Moszkvában a román delegáció aláírja a Szovjetunióval a román–szovjet fegyverszüneti szerződést. A szerződésben Románia elismeri katonai vereségét és vállalja a közös harcot (legkevesebb 12 hadosztállyal) Németország és szövetségesei ellen. A 2. pont szerint internálja a területén található német és magyar állampolgárokat. (Ezt a román hatóságok úgy értelmezik, hogy a német ill. magyar nemzetiségű lakosokat is internálhatják. A későbbiek során a tömeges deportálások alapja a fegyverszüneti szerződés lesz.) A 19. pontban: „A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik s egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak legnagyobb része) adassék vissza Romániának...” // A szovjet és román csapatok bevonulnak Gyergyószentmiklósra. // Aurel Aldea belügyminiszter elrendeli, hogy el kell bocsájtani az összes magyar és német nemzetiségű tisztviselőt az államapparátusból. (Egy héttel később a csendőrség országos felügyelője rendeli el, hogy a magyar és német állampolgárok mellett a magyar és német nemzetiségű román állampolgárok rádióit is el kell kobozni.) // Vitéz Szurmay Lajos kiürítésítési kormánybiztos elrendeli Erdély, a Tiszántúl és az észak-keleti országrész hadműveleti kiürítését. Rendeletében azonban leszögezi, hogy az „elnéptelenítésre”, vagyis a polgári lakosság evakuálására, csak abban az esetben kerülhet sor, ha azt a hadműveleti helyzet szükségessé tette, és „ennek elrendelését a VKF az 1., illetve a 2. hadsereg-parancsnokság hatáskörébe utalta.”

Csernyikov tábornok – egy előző napi moszkvai távirati utasításra hivatkozva – utasítja a román adminisztrációt, hogy negyvennyolc órán belül vonuljanak ki Nagyváradról és környékéről.

A bukaresti Rador hírügynökség közli, hogy „A Romániának megszabott fegyverszüneti feltételek végrehajtását ellenörző szövetséges bizottság vezetősége részletesen kidolgozott emlékiratot nyújtott át Sănătescu tábornok miniszterelnöknek, amelyben megállapítja, hogy a fegyverszünet aláírása óta eltelt elég hosszú időszakban a román kormány nem teljesítette kötelességét a fegyverszünet záradékainak végrehajtását illetőleg.”

Bukarestbe érkezik Andrej J. Visinszkij szovjet külügyi népbiztoshelyettes, aki este találkozik Constantin Vişoianu külügyminiszterrel. ? 1944. november 12.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 641. sz. törvény, miszerint eltörlik a „faji törvényhozás” törvény-rendeleteit, vagyis visszaadják a zsidók polgárjogait. // Megjelenik a 644. sz. törvény, amely a korábbi jogszabályok kiegészítéseként tételesen felsorolja, hogy a 498/1942-es és a 443/1944-es törvényeket milyen kategóriákra kell alkalmazni. (A CASBI-törvény előfutárának tekinthető jogszabály a magyar és a német állam, illetve polgáraik romániai javainak zárolását rendeli el.) ? 1945. február 10.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök több hetes bérmakörútja során részt vesz a csíksomlyói búcsún. (A gyulafehérvári püspök résztvétele a búcsún mindig kivételes esemény-számba ment.) A százötvenezres tömeg előtt elmondott beszédében a püspök tiltakozik a Külügyminiszterek Tanácsa május 7-i döntése ellen (melyben az 1937-es magyar–román határ visszaállítását javasolják). Az elkeseredett, forrongó tömeget beszédével sikerül lecsillapítania. Nékám Sándor, a bukaresti Magyar Misszió vezetője értesülése szerint „a püspököt felkereste a jelenlevő községek férfiküldöttsége, és megkérte beszédének a szövetséges nagyhatalmak képviselőihez való továbbítására. Hazavezető útjában a szentkeresztbányai munkások köszönetet mondtak a csíksomlyói beszédért, és reményüket fejezték ki, hogy a püspöki szót a béketárgyaláson is meghallgatják. Marosvásárhelyen a református esperesi kerület tanácsa közölte vele, hogy mögötte áll minden hasonló természetű megnyilatkozásában. Ugyanezt hozták tudomására az unitáriusok is.”

