelte halálát.

A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között – kölcsönösségi alapon – megszűnik a vízumkényszer. Ennek köszönhetően október 23-ig több ezren utazhatnak ki Magyarországra.

Aradon többszáz aradi magyar dolgozó rója le kegyeletét az 1849-es vértanúk vesztőhelyén lévő obeliszknél. Magyarországról Hajdú-Bihar megye és a debreceni helyőrség küldöttsége, egy makói diákküldöttség és Békéscsabáról egy száznyolcvanhárom fős tanár–diák csoport is részt vesznek a koszorúzáson. Jelen van továbbá a városi néptanács képviselője, Kelemen Dezső, valamint Kovách Géza, a magyar vegyeslíceum történelemtanára.

A Bolyai Tudományegyetem filológia-történelem karának diákszövetsége vezetőségi ülésén Várhegyi István felolvassa a programtervezetét. Ebben egyebek mellett követelik az általános diáksérelmek orvoslását (a kötelező orosztanulás eltörlését, az ösztöndíjrendszer megreformálását stb.), az anyaországgal – és a többi szocialista országban élő magyar kisebbséggel – történő kapcsolatok ápolását.   ? 1956. november 17.

Sepsiszentgyörgyön a volt Mikó Kollégium (akkor 1. sz. magyar-román tagozatos líceum) néhány diákja (az illegális Székely Ifjak Társasága tagjai) este titokban koszorút helyez el a központban álló 1848-as emlékmű talapzatán. ? 1958. március 14. // A fehéregyházi Petőfi-emlékműnél nem engedélyezett ünnepséget tart az illegális EMISZ mintegy tizenöt-húsz tagja. ? 1959. március 9–19.

megjelenik a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (a RNK Akadémiája Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének folyóirata) első száma. Szerkeszti: Jancsó Elemér.

Plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége, melyen Nicolae Ceauşescut első titkárrá választják, Chivu Stoica lesz az Államtanács elnöke. Ceauşescu beszédében hangzanak el először a „szocialista nemzet” és a „szocialista nemzeti állam” kifejezések, és az új főtitkár a kisebbségi kérdésről mint „befejezett folyamatról” beszél.   ? 1967. május 24–26.

Sepsiszentgyörgyön Nagy Ferdinánd megyei elsőtitkár leváltja Sylvester Lajost, aki 1968 óta a megyei kulturális bizottság elnöke. Az a „bűne”, hogy több magyar szobor (pl. Kézdimárkosfalván Barabás Miklós, Kovásznán és Csomakőrösön Kőrösi Csoma Sándor, Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobrát), történelmi emlék építését, illetve helyreállítását kezdeményezte. A közvetlen indokot a „köpeci ügy” szolgálja. (Az 1848. december 9-i győztes csata emlékére állított – és 1934-ben lerombolt – emlékművet Sylvester visszaállíttattja, de Constantin Stanca megyei ideológiai titkár leromboltatja. Bukarestből jönnek kivizsgálni az esetet – végül új emlékművet állíttatnak a régi helyett.) Sylvestert Dukász Anna helyébe (aki a lemondott Király Károly pártfogoltjának számított) a városi színház igazgatójává nevezik ki, ahonnan 1985-ben menesztik. (A színésznő két év múlva az Egyesült Államokba „disszidál”.)

Az RKP Központi Bizottságának ülésen Nicolae Ceauşescu éles hangon kel ki a magyar történészek „támadásai” ellen. Kijelenti, hogy fel kell venni a kesztyűt és válaszolni kell a „kihívásra”. Ettől kezdve megszaporodnak a magyar történészi munkákkal polemizáló írások. Például az Era Socialista (a párt elméleti folyóirata) 12. számában Dumitru Berciu professzor visszautasítja „azon országok történészeinek állításait, akik kétségbe vonják a vlahok és a románok azonosságát…”   ? 1978. február 10.

Bukarestben országos író-konferenciát tartanak. Az írószövetség elnöke továbbra is Dumitru Radu Popescu marad. A kilencvenöt tagú Tanácsban a nemzeti kisebbségek a korábbi tizenhat hely helyett csak tizennégyet kapnak (ebből tíz magyar, többek közt Bodor Pál és Szász János), az alelnökök egyike Domokos Géza, a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó igazgatója, míg titkárrá Gálfalvi Zsolt helyett Létay Lajost választják.