A Monitorul Oficialban közzéteszik a néptanácsi rendszer bevezetéséről szóló 17. sz. törvényt. Ebben a néptanácsok feladatait – többek közt – abban jelölik meg, hogy: ,,1. A szocialista rendszer elveinek megvalósítása a helyi életben. 2. A néptömegek résztvételének biztosítása a közügyek vezetésében. 3. A nép közös javainak megvédése és gyarapítása. 4. A helyi terv végrehajtása és az Állam gazdasági terve végrehajtásában való résztvétel. 5. A dolgozók nemzetiségre, nyelvre, vallásra való tekintet nélküli tesrvériségének megerősítése. 6. Kultúrintézmények létesítése és fejlesztése révén a néptömegek politikai, kulturális és honpolgári színvonalának emelése, az írástudatlanság megszüntetése, a tehetséges elemek ösztönzése és támogatása. [...] 8. A dolgozó lakosság életfenntartásához szükséges ellátás megszervezése és az üzérkedés, a gazdasági szabotázs leküzdése. [...] 10. Örködés afelett, hogy az állampolgárok teljesítsék törvényes kötelezettségeiket.”   ? 1949. április 10.

Megtartják Bukarestben az RMP III. kongresszusát. A meghívott külföldi vendégek között jelen vannak a magyarországiak is (az MSZMP küldöttségét Kádár János vezeti). A Központi Vezetőség tagja lesz Csupor Lajos, Fazekas János, Kovács György, Mogyorós Sándor, Szenkovits Sándor, Vass Gizella, a KV póttagja pedig Levente Mihály. A Politbürónak ismét tagja lesz Mogyorós Sándor, a KV titkára Fazekas János.

azt jelenti a magyar nagykövetség a budapesti külügyminisztériumnak, hogy „szemmel láthatólag, az erőszakos asszimiláció a legérzékenyebb ponton, a nemzetiségi oktatás frontján lendül támadásba. [...] Egymás után szüntetik meg az ún. elméleti líceumokat (ált. gimn.) és helyettük szaklíceumokat hoznak létre. A rendelkezések szerint amennyi nemzetiségi osztályt megszüntetnek az előbbiből, annyi nemzetiségi osztályt be kell indítani az utóbbiból. A valóságban – a szakoktatók és segédeszközök hiányára való hivatkozással – ez csak igen kis részben valósul meg.”

Sepsiszentgyörgyön Nagy Ferdinánd megyei elsőtitkár leváltja Sylvester Lajost, aki 1968 óta a megyei kulturális bizottság elnöke. Az a „bűne”, hogy több magyar szobor (pl. Kézdimárkosfalván Barabás Miklós, Kovásznán és Csomakőrösön Kőrösi Csoma Sándor, Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobrát), történelmi emlék építését, illetve helyreállítását kezdeményezte. A közvetlen indokot a „köpeci ügy” szolgálja. (Az 1848. december 9-i győztes csata emlékére állított – és 1934-ben lerombolt – emlékművet Sylvester visszaállíttattja, de Constantin Stanca megyei ideológiai titkár leromboltatja. Bukarestből jönnek kivizsgálni az esetet – végül új emlékművet állíttatnak a régi helyett.) Sylvestert Dukász Anna helyébe (aki a lemondott Király Károly pártfogoltjának számított) a városi színház igazgatójává nevezik ki, ahonnan 1985-ben menesztik. (A színésznő két év múlva az Egyesült Államokba „disszidál”.)

papírtakarékosságra hivatkozva csökkentik a napilapok és folyóiratok terjedelmét és példányszámait. A nemzetiségi értelmiség szerint ez jobban sújtja a kisebbséget, mint a többségi románokat.

Hivatalosan „megszűnik” Romániában a cenzúra – valójában rafináltabb lesz, mint addig volt. A korábbi Sajtóigazgatóság valóban megszűnik, de az utólagos cenzúrát ezentúl az újonnan szervezett „kiadói tanácsok” végzik. Ezek után több szűrőn megy át egy kézirat, illetve lap. A kolozsvári Korunk például 1) a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsa megyei bizottságánál, 2) a megyei pártbizottság propagandaosztályán, 3) a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsánál Bukarestben, 4) az RKP KB Sajtóosztályánál (Koppándi Sándor). A cenzúra „fölszámolása” után megerősödik az öncenzúra.

Bukarestben a román külügyminisztérium konzuli igazgatóságának vezetője, Gh. Bădescu és Hodicska Tibor, a nagykövetség diplomatája megbeszélést folytat a felállítandó kolozsvári magyar főkonzulátus kérdéséről. Kiderül, hogy a román fél nem hajlandó elismerni a magyar állam tulajdonjogát arra az épületre, amelyben az 1955-ben megszüntetett Útlevélhivatal működött. (Pedig – mint a nagykövetség megtudja – egy 1976. október 6-i telekkönyvi kivonat az Erzsébet/Racoviţa út 16. sz. alatti ház tulajdonosaként a Magyar Népköztársaságot tünteti fel...) A tárgyalások után Biczó György nagykövetnek az a benyomása, hogy a főkonzulátus ügyét „központi szinten” hátráltatják”, mert „politikai kérdést csinálnak abból, hogy ne ott legyen újra főkonzulátus, ahol egyszer konzuli hivatal már működött”.