Kolozsváron tartja közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A Sándor József halála miatt megüresedett elnöki székbe Tavaszy Sándor rangidős alelnököt, főtitkárrá Nagy Gézát választják. A tudományos egyesület igazgatóválasztmánya tagjai sorába választja Balogh Edgárt, Brüll Emánuelt, Csőgör Lajost, Gaál Gábort, Jancsó Elemért, Kiss Elek unitárius püspököt, Kós Károlyt, Kurkó Gyárfást, Lakatos Istvánt, Pásztai Gézát, és Venczel Józsefet.

Kolozsváron megkezdődik a tanítás az Almérnöki Intézet magyar tagozatán (A felvételi vizsgákat már február 27. és március 1. között megtartották.) Az oktatás nyelve magyar. Az 1948. október 26-i, a felsőoktatás átszervezéséről döntő 263.327. sz. közoktatásügyi miniszteri rendelet után megalakuló Mechanikai Intézetben szintén létesítenek egy magyar tagozatot, de ebben a negyvenhét tantárgyból már csak kilencet tanítanak magyarul a magyar oktatók – bár minden vizsga történhet magyar nyelven is.   ? 1953. szeptember.

A vallásügyi miniszter 810. sz. rendelete (mely másnap jelenik meg a Monitorul Oficiálban) feloszlatja azokat a szerzetes rendeket, melyek oktatással, betegápolással foglalkoznak. A rendelet tizenöt katolikus rendet és kongregációt érint, melyeknek negyvenegy férfi és hetvenegy női házát, kolostorát elkobozzák. A szerzeteseket, apácákat egy-egy rendházba „koncentrálják”. A ferenceseket ez nem érinti, ezért egyedüliként megmaradnak.

Újabb „békegyűlést” tartanak, ezúttal Gyergyószentmiklóson. A Katolikus Akcióbizottság rendezte összejövetelre a lelkészek egy részét ismét fizikai kényszerrel viszik el. A kiadott brosúrában szereplő százegy világi pap és szerzetes egy része valójában ott sincs a gyűlésen. A meghozott határozat szerint: „...államunk gyakorlatilag is megvalósítja az Alkotmányban is előírt vallásszabadságot.” A résztvevők „elégedetten vették tudomásul azt, hogy a demokratikus kormány jóindulatának gyümölcseként életre hívhatják a Katolikus Státust, és annak Időközi Bizottsága már meg is kezdhette az első lépéseket az egyházi autonómia elnyerésének megteremtésére.”   ? 1951. március 15.

A Bolyai Tudományegyetem fennállásának 10. évfordulója alkalmából az egyetem tudományos tanácsa díszgyűlést tart, amelyen – sokak nagy meglepetésére – megjelenik Balogh Edgár, Jordáky Lajos és Demeter János. (Erről a lapok hallgatnak.) A gyűlésen Gáll Ernő prorektor tart beszámolót a tíz éves működés eredményeiről.

A két ország közötti viszony javulásának jeleként Kolozsvárra érkezik a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Varga Zoltán rektor által vezetett tanár- és diákküldöttsége. 24-én utaznak vissza.

A magyarországi delegáció látogatását viszonzandó, Debrecenbe utazik a Babeş és Bolyai egyetemek – Constantin Daicoviciu-vezette – 162 tagú tanár- és diákküldöttsége. A Bolyairól Nagy Lajos prorektor, Tulogdy János, Jancsó Elemér, Kallós Miklós és Bodor András professzorok kísérik el a hallgatókat.

Gh. Gheorghiu-Dej Marosvásárhelyen leteszi a vegyikombinát alapkövét. Az Azomureş-t öt évvel később helyezik üzembe, munkásainak legnagyobb részét a románok lakta vidékekről és a Kárpáton túlról toborozzák. A város elrománosítása a hatvanas-hetvenes években rohamtempóban folytatódik. (Míg 1956-ban még a lakosság háromnegyede magyar, ez az arány 1977-re hatvanhárom százalékra csökken.)

A nagyváradi Szent László templomban kihirdetik, hogy a városi hatóságok elrendelték, miszerint másnap, vagyis Pünkösd-hétfőn le fogják bontani a templomot. (Kilenc évvel korábban, 1955-ben Iosif Pop káptalani helynök hozzájárulásával már lebontottak egy templomot, az ún. Kálvária templomot, helyére vendéglő épült.) Másnap azonban – és az elkövetkező öt napban – mintegy ezeröt-ezerhatszáz ember, katolikusok, valamint számos protestáns és román ortodox hívő élőlánccal tiltakozik a templom lebontása miatt. A tiltakozók végül küldöttséget menesztenek Bukarestbe, ahol elérik, hogy a fővárosi illetékesek utasítják a városi hatóságokat, álljanak el a tervüktől. Mindezek mellett azonban – „államellenes szervezkedés” miatt – a tiltakozók közül tizenhárom személyt letartóztatnak és hetet több éves börtönbüntetésre ítélnek.

A Hivatalos Közlönyben megjelent 799. sz. rendelet több erdélyi magyar többségű település megváltozott hivatalos nevét közli. (Egy negyvenegy oldalas jegyzék közli a települések megváltozott neveit. Például a Maros-Magyar Tartományban: Jedd: Iedu – Livezeni, Magyarsáros: Şaroşu Unguresc – Deleni, Jobbágyfalva: Iobăgeni – Valea, Székelykakasd: Cocoş – Vălureni.   ? 1971. október 21.

Ünnepi ülést tart Erdély és Románia „egyesülésének” 50. évfordulója alkalmából a Nagy Nemzetgyűlés. (Eredetileg Gyulafehérvárra nagy tömeggyűlést terveztek, de ezt lefújták.) Ezen Ceauşescu két és félórás beszédet tart, melyben – többek közt – hangsúlyozza, hogy az országban „a nemzetiségi kérdés örökre megoldódott az állampolgárok teljes jogegyenlősége alapján”.

Király Károly levélben fordul Ilie Verdeţi KB-titkárhoz, aki a „nemzetiségi dolgozói tanácsok” irányításával van megbízva. Levelében határozottan kritizálja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa működését és – mint aki kezdettől fogva alelnöke az MNDT-nek, tehát belülről ismeri a problémákat – ezzel kapcsolatban számos javaslatot fogalmaz meg, melyek lényege az, hogy létezzen egy valódi szervezet, melynek van tagsága, infrastruktúrája, szervezeti szabályzata, választható vezetősége, főként pedig saját jelöltekkel vehessen részt a nemzetgyűlési választásokon, és legyen javaslattevő joga. (Tulajdonképpen Király a levelében – nyíltan ki nem mondva – az 1953-ban „önfeloszlatott” Magyar Népi Szövetség újrafelállítását javasolja.) Egy hónappal később Fazekas Jánoshoz is levelet ír, melyben fölveti, hogy tovább csökkent a magyar nyelven való tanulás lehetősége, a káderkérdésben a harmincas évekbeli „numerus valachicus” elvét alkalmazzák, és az állambiztonsági szervek esetenként a „megfélemlítési eszközökhöz nyúlnak”. Levele hamarosan kijut nyugatra és ismerteti a Szabad Európa Rádió, valamint a nagy nyugati médiumok. 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romania’s Minority Policies Today című kötetben, amelyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania ad ki, Schöpflin György londoni politológus előszavával.   ? 1977. július.

Bartók Béla születésének centenáriumát Nagyszentmiklóson megkoszorúzza a világhírű zeneszerző szülőházát Rajnai Sándor nagykövet és Szepes István kolozsvári főkonzul. Az 1945 utáni magyar–román államközi kapcsolatok történetében egyedülálló módon a román vezetés megtiltja egy vezető magyar politikus beutazását a megemlékezésre. Vasile Sandru, a külügymnisztérium főosztályvezetője közli 25-én Rajnaival, hogy „a román vezetésnek változatlanul az az álláspontja, hogy a nagyszentmiklósi koszorúzásra ne jöjjön magyar delegáció. Ha mégis jönne Tóth Dezső vezetésével küldöttség, nem engedik be a határon Romániába.” Emiatt Roska István külügyminiszter-helyettes április 6-ra bekéreti a külügyminisztériumba Victor Bolojan nagykövetet, aki kitérő válaszokat ad a feltett kérdésekre.

Bartha Tibor és Tóth Károly püspökök vezetésével Erdélyben jár a Magyar Református Egyház küldöttsége. Bartha a szülőfalujában, Mezőpaniton is prédikál.

Nem lehet megtartani a Márton Áron püspökké szentelésének ötvenedik évfordulójáról megemlékező ünnepi misét, mert még januárban a bukaresti egyházügyi államtitkárság vezetője, Gh. Cumpănaşu komoly szankciókkal fenyegették meg a kolozsvári lelkészeket, ha az ünnepségre sor kerülne. Hasonló fenyegető hangnemben lépett fel Gyulafehérváron, Jakab Antalnál, a jelenlegi római katolikus püspöknél is, kilátásba helyezve azt is, hogy adott esetben az emlékmisét tartó papokat letartóztatják.