Az RKP KB-nak az oktatás „fejlesztéséről és tökéletesítéséről” tanácskozó plenáris ülésén Ceauşescu azzal védi meg a május 13-i törvényt, hogy kijelenti: „Már megmondtam más alkalmakkor is: mi nem tudunk külön fizikai, kémiai és más szakú intézeteket létesíteni azoknak a fiataloknak, akik nem ismerik a román nyelvet. [...] A román nyelv nem idegen nyelv egyetlen fiatal számára sem, aki Romániában él! Szocialista társadalmunk nyelve ez, és meg kell tanulnia az összes román állampolgárnak.” Ezen az ülésen Takács Lajos is felszólalhat (az ugyancsak jelenlévő, és felszólalásra jelentkező Domokos Géza, Sütő András és Fazekas János nem kapnak szót). Takács, az államtanács tagja beszédében ugyan utólag is helyesli a kisebbségi iskolák 1956 és 1959 közti erőszakos elrománosítását, (azt is beismerve, hogy abban az időben még azon a véleményen volt, hogy a földrajz és történelem kizárólag román nyelven történő tanítása „segítséget fog nyújtani a román nyelv ismeretének tökéletesítéséhez”). Emellett azonban azt is kijelenti, hogy „az utóbbi időben szó van arról, hogy az együttélő nemzetiségek oktatását kétnyelvű oktatássá alakítják át. Nem tudok elképzelni nagyobb szerencsétlenséget...” Azt javasolja, hogy a fenti javaslatot – mielőtt konkrét jogszabályba öntenék – vitassák meg a nemzetiségi dolgozók tanácsaival. Ceauşescu beszédében meglehetősen durván nekimegy Takácsnak és az ellenérveit lesöpri az asztalról – ám a kétnyelvű oktatás tervezett bevezetésére még sem kerül sor, de a két nemzetiségi tanács országos plenárisának – már igencsak esedékes – összehívása is elmarad.