Biczó György nagykövet arról tájékoztatja a budapesti külügyminisztériumot, hogy a legfelsőbb szintű találkozó után tapasztalata szerint a magyar értelmiségi körökben „az az általános vélemény, hogy – miközben a román pártvezetés a propaganda minden eszközét igénybe veszi a romániai nemzetiségi kérdés „teljes megoldásának” bizonyítására – a helyzet semmit sem javult, sőt: tovább folytatódik az erőszakos asszimilálási folyamat, a romániai magyar nemzetiségnek Magyarországtól való mesterséges távoltartása.”

Hatályba lép az új kishatárforgalmi megállapodás. Eszerint a kishatárforgalmi sáv húsz-húsz kilométer széles, az érintett településeken (az egyezmény mellékletében összesen kétszázhetvennyolc település van felsorolva) lakók évenként tizenkét utazásra vehetik igénybe az engedélyt, hat napig lehet a másik országban tartózkodni, amit indokolt esetben tíz nappal meg lehet hosszabbítani. A magyar erőfeszítések ellenére Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti nem kerül be a sávba.

Bukarestben összehívják a magyar és a német „nemzetiségi dolgozói tanácsok” országos plénumait (országos gyűléseit). Az első nap külön-külön tanácskoznak, majd a második nap közös plenáris ülést tartanak, melyen Nicolae Ceauşescu is felszólal. Az első nap a kétszáz küldött újraválasztja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnökét (Péterfi Istvánt) és függetlenített titkárát (Koppándi Sándort), de nem választanak újjá két alelnököt: Király Károlyt és Antalfi Andrást, aki korábban „disszidált”. A most megválasztott új alelnökök: Fazekas Lajos Hargita megyei első titkár, Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár, Péter Ilona kolozsvári cipőgyári munkás és Szabó Albert nagyváradi esztergályos, az alapítás óta pedig Méliusz József és Takács Lajos. Az előterjesztésben az országos pártkonferencia határozatából adódó feladatok című beszámolót ismertetik, emellett még két referátum hangzik el. Egyik a magyar nemzetiségi oktatás helyzetéről, melyet Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár tart, a másik a kulturális ellátottság helyzetével foglalkozott, melyet Hegedűs László, az SZMNT nemzetiségi bizottságának államtitkár vezetője terjeszt elő. Takács Lajos alelnök a tanács munkatervét ismerteti. Mivel több felszólaló is felhánytorgatja a a magyar egyetemisták kihelyezésének sérelmes gyakorlatát, Ceauşescu a záróbeszédében kitér erre a problémára is: „Általában szorgalmazni kell, hogy az abszolvenseket – különösen a tanerőket, de az egészségügyi hálózatban és a mezőgazdaságba kerülőket is – szülőhelyükre irányítsák és ne küldjék őket az ország, vagy a megye egyik végéből a másikba.” (Ennek ellenére a korábbi gyakorlat folytatódik, sőt, a román vidékekre kihelyezettek aránya tovább nő.)

Lőrincz László oktatásügyi államtitkár az RTV magyar adásában bejelenti, hogy változatlanul lehet felvételizni a nagyenyedi tanítóképzőbe, a híresztelések ellenére még sem szüntetik azt meg. Másnap az intézmény értesíti az érdeklődőket, hogy a tanítóképzőt Székelyudvarhelyre költöztetik. (Ezt követően csak Nagyváradon és Székelyudvarhelyen folyik magyar tanítóképzés.)

Bukarestben az RKP KB Ideológiai Bizottsága egy ördögkúti emlékmű felállításáról tárgyal. (Ördögkúton 1940 szeptemberében a bevonuló honvéd egységekre rálőttek, mire megtorlásul ártatlan helyi civileket is kivégeztek.) Az emlékmű burkolt magyarellenes jelképe miatt a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnöke, Gere Mihály és titkára, Fejes Gyula interveniál Dumitru Popescu KB-tagnál. Azt kérik, hogy ha Ördögkúton felállítják az emlékművet, „cserébe” Szárazajtán is állítsanak emlékművet a Maniu-gárda áldozatainak. Popescu a kérést visszautasítja.

Ismét megkoszorúzzák a kolozsvári és bukaresti magyar külképviseletek delegációi az aradi vértanúk emlékoszlopát és fogadják őket a helyi pártvezetők is.

Ismét megkoszorúzza a magyar nagykövetség az aradi emlékművet (a helyi szervek külön koszorúznak), jelen vannak a Békés megyei vezetők is